A közép-délszláv diarendszer, az élettelen dologra vonatkozó kérdőszó alany- és tárgyesete („mi?” „mit?”) alapján megállapított három nyelvjárása, a horvát nyelvre is vonatkozik.[25]

A közép-délszláv diarendszerre vonatkozik még egy, a fenti nyelvjárások feletti felosztás aszerint, hogyan fejlődött tovább az ősszláv, a szlavisztikában hagyományosan ĕ-nek, az óegyházi szláv cirill ábécében pedig ѣ-nek átírt és „jat”-nak nevezett magánhangzó. Ez vonatkozik a horvát nyelvre is, és három „kiejtés”-nek (izgovori) nevezett területi változatot határoz meg: az ije-ző [(i)jekavski], e-ző (ekavski) és i-ző (ikavski) nyelvjáráscsoportokat.[27]

  • A legelterjedtebb az ije-ző nyelvjárás-csoport. Ebben a jat egyes szavakban je lett (pl. čovjek ’ember’), másokban ije (pl. (rijeka ’folyó’). Szlavónia egyes részein, Gorski kotarban (Zágráb és Fiume között, Delnice és környéke), a Žumberak-hegységben (Zágrábtól délnyugatra, a szlovén határ mellett), Likában, a boszniai határőrvidéken (Bosanska krajina) és Nyugat-Bosznia nagy részén, valamint Dalmáciának, Bosznia-Hercegovinának a Boszna és Neretva folyó vonalától keletre eső részén (beleértve Dubrovnikot és Szarajevót is) beszélik. Az adriai szigetek közül Mljet és Lastovo ije-ző.
  • Az e-ző nyelvjárás-csoportban a jat e-vé fejlődött (čovek, reka). Ez Zágrábban és környékén, Sziszek környékén, Károlyvárosban (Karlovac), a Drávamellék nyugati részén (Varasddal és Kaproncával), a horvát Zagorjéban, Muraközben, Szlavóniának a magyar határ mellett húzódó hosszú sávjában, Eszék és Vinkovce (Vinkovci) környékén, Isztria keleti és egyes északi részein, Rijekában, Gorski kotar egy részén és Horvátország legnagyobb szigetén, Cres-en honos. Magyarországon a baranyai horvátok egy része használja.
  • Az i-ző nyelvjárás-csoportban a jat-ból i lett (čovik, rika). Nyugat-Bosznia egyes részein, Közép-Boszniában (Travnik környéke), Nyugat-Hercegovinában (a Neretvától nyugatra), Dalmáciának a Neretva-torkolattól északnyugatra eső teljes területén használják.

A horvát sztenderd nyelvváltozat a sto nyelvjárásra és az ije-ző kiejtésre alapszik. A másik két nyelvjárásnak, illetve a gradišćei nyelvnek is van írott nyelvi normája. E négy variánst Horvátországban is és külföldön is külön horvát nyelvi normákként kezelik. Vannak más változatok is: még a török időkben a burgenlandi horvátokhoz hasonlóan Morvaországba is telepedtek le horvátok. A morvaországi horvátok ma már csak 150-en vannak, nyelvjárásuk szintén csa, amelybe sok nyugati szláv elem épült be a cseh és morvaországi cseh nyelvjárásokból.[28] A morva-mezői, vagy alsó-ausztriai horvátok is csa területről származtak, őket azonban a német lakosság erőszakkal kényszerítette még a 16. században nyelvük és kultúrájuk elhagyására.[29] A morva-mezői horvát közel állt a gradišćeihez, s bár nem maradt sok feljegyzés róla, mindenesetre kétségtelen, hogy nagyon erős volt a német hatás benne, sokkal nagyobb mint a gradišćeiben.[30] A pozsonyi horvátok is a gradišćei nyelvet beszélik, és ennek irodalmi normáját használják (mivel Nyugat-Magyarország északi része Csehszlovákiához került a második világháború után), az ő nyelvjárásukban viszont több a szlovák elem. A romániai horvátok közül a krassovánok egy rendkívül archaikus nyelvjárást beszélnek, amely sto eredetű, de a mostani sto-horváttól jobban differenciált, s mivel a területen a torlaki dialektust beszélő délszláv népcsoport is él (amelyről vita folyik, hogy szerb-e, vagy bolgár) a krassovánba torlaki elemek is bekerültek.[31] A krassován nyelvet a 2011-es népszámláláskor a krassóvári horvátok egy része anyanyelvének vallotta.

Mivel alapja a sto nyelvjárás, a mostani horvát irodalmi nyelv még mindig csaknem azonos a szerb, a bosnyák és a montenegrói sztenderddel, szemben a másik két horvát nyelvváltozattal, amelyek nagy mértékben eltérnek a sztenderdtől.

Ezen szakasz a horvát nyelv külső történetét mutatja be röviden.[32]

A baškai kőlap
Novak herceg imakönyve
Tekintés Isztriára
Vinodoli kódex
Vatikáni horvát imakönyv

Az első szláv törzsek körülbelül az avarokkal egy időben, a 6. század végén jelenhettek meg a Kárpát-medencétől délre. Egyrészt maguk az avarok telepíthették le őket, mint a nekik alávetett népekből szervezett gyepű részeit. Másrészt pedig (főleg a 630-as évek után) a Bizánci Birodalom is telepítette őket maga és az avar állam közé, szintén védelmi megfontolásokból: belátva, hogy nem bírnak a szláv törzsek offenzívájával – így régi római mintára „bizánci végeket”, a bizánci hatalmat formálisan elismerő „szklaviniákat” szerveztek a Balkán-félsziget jórészéből.[33]

A horvátok első szövegei a 9. században íródtak glagolita ábécével, de nem maradtak fenn. A legrégebbről fennmaradottak a 11. századból származnak. Ezek többségét kőbe vésték, mint például a Baška községben (Krk-szigeten) megtalált kőlap. Ez az első olyan óegyházi szláv nyelvű szöveg (glagolita írással), amelyben a nép nyelvének elemei is fellelhetők. Ugyanakkor ez a horvát nép első írásos megemlítése is.

A 12. században elkezdték használni a cirill ábécét is. A latin ábécét csak a 14. század óta használják, eleinte egy ideig párhuzamosan az előző kettővel. A glagolita írást egész Horvátországban a 15. század végéig használták még, sőt egyes tengerparti régiókban a 19. század elejéig.

A 13. század közepén IV. Ince pápa engedélyezte a horvát nyelv használatát a liturgiában, így a horvát római katolikus egyház volt Európában az egyetlen, amelyet az Apostoli Szentszék felmentett a latin nyelv és a latin ábécé kötelező használata alól.[34] A 15. század második feléig az irodalmat a horvát egyházi szláv nyelven írták. Ennek aranykora a 14. és a 15. század volt. Ekkor íródott:

A 12. és a 15. század között a volt Jugoszlávia területén beszélt szláv nyelv sok tájszólásra oszlott fel, amelyek a ma is létező csa, sto és kaj nyelvjárásokba csoportosulnak.

Az első nyelvjárás, amelyben horvátul írtak, a csa volt. Ebben szerkesztették meg az első horvát, egyházi szláv elemeket is tartalmazó világi szövegeket, a 13. században: Tekintés Isztriára (1275) és a Vinodoli kódex (1288). A Faust Vrančić által megszerkesztett első horvát szótár (1595) is erre a dialektusra alapszik.

A sto nyelvjárás első írásos emlékei is tartalmaznak egyházi szláv elemeket. Az első teljesen ebben a nyelvjárásban szerkesztett írás a Vatikáni horvát imakönyv, amelyet a csa nyelvjárásból írtak át 1380 és 1400 között, Dubrovnikban. Az ebben a nyelvjárásban alkotott horvát irodalom bölcsője a dalmáciai Dubrovnik régiója és Szlavónia.

Utolsóként a kaj nyelvjárás vonult be a horvát irodalomba, 1578-ban, Antun Vramec Postilla című munkájával. Ekkor úgy látszott, hogy ennek a nyelvjárásnak van jövője, mivel azokon a vidékeken beszélték, ahova nem jutott el az Oszmán Birodalom hatalma. A 16. századtól a 19.-ig sok író használta, melyek között a legismertebbek Blaž Đurđević, Nikola Krajačević (wd), Andrija Jambrešić, Štefan Fuček, Ignac Kristijanović, Tomaš Mikloušić, és Tituš Brezovački. Mindannyian jelentős műveket írtak, a kaj irodalmi nyelv az élet minden területén képviseltette magát.[35] Maksimilijan Vrhovac (wd) püspök és államférfi megpróbálta az általános állami nyelv szintjére emelni egész Horvátországban, mégpedig úgy, hogy az általa elképzelt irodalmi nyelv jelentős számú sto nyelvi elemet is befogadott volna.[36]

A modern, azaz a 21. századitól kevéssé különböző horvát nyelv, a 14. és a 15. században kezdett egyre fontosabb helyet elfoglalni. Az első jelentős dokumentuma a Vatikáni horvát imakönyv.

Az első sztenderdizálási kísérletek a 17. századra vezethetők vissza, amit a barokk szlavizmus korszakának neveznek. A kor irodalma jól tükrözi ezeket a kísérleteket. A modern horvát irodalmi nyelv megalkotásához hozzájárult:

  • Bartol Kašić (wd) (1575–1650) tevékenysége. Ez a jezsuita nyelvész alkotta meg az első horvát nyelvtankönyvet (Institutionum linguae illyricae libri duo, Róma, 1604), főleg a sto nyelvjárás alapján, de sok csa elemmel is. Ugyancsak Kašić fordította le a Bibliát a sto nyelvjárás ije-ző változatára. Ami ennél is inkább befolyásolta az irodalmi horvát nyelv kifejlődését, az a 400 oldalnyi tartalmat túlhaladó, 1640-ben megjelent Római szertartás, az első élő nyelvre lefordított katolikus liturgiás könyv.
  • Egy másik jezsuita-rendi nyelvész, az olasz Giacomo Micaglia (horvátul Jakov Mikalja (wd)) (1601–1654) munkái. Ő alkotta meg az első olyan szótárt, amely túlnyomóan az ije-ző sto nyelvjárásra alapszik (a Thesaurus lingvae illyricae című horvát–olasz–latin szótár, Loreto, 1649; Ancona, 1651).
  • A ferences-rendi, boszniai Matija Divković (wd) (1563–1631) írásai. Ő az ellenreformáció szellemét képviselő, a Bibliából ihletett elbeszéléseket, prédikákat és vitatkozó írásokat jelentetett meg.
  • A dubrovniki Ivan Gundulić (1589–1638) rafinált költészete.

A horvát nyelv sztenderdizálása szorosan kapcsolódik a horvátok nemzeti öntudatának feléledéséhez, ami a nemzetek kialakulásának általános európai irányzatának felel meg a 19. században. Ezt Horvátországban az illír mozgalom képviseli, ami horvát nemzeti megújulás néven is ismeretes. Résztvevői főleg fiatal polgári származású értelmiségiek voltak.

A mozgalom vezetője Ljudevit Gaj volt, aki nyelvészként, politikusként, újságíróként és íróként is tevékenykedett. A Kratka osnova horvatsko-slavenskog pravopisanja (Röviden a horvát-szláv helyesírás alapjairól) (Buda, 1830) című munkájában javasolta a horvát nyelv a 21. században is használt latin abécéjét, amelyet a cseh és a lengyel nyelv ábécéiből átvett diakritikus jelekkel egészítette ki, valamint a fonetikus elven alapuló helyesírást. A későbbiek során ezeket alkalmazták az egész horvátok lakta területen, a különböző régiókban használt olasz, német és magyar írásjelek helyett.

Ugyancsak ebben az időszakban honosodott meg a horvát irodalmi nyelv sztenderdje az ije-ző sto nyelvjárás alapján. Ezzel a többi nyelvjárásban alkotott irodalomnak vége szakadt.

Az illír mozgalom ideológiája nem korlátozódott Horvátországra. Ideálja az összes délszláv egy utópikus illír nemzetbe való tömörítése volt, a szlovénektől a bolgárokig, akik mind idegen uralom alatt éltek. Törekvései egyeztek egyes szerb értelmiségiekéivel, ami nyelvészeti téren a szerbhorvát nyelv eszméjéhez vezetett. Vuk Stefanović Karadžić a szerb nyelvre vonatkozó reformja, amely ennek sztenderdjét ugyancsak a sto nyelvjárásra alapozta, egybeesik Ljudevit Gaj reformjával. Ez megnyilvánul, például, az úgynevezett „Bécsi megegyezés”-ben, amelyet hét horvát és szerb értelmiségi (köztük Vuk Karadžić is) írt alá 1850-ben, Franc Miklošič szlovén nyelvész kezdeményezésére. Ebben megállapodtak néhány, a horvát és a szerb nyelvre vonatkozó közös normában.

Ettől az időszaktól fogva, a nyelvészet tere és a politikáé egybefonódnak a 21. században is. Időszakról időszakra, a horvát és a szerb nyelv közötti viszony a kettő egysége és különálló jellege között ingadozik, a beszélőik által átélt történelmi eseményektől függően.

A 19. század második felében a függetlenségi mozgalmak megélénkülnek. Sok horvát a függetlenség kivívását csak a többi délszláv néppel, elsősorban a szerbekkel együtt látja megvalósíthatónak. Josip Juraj Strossmayer diakovári horvát püspök az első, aki a „jugoszláv” szót használva, kidolgoz 1866-ban egy olyan programot, amely a Habsburg Birodalom határain belül élő délszlávok egyesítésére vonatkozik. Ugyancsak ő hozza létre Zágrábban a Tudományok és művészetek jugoszláv akadémiáját. A nyelv terén két főbb irányzat körvonalazódik:

  • Az úgynevezett „zágrábi iskola” azon igyekszik, hogy a horvát nyelvet más szláv nyelvekből (szlovén, orosz, cseh) merítve fejlessze tovább. Ugyanakkor befogadnak a sztenderd nyelvváltozatba a csa és a kaj nyelvjárásból származó elemeket is.
  • A „horvát vukovisták”-nak nevezett iskola Vuk Karadžić eszméit követi. Befolyásuk nagy a 19. század végén és a 20. elején. Nekik sikerül végleg bevezettetniük a a fonéma-graféma elvén alapuló helyesírást és a sto alapú nyelvi sztenderdet.

Jugoszlávia és a Független Horvát Állam időszaka

[szerkesztés]

A horvát és a szerb nyelv közötti közeledés folytatódik az első világháború után, ezúttal a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság keretén belül, amelyből később Jugoszlávia lesz. Ez az állam a háborúban győztes Szerbia égisze alatt keletkezett, és a belgrádi hatóságok megpróbálják uralkodóvá tenni a szerbhorvát nyelv eszméjét, sőt arra törekednek, hogy az egész állam nyelve az e-ző kiejtésű szerb nyelv legyen. Ez viszont nem felel meg a függetlenségre törekedő horvátoknak.

A második világháború alatt megalkotják az úgynevezett „Független Horvát Államot”, a Harmadik Birodalom hűséges kiszolgálóját, amely könyörtelen üldöztetésnek teszi ki a szerb kisebbséget. Nyelvi téren hatóságai a szerb nyelvtől való minél nagyobb eltávolodás szélsőségébe esnek, úgymond „megtisztítva” a horvát nyelvet a szerb elemektől.

A háború utáni kommunista Jugoszláviában a horvát és a szerb nyelv egymáshoz közelítése a párt- és állampolitika részévé válik. Ezt a horvát kommunisták is elfogadják, ami világosan kitűnik az 1954-ben elfogadott „Újvidéki megegyezés”-ből. Ezt 25 nyelvész és író írja alá, 18 szerb és hét horvát. Abban egyeznek meg, hogy a szerbek, horvátok, montenegróiak és bosnyákok közös nyelve a szerbhorvát, amit horvátszerbnek is lehet nevezni, és amelynek két irodalmi változata van, a szerb és a horvát. Ugyanakkor elhatározzák egy közös szótár kiadását is.

A rendszer 1960-as évekbeli viszonylagos liberalizációját kihasználva, a horvát értelmiségiek elégedetlenségüket fejezik ki a szerb nyelvváltozat elhatalmasodása iránt az állam intézményeiben. 1967-ben hét horvát nyelvész és író megszerkeszti a „Nyilatkozat a horvát irodalmi nyelv helyzetéről és elnevezéséről” című dokumentumot, amelyet minden horvát intézmény aláír, és amelyben nem három, hanem négy jugoszláviai nyelv egyenrangúságát követelik: a szlovén, a horvát, a szerb és a macedón nyelvét. Ugyanakkor kérik, hogy a szerb nyelv ne legyen többé uralkodó állami szinten és az államszövetség intézményeiben. A horvát nyelvészek a horvát irodalmi nyelvet önálló entitásnak nyilvánítják ki, és számos új szót alkotnak, azzal a céllal, hogy a horvát nyelv minél inkább különbözzön a szerbtől.

Horvátország függetlenségének kikiáltása nyomán (1991) felgyorsul a horvát nyelv elválasztása a szerbtől azzal, hogy próbálják „megtisztítani” a szerb elemektől és a nemzetközi szavaktól, megnehezítik a jövevényszavak behatolását a nyelvbe, újraélesztenek már nem használt régi horvát szavakat, szláv alapú neologizmusokat alkotnak,[37] és megpróbálnak elemeket átvenni a kaj és a csa nyelvjárásokból is.[38]

Ezen szakasz a horvát nyelv fontosabb fonológiai, fonetikai és prozódiai jelenségeivel foglalkozik.[39]

A horvát nyelv 32 fonémával rendelkezik, és írása nagy mértékben a fonéma-graféma megfelelés elvét követi, azaz fonematikus. A betűk és a fonémák közötti megfelelések a következők:
BetűIPA-jelMegközelítő magyar kiejtési példa
A, a
/a/
röviden ejtett ’á’;[40] ámbár
B, b
/b/
bor
C, c
/t͡s/
cég
Č, č
/t͡ʃ/
csap
Ć, ć
/t͡ɕ/
ty és cs közötti hang (mikor "ts"-t ejtünk egyben)
D, d
/d/
dóm
Đ, đ
/d͡ʑ/
gy és dzs közötti hang (mikor "ds"-t ejtünk egyben)
Dž, dž
/d͡ʒ/
menedzser
E, e
/e/
rövid zárt e
F, f
/f/
föld
G, g
/g/
gáz
H, h
/x/
technika
I, i
/i/
ing
ije
/i͜e/[41]
–
J, j
/j/
jel
K, k
/k/
kör
L, l
/l/
liba
Lj, lj
/ʎ/
lágy l[42]
M, m
/m/
mák
N, n
/n/
nő
Nj, nj
/ɲ/
nyer
O, o
/o/
ország
P, p
/p/
piros
R, r
/r/
rózsa
magánhangzó /r̥/[41]
–
S, s
/s/
szék
Š, š
/ʃ/
sajt
T, t
/t/
talp
U, u
/u/;
ugrik
V, v
/ʋ/
(lazán ejtett v) vár
Z, z
/z/
zaj
Ž, ž
/ʒ/
zsivaj

Megjegyzések:

  1. A magyar nyelvtől eltérően, az r szótagalkotó is lehet, két mássalhangzó között vagy szó elején, mássalhangzó előtt. Ilyenkor kiejtése erősebben pergetett magyar [r]: vrt ’kert’, rzati ’nyerít’.
  2. Bár a horvát helyesírás elvben fonematikus, mégis van néhány kivétel ettől:
  • Minden magánhangzó lehet rövid vagy hosszú, de ezt a szokásos írásban nem jelzik: zlato [zlaːto] ’arany’, ruka [ruːka] ’kéz’.
  • A mássalhangzó-hasonulásokat (lásd lentebb) nem tükrözi az írás szó végén: šef ga pita [ʃeːv] ga pita ’a főnök megkérdezi tőle’, zec [zeːd͡z] ga gleda ’a nyúl nézi (őt)’.
  • Palatális vagy alveolopalatális, zöngés réshang előtt a š és a ž alveolopalatális lesz: grožđe ['groʑd͡ʑe] ’szőlő’. Ez sincs visszaadva írásban.
  • A latin ábécét használó idegen nyelvekből származó tulajdonneveket úgy írják, mint az eredeti nyelvben, de a horvát nyelv hangzóival ejtik: Köln [keln], München [minhen].

Egyes főnevek és melléknevek egyes alakjaiban jelen van egy a, a szó végi mássalhangzó-torlódást feloldandó, de más alakjaiban eltűnik. Például az ’öregember’ jelentésű szó töve starc-, alanyesete egyes számban starac, de névszóragozás közben az a kiesik: starca ’az öregembert’. Két mássalhangzóra végződő nőnemű tövek esetében, többes szám birtokos esetben beékelődik a két mássalhangzó közé: szótő sestr-, egyes szám alanyeset sestra, többes szám birtokos eset sestara.

Az -ao-, -eo- vagy -io-ra végződő hímnemű szavak [pl. čitao sam ’olvastam’ (hímnemű alany), anđeo ’angyal’, cio ’egész’ (hímnem)] valamikor a nyelv történetében kemény -l-re végződtek, amely -o-vá fejlődött, de csak szó végén. Ez az -l ragozás közben visszaalakul, ha a szó belsejébe kerül, azaz toldalék követi: čitala sam ’olvastam’ (nőnemű alany), anđela ’az angyalt’, cijela ’egész’ (nőnem).

Ha egy toldalék szóhoz való hozzátevésekor egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó találkozik, az első a másodikhoz hasonul. Ilyképpen,

a zöngésb,g,d,đ,z,ž,džmagánhangzókból
zöngétlenp,k,t,ć,s,š,člesz, és fordítva.

Például a vrabac ’veréb’ főnévben ragozás közben a /b/ a zöngétlen /p/ párjával váltakozik. Ez utóbbi akkor jelenik meg, amikor az /a/ kiesik a /b/ és a /t͡s/ közül, mivel a utóbbi zöngétlen és a /b/ hozzá hasonul: vrapca ’a verebet’.

Toldalékoláskor sokszor előfordul, hogy a toldalék előtti mássalhangzó palatalizálódik, olyan értelemben, hogy képzési helye a szájpadlás legmagasabb része felé tolódik. Gyakoribb esetek:

  • E előtt a k, a g és a h posztalveoláris hangokká válnak:
    • k > č – junak ’hős’ > junače! (megszólító eset);
    • g > ž – drug ’társ’ > druže!;
    • h > š – duh ’lélek’ > duše!.
  • I előtt ugyanazok a mássalhangzók alveoláris hangok lesznek:
    • k > c – vojnik ’katona’ > vojnici ’katonák’;
    • g > z – bubreg ’vese’ > bubrezi;
    • h > s – trbuh ’has’ > trbusi.
  • Még az ősszláv nyelv korában létrejött /j/ előtt egy lágyításnak is nevezett palatalizáció. Ennek következtében a horvát nyelvben:
    • a d és a t alveolopalatálisokká válnak: d > đ, t > ć, például a melléknevek középfokú alakjában: mlad ’fiatal’ > mlađi ’fiatalabb’, žut ’sárga’ > žući;
    • az l és az n palatálisok lesznek: l > lj, n > nj: posoliti ’megsóz’ > posoljen ’sózott’, jesen ’ősz’ > jesenji ’őszi’;
    • a z és az s posztalveolárisokba mennek át: z > ž, s > š: Pariz ’Párizs’ > Parižanin ’párizsi, disati ’lélegzik’ > dišem ’lélegzek’.

A horvát nyelvben a hangsúly nemcsak erősségi (mint a magyarban), hanem zenei is (vö. tónus), azaz a hangsúlyos magánhangzót a hanglejtés egy tónussal feljebb vagy lejjebb viszi a szó többi magánhangzójához képest.

A hanglejtés ereszkedő vagy emelkedő volta és a magánhangzó rövidsége vagy hosszúsága négyféleképpen társulhatnak, négyféle hangsúlyt határozva meg. Ezeket írásban csak a nyelvészeti munkákban, a szótárakban és a nyelvtankönyvekben jelölik. Az erre használt jelek a példákban láthatók:

  • hosszú ereszkedő: zlȃto ’arany’;
  • hosszú emelkedő: rúka ’kéz’;
  • rövid ereszkedő: kȕća ’ház’;
  • rövid emelkedő: žèna ’nő, asszony’.

A hangsúly helye változó, de néhány korlátozáshoz kötött. A főbb korlátozások a következők:

  • Többszótagú szóban ereszkedő hangsúly csak az első szótagon lehet.
  • Egyszótagú szónak csak ereszkedő hangsúlya lehet.
  • Többszótagú szóban a hangsúly minden szótagra eshet, az utolsón kívül, ami az idegen szavakra is alkalmazható, de nem kötelező. Például francia eredetű szavakat lehet az utolsó előtti vagy az utolsó szótagon hangsúlyozni.[43]

Hangsúlytalan magánhangzó is lehet rövid vagy hosszú. A hosszúakat vízszintes felülvonással ( ¯ ) jelölik, nem szokványos írásokban (például žèna ’nő’ / žénā – többes szám birtokos eset). Hangsúlytalan hosszú szótag csak hangsúlyos szótag után következhet.

Amint ebből a példából látszik, a hangsúly jellegének és a magánhangzók tartamának funkcionális értékük van, mint például itt, ahol két esetet különböztetnek meg. A hangsúly helyének is van funkcionális értéke, például a melléknevek hosszú alakjának a ragozásában (lásd A melléknevek ragozása).

A simulószók között egyesek mindig hangsúlytalanok, mások olykor hangsúlytalanok, máskor hangsúlyosak. Az elsők kategóriáját az enklitikumok altkotják, azaz a hangsúlytalan személyes névmások, a segédigék hangsúlytalan alakjai és a li partikula, a másodikat a proklitikumok, azaz az elöljárószók, a kötőszók és a ne tagadó partikula. Mindkét kategóriabeli szavak prozódiai szempontból egyetlen, azaz egyetlen hangsúlyt hordozó szót alkotnak a csoportjuk lexikális (fogalmi) jelentésű szavával: enklitikum esetében a hangsúly a lexikális jelentésű szón marad, proklitikuméban a hangsúly átkerül ez utóbbira, amennyiben a lexikális jelentésű szónak ereszkedő a hangsúlya. Példák:

  • a ne partikula: ne‿zòvi (hangsúlytalan ne) ’ne hívj’, znȃm – nè‿znām (hangsúlyos ne) ’nem tudok/tudom’;
  • elöljárók: bez‿náde (hangsúlytalan bez) ’reménytelen’, grȃd – ȕ‿grād (hangsúlyos u) ’a városba’.

A kötőszók között vannak olyanok is, amelyek nem hangsúlyozhatók, a ’pedig’, da ’hogy’ és i ’és’, hacsak nem követi őket szünet: životinje ȋ, što je važno, ljudi ’az állatok és, ami fontos, az emberek’.

A horvát nyelvben megtalálhatók mindenféle területhez tartozó ősszláv szavak: svjet ’világ’, drvo ’fa’, jelen ’szarvas’, čovjek ’ember’, glava ’fej’, mali ’kicsi’, mjesto ’hely’, britva ’borotva’, lov ’vadászat’, pepeo ’hamu’, orati ’szánt’, krava ’tehén’, tkati ’sző’, stol ’asztal’, prag ’küszöb’, trgovati ’kereskedik’, put ’út’, boj ’harc’, otac ’apa’, misao ’gondolat’, plesati ’táncol’, crkva ’templom’ stb.[56]

Mivel a horvát sztenderd nyelvváltozat alapja a sto nyelvjárás, a szavak többsége ebből származik, de magába foglal szavakat a többi nyelvjárásokból is, például a kukac ’bogár’ szót a kaj-horvátból, vagy a spužva ’spongya’ szót a csa-horvátból.[57]

Mint a nyelvek általában, a horvát is gyarapította szókészletét jövevényszavakkal.[58]

A horvát nyelv szókészletét elsősorban a szomszédos nyelvek befolyásolták, melyek közül az újlatin nyelvek nagyobb mértékben, mint más délszláv nyelvekét. Fennmaradtak a horvát nyelvben a ma már kihalt dalmát nyelvből származó szavak, például tunj ’tonhal’ és spužva ’spongya’. Olasz szavak is már a középkorban kerültek a horvát nyelvbe, főleg a tengerparti régiókban és a szigeteken. Ezek közül a sztenderd nyelvváltozatban ma is megvannak olyan szavak, mint barka ’csónak’, balkon ’erkély’, boća ’tekegolyó’. A későbbi korokban folytatódott ez a hatás olyan szavakkal, mint például banka ’bank’, valuta ’valuta’, novela ’novella’, kantautor ’énekes és zeneszerző’ stb. Még több olasz jövevényszó van a tengerparton és a szigeteken használt nyelvváltozatokban.

A német nyelv előbb az ország kontinentális részén beszélt horvát nyelvre hatott. A sztenderdben 2000-re becsülik a német jövevényszavak számát.[59] Példák: cigla ’tégla, ’tetőcserép’, krumpir ’burgonya’, logor ’tábor’, šminka ’smink’.

Ugyancsak Horvátország kontinentális részébe kerültek előbb magyar szavak, melyek közül a sztenderd nyelvbe például baršun ’bársony’, bunda, gumb ’gomb’, karika, kočija ’kocsi’.[60]

Az Oszmán Birodalommal való szomszédság török szavak bekerülését is okozta a horvát nyelvbe: boja ’szín’, budala ’hülye’, bunar ’kút’, čarapa ’harisnya’, čelik ’acél’, džep ’zseb’, jastuk ’párna’, kutija ’doboz’, majmun ’majom’, pamuk ’pamut’, rakija ’pálinka’, šećer ’cukor’.

A 19. század vége felé szláv nyelvekből vettek át szavakat. Az oroszból például olyanokat, mint bodar ’erős’, dozvoliti ’megenged’, sujevjerje ’babona’, točan ’pontos’, vjerojatan ’valószínű’. Ugyancsak a 19. században a cseh nyelv szolgált szóforrásként, főleg a technikai és tudományos szaknyelvekben. Ezek közül fennmaradtak a mai nyelvben: dušik ’nitrogén’, vodik ’hidrogén’, vlak ’vonat’.

A görög eredetű szavak főleg nemzetköziek, és nem kerültek közvetlenül a horvátba, de ilyenek is vannak, például ikona ’szentkép’ és livada ’kaszáló, legelő’. Példák eredetileg görög nemzetközi szavakra: amfora, bakterija, dinastija, filozofija, program, telefon, televizija.

Ugyanez az esete a latin eredetű szavaknak is. A legrégebbiek az egyházi latinból származnak, és eredetileg görögök: anđeo ’angyal’, bazilika, euharistija, evanđelje ’evangélium’, katolik. A legújabbak nemzetközi szavak: doktor, formula, horor, humus, kontemplacija, memorija stb.

A francia nyelvből is származnak szavak, például bife ’büfé’, bistro, grupa ’csoport’, meni ’menü’.

A mai horvátban a legtöbb jövevényszó az angol nyelvből jön: film, gol, hardver, marketing, monitor, menadžer, tenk, sendvič, šou, vikend.

A jövevényszavak között meg lehet különbözteni kategóriákat aszerint, hogy mennyire illeszkedtek be a horvát nyelvbe. Eszerint vannak:

  • olyan szavak, amelyeket már nem éreznek idegennek: anđeo, boja, šminka, vlak;
  • a nyelvbe alaktanilag jól beilleszkedő szavak, de amelyeket mégis idegeneknek ismernek – főleg latin, görög vagy angol eredetű nemzetközi szavak: program, memorija, gol;
  • a nyelvbe alaktanilag nem teljesen beilleszkedő szavak:
    • nem tipikus mássalhangzó-párra végződőek: bicikl, projekt;
    • olyan magánhangzóra végződő szavak, amelyekhez nem tipikusan adják hozzá az esetragokat: bife, bistro, meni, šou.

A horvát tükörszavak főleg idegen összetett szavak szó szerinti fordításai, amelyek a horvát szóösszetétel szabályait követik. Ilyen például lentebb, a Szóösszetétel szakaszban említett pravopis ’helyesírás’, amely tulajdonképpen a német Rechtschreibung és a francia orthographe tükörfordítása. Egyéb példák: vodopad (← voda ’víz’ + a padati ’esik’ ige töve, a német Wasserfall mintájára) ’vízesés’; kolodvor (← kolo ’kerék’ + dvor ’udvar’, vö. német Bahnhoff) ’pályaudvar’; kamenotisak (← kamen ’kő’ + tisak ’nyomás, nyomdászat’, vö. német Steindruck) ’kőnyomat’; neboder (← nebo ’ég’ + derati ’karcol’, vö. angol skyscraper) ’felhőkarcoló’. Nem összetett, hanem képzett tükörszó a tvrtka (← tvrd ’kemény’ + a -ka képző, vö. olasz firma) ’cég’.

A tükörszó fogalom olykor csak egy, már a nyelvben meglévő szó új jelentésére (tükörjelentés) vonatkozik. Ilyen például a miš ’egér’ (← angol mouse), a számítástechnikában használt jelentésével.[61]

A horvát nyelvben a szóalkotás főképpen képzéssel, szóösszetétellel és ennek a képzéssel való kombinációjával történik.

Akárcsak a magyar nyelvben, a horvátban is a szóképzés nagyon termékeny, és nemcsak utóképzőkkel, hanem előképzőkkel is történik.

A leggyakoribb képzés utóképző hozzáadásával vagy kicserélésével történik. Ezzel a módszerrel alkotható:[62]

  • főnév:
    • igéből:
      • cselekvésnév: izdavati ’kiad, publikál’ → izdavanje ’kiadás’, početi ’kezd’ → početak ’kezdés, kezdet’, šetati se ’sétál’ → šetnja ’séta’, događati se ’történik’ → događaj ’történet, esemény, ženiti se ’nősül’ → ženidba ’nősülés’;
      • cselekvőnév: slušati ’hallgat’ → slušatelj ’hallgató’, predavati ’előad’ → predavač ’előadó’, vladati ’uralkodik’ → vladar ’uralkodó’;
    • melléknévből: naivan ’naiv’ → naivnost ’naivitás’, pun ’tele’ → punoća ’teltség’, tuđ ’idegen’ → tuđica ’idegen szó’, pijan ’részeg’ → pijanstvo ’részegség, alkoholizmus’;
    • más főnévből:
      • elvont főnév: susjed ’szomszéd’ → susjedstvo ’szomszédság’;
      • cselekvőnév: zlato ’arany’ → zlatar ’aranyműves’, folklor → folkloraš ’népművészeti együttes tagja’;
      • lakosnév: Kanada → Kanađanin ’kanadai’, Indija → Indijac ’indiai’;
      • nőnemű főnév: šef → šefica ’főnöknő’, bog → boginja ’istennő’, kandidat → kandidatkinja ’női jelölt’;
      • kicsinyített főnév: brod → brodić ’hajócska’, soba → sobica ’szobácska’;
      • nagyobbított főnév: brod → brodina ’nagy hajó’;
  • melléknév:
    • főnévből: mir ’béke’ → miran ’békés’, društvo ’társadalom’ → društven ’társadalmi’, beton → betonski ’beton-, betonból való’, Amerika → američki ’amerikai’, miš → mišji ’egér-’, lipa ’hárs’ → lipov ’hárs-’;
    • igéből: plakati ’sír’ → plačljiv ’gyakran síró’, objasniti ’magyaráz’ → objašnjiv ’magyarázhato’, pisati ’ír’ → pisaći (stol) ’író(asztal)’;
    • határozószóból: tamo ’ott’ → tamošnji ’ottani’;
  • ige:
    • főnévből: karta ’kártya’ → kartati se ’kártyázik’, boja ’festék’ → bojiti ’fest’, mač ’kard’ → mačevati se ’karddal vív’, torpedo ’torpedó’ → torpedirati ’torpedóz’;
    • melléknévből: gladan ’éhes’ → gladnjeti ’éhezik’, kiseo ’savanyú’ → kiseliti ’savanyít’;
    • más igéből: gurati ’tol’ → gurkati ’tologat’, pjevati ’énekel’ → pjevuckati ’énekelget, dúdol’.

Példa utóképzőkkel alkotott szócsaládra, melynek alapja a drvo ’fa’ szó, beleértve a már képzettekből tovább képzett szavakat is:[63]

  • drvce ’fácska’
  • drven ’fa-, fából való’ → drvenjara ’faház’
  • drvar ’favágó’ és/vagy ’fát eladó ember’:
    • → drvarica ’favágó vagy fát hordó nő
    • → drvarnica ’fáskamra’

Jellemző a horvát nyelvre főnevek alakítása igékből való elvonásal. Példa: napadnem ’támadok’ (főnévi igenév napasti) → napad ’támadás’.[64]

Az előképzőkkel való szóalkotás kevésbé termékeny, mint az utóképzőkkel való, de mégis a szóalkotás fontos módszere.[65]

Az igék esetében az előképző-hozzáadásnak háromféle jellege van:

  • csak grammatikai, amikor az előképző csupán az igeszemléletet változtatja meg, lexikális jelentésbeli változtatás nélkül;
  • részben grammatikai, részben lexikális, amikor az igeszemléletet is, a lexikális jelentést is megváltoztatja (lásd fentebb Igeszemlélet);
  • csak lexikális.

Más szófajok esetében az előképzős szóalkotás csak lexikális, olyan értelemben is, hogy nem viszi át a szót más szófajba.

A legtöbb előképző elöljáróból származik, és vannak hangtani változataik attól függően, hogy milyen hangzóval kezdődik az alapszó. Előképzővel alkotható:

  • főnév: učenik ’tanuló’ → suučenik ’osztálytárs’, predsjednik ’elnök’ → potpredsjednik ’alelnök’ (Az előképző pod-, de itt a [d]-t zöngétleníti a [p].);
  • melléknév:
    • kicsinyítő előképzővel: gluh ’süket’ → nagluh ’kissé süket’, lud ’bolond’ → sulud ’kissé bolond’;
    • nagyobbító előképzővel: krasan ’szép’ → prekrasan ’nagyon szép’;
    • fosztó előképzővel: sretan ’boldog’ → nesretan ’boldogtalan’;
    • másféle: posljednji ’utolsó’ → pretposljednji ’utolsó előtti’ (pred- előképzó zöngétlenített [d]-vel);
  • névmás: tko ’ki’ → netko ’valaki’, nitko ’senki’;
  • ige: baciti ’dob’ → izbaciti ’kidob’, lijepiti ’ragaszt’ → odlijepiti ’leválaszt (vmit, ami le volt ragasztva)’, pljuvati → popljuvati ’ráköp’, dati ’ad’ → predati ’előad’, kazati ’mond’> pretkazati ’előrelát, megjósol’, letjeti ’repül’ → uletjeti ’berepül’;
  • határozószó: lako ’könnyen’ → olako ’könnyelműen’, daleko ’messze’ → predaleko ’nagyon messze’, jučer ’tegnap’ → prekjučer ’tegnapelőtt’.

Ezzel a módszerrel egy időben illesztenek elő- és utóképzőt az alapszóhoz.[66] Példák:

  • főnévből főnév: do- ’-ig’ + koljeno ’térd’ + -ica → dokoljenica ’térdharisnya’;
  • főnévből melléknév: bez- ’nélkül’ + voda ’víz’ + -an → bezvodan ’víztelen’;
  • főnévből ige: o- + bol ’fájdalom’ + -jeti → oboljeti ’megbetegszik’;
  • melléknévből ige: o- + bez- + hrabar ’bátor’ + -iti → obeshrabriti (két előképzős szó) ’bátortalanít’;
  • főnévből határozószó: po- + trbuh ’has’ + -ke → potrbuške ’hason(fekve/csúszva)’.

A horvát nyelvben nagyon termékeny a szóösszetétel,[67] akárcsak a magyarban. Lehetséges:

  • két szó közvetlen egymáshoz illesztése: duhan + kesa → duhànkesa ’dohányzacskó’;
  • egy magánhangzó (általában o) közvetítésével való összeillesztés: riba ’hal’ + o + lov ’vadászat’ → rȉbolōv ’halászat’.

Az összetett szó alkotóelemei lehetnek:

  • főnév + főnév: duhankesa, ribolov;
  • főnév + melléknév: krvožedan ’vérszomjas’;[68]
  • főnév + ige: dangubiti (← dan ’nap’ + gubiti ’veszít’) ’lopja a napot’;
  • számnév + főnév: dvostolica (← dva ’kettő’ + stolica ’szék’) ’kétszemélyes szék’, prvoborac (← prvi ’első’ + borac ’harcos’) ’forradalomban vagy háborúban elejétől fogva részt vevő harcos’;
  • számnév + számnév: dvadeset (← dva ’kettő’ + deset ’tíz’) ’húsz’;
  • ige + főnév: palikuća (← paliti ’gyújt’ + kuća ’ház’) ’gyújtogató’;[68]
  • határozószó + melléknév: takozvani ’úgynevezett’;
  • határozószó + ige: zloupotrjebiti (← zlo ’rosszul’ + upotrjebiti ’használ’) ’visszaél vmivel’;[68]
  • elöljáró + főnév: nizbrdo (← niz ’lefelé’ + brdo ’hegy’) ’hegyről lefelé’;
  • elöljáró + határozószó: udesno (← u ’-ba/-be’ + desno ’jobboldalt’) ’jobbra’;
  • elöljáró + névmás: zatim ’azután’.

A fenti összetett szavakon kívül, amelyeken egyetlen hangsúly van, vannak kevésbé összeolvadt szavak is, amelyekben mindegyik alkotóelem megtartja a hangsúlyát. Ezeket kötőjellel írják: spȍmēn-plȍča ’emléktábla’, drùštveno-polìtičkī ’társadalmi-politikai’.

Ezzel a módszerrel szóösszetétel és utóképző-hozzáadás történik egyidőben.[69] A szó alapja, a képzőn kívül, lehet:

  • melléknévi jelzős főnévi csoport: srednji vijek ’középkor’ → srednjovjekovni ’középkori’;
  • a fenti típusú helységnév → lakosnév: Stari Grad → Starograđanin;
  • főnév + ige: očigledan (← oči ’szemek’ + gledati ’néz’ + -an) ’nyilvánvaló’;
  • melléknév + főnév: oštrouman (← oštar ’éles’ + um ’ész’ + -an) ’éleseszű’;
  • névmás + főnév: ovozemaljski (← ova ’ez’ + zemlja ’föld’ + -ski) ’evilági’;[68]
  • számnév + főnév: jednosmjeran (← jedan ’egy’ + smjer ’irány’ + -an) ’egyirányú’;
  • határozószó + főnév: malokrvan (← malo ’kevés’ + krv ’vér’ + -an) ’vérszegény’;[68]
  • határozószó + ige: lakomislen (← lako ’könnyen’ + misliti ’gondol’ + -en) ’könnyelmű, meggondolatlan’.[68]

Ebbe a szóalkotási módszerbe tartoznak összetett szó + nulla utóképző típusúak is, azaz a második tagot olyan szótő teszi ki, amely egyedül nem használható. Példák:

  • főnév + igető: voda ’víz’ + voditi ’vezet’ → vodovod ’vízvezeték’;
  • melléknév + főnévtő: lijevi ’bal’ + ruka ’kéz’ → ljevoruk ’balkezes’;
  • határozószó + igető: pravo ’egyenesen’ + pisati ’ír’ → pravopis ’helyesírás’.

A szókészlet-gyarapítási módszerekhez való hozzáállás

[szerkesztés]

A horvát sztenderd nyelvváltozat kialakításának során voltak olyan időszakok, amikor könnyebben fogadtak be jövevényszavakat, és olyanok, amikor nehezebben, de általában a nyelv sztenderdizálása során a jövevényszavak elleni fellépés volt a domináns. Ez a 17. századtól a 21.-ig észlelhető.[70] Ez okozta azt, hogy a magyar nyelvújításhoz hasonló módszerekkel horvát elemekből értelmiségiek tudatosan alkottak szavakat, amelyek bekerültek a sztenderdbe, beleértve tükörszavakat is, mint a fent említett vodovod és pravopis szavak, vagy a Tükörszavak szakaszban idézettek. Ilyenek még a glazba ’zene’, tvornica ’gyár’, učionica ’osztályterem’, časnik ’tiszt’, povijest ’történelem’, knjižnica ’könyvtár’, proračun ’költségvetés’.[71]

A horvát nyelv sztenderdje és a szerbé közeledtek egymáshoz az első világháború előtt és után, majd a második világháború után. Ezekben az időszakokban a szerb nyelv hatására, amely könnyebben fogadta be a jövevényszavakat, ezekből több volt a horvátban is. A Független Horvát Állam (1941–1945) radikális „nyelvtisztító” politikát folytatott, és az ilyen szavakat horvát szavakkal helyettesítették, de a kommunista Jugoszláviában visszafogadták őket a horvátba. Példák ilyen szavakra:[72]

funkcionar ~ dužnosnik ’tisztviselő’;
inventar ~ imovnik ’leltár’;
propaganda ~ promidžba ’propaganda’;
registar ~ upisnik ’jegyzék, iktatókönyv’;
revers ~ primka ’nyugta’;
telegraf ~ brzojav ’távíró’;
telegram ~ brzojavka ’távirat’.

A Horvát Köztársaság kikiáltása után (1991) a nyelvtisztításra való törekvés újra feléledt. A tendencia az, hogy helyettesítsék általában a szerb nyelvben használt szavakat, és különösen azokat, amelyek a volt Jugoszláviára emlékeztetnek, ezek között sok közös jövevényszót. Helyettük régebbi, a passzív szókészletben megmaradt horvát szavakat aktivizálnak. Például a fentiek közül újra használják a dužnosnik és a promidžba szavakat. További példák:[73]

armija ~ vojska ’hadsereg’;
oficir ~ časnik ’tiszt’;
kasarna ~ vojarna ’laktanya’;
ambasador ~ veleposlanik ’nagykövet’;
fronta ~ bojište, bojišnica ’front’;
sekretar(ica) ~ tajnik (tajnica) ’titkár(nő)’.

Ilyen jövevényszavak nem tűnnek mégis el egészen, de olykor a szópárok tagjai között gyengül a szinonímia azzal, hogy egymástól különböző területeken használják őket. Például az armija szót inkább idegen hadseregekre használják, a vojska szót pedig inkább a hazaira. Az ambasador többnyire idegen nagykövetre vagy képletesen használatos, a veleposlanik pedig Horvátország követeire. Sekretarica viszonylag gyakran a telefonska sekretarica ’üzenetrögzítő’ szókapcsolatban jelenik meg, miközben a tajnica szót inkább személyre használják.

Általában a horvát sztenderd kerüli a jövevényszavakat,[74] de a laikus beszélők nem tartják be automatikusan a normát. Például az angol jövevényszavak gyakoriak a fesztelen nyelvi regiszterben, de sokkal ritkábbak a választékosban.[75] Helyettük horvát alkotott szavakat ajánlanak. Példák:[68]

boks ~ šakanje (← šaka ’ököl’) ’ökölvívás’;
kompjutor, kompjuter ~ računalo (← računati ’számít’);
link ~ poveznica (← povezati ’összeköt’) ’hiperhivatkozás’;
hardver ~ sklopovlje (← sklop ’összeillesztés’);
tenk ~ oklopnik (← oklop ’páncél’).

Említésre méltó jelenség még a jövevényszó – horvát szó szinonimapárok együtt való használata szaknyelvi szövegekben, például nyelvészeti munkákban. Ilyen Barić 1997, amelyben majdnem minden nyelvészeti szakszót így használnak. Példák: akcent – naglasak ’hangsúly’, aspekt – vid ’igeszemlélet’, indikativ – izjavni način ’kijelentő mód’, ortografija – pravopis ’helyesírás’, prefiks – predmetak ’előképző’, prezent – sadašnje vrijeme ’jelen idő’.

Azokban az időszakokban, amikor a horvát nyelv távolodik a szerbtől, mint az 1991-es év utáni is, a nyelvtisztítás a szerb sztenderd szavakkal szemben is megnyilvánul, akár szláv eredetűek, akár jövevényszavak, amelyeket horvátok is használnak, de a horvát sztenderd nem fogadja el őket. Ilyenek például a bioskop – hr. kino ’mozi’, gas – hr. plin ’gáz’, izviniti se – hr. ispričati se ’elnézést kér’, lenjir – hr. ravnalo ’vonalzó’, nauka – hr. znanost ’tudomány’, učestvovati – hr. sudjelovati ’együttműködik’, vaspitati – hr. odgojiti ’nevel’.[76] A horvát nyelvészek között nincs teljes egyetértés abban, hogy mely szavak szerbizmusok. Például a gvožđe ’vas’ szó szerbizmus Vladimir Anić[77] és Jovan Ćirilov[78] szerint, de nem az Vladimir Brodnjak[79] szemében; vagy a ručak ’ebéd’ szó szerbizmus Ćirilov szerint, de nem az Brodnjak szerint.[80]