(PDF) Bakóc Tamás és Estei Hippolit cser

Bakóc Tamás emlékezete
Tanulmányok
halálának 500. évfordulójára

Bibliotheca
Collegii Professorum
Hungarorum
Classis Philosophica

Bakóc Tamás
emlékezete
Tanulmányok
halálának 500. évfordulójára

Szerkesztette
C. Tóth Norbert és Neumann Tibor

MCA Collegium Professorum Hungarorum
Piliscsaba, 2024

Támogatta a Miniszterelnökség

A sorozatot szerkeszti Mayer Gyula
ISBN 978-615-01-9939-9
ISSN 3004-166X
A kötetet kiadja a Makovecz Campus Alapítvány Collegium Professorum Hungarorum
Felelős kiadó: Szovák Kornél
Könyvterv és tördelés: Kőfaragó Gyula
Nyomda: Multiszolg Bt.
Felelős vezető: Kajtor Bálint

TARTALOM

Előszó
C. Tóth Norbert:
Az Erdődi család felemelkedése
Rácz György:
A Bakóc család középkori címere
Horváth Richárd:
Egy kevéssé ismert évtized.
Bakóc Tamás Mátyás király udvarában 1480–1490
Neumann Tibor:
Bakóc és Szatmári. Döntéshozatal és kancellária 1490–1497
Kuffart Hajnalka:
Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje
Takács Imre:
Erény és szerencse, avagy az érem másik oldala.
Adalék Bakóc Tamás művészetpártolásához
Szabó Ágnes:
Bakóc Tamás 1512. évi bevonulása Rómába.
A magyar kíséret öltözékének leírása Stazio Gadio nyomán
Nemes Gábor:
Bakóc Tamás legátusi bírósága (1514–1521)
Dreska Gábor:
Bakóc Tamás leveleiről
Solymosi László:
Az esztergomi érsekség birtokállománya a középkor végén
Bibliográfia

40
69
111

158

173
183
224
236
245

Kuffart Hajnalka*

BAKÓC TAMÁS ÉS ESTEI HIPPOLIT CSERÉJE

míg
míguraságod
uraságodtávol
távollesz,
lesz,tekintélye
tekintélyeitt
ittcsekélyebb
csekélyebbmarad.”
marad.”11 Estei
Estei Hippolit esztergomi
érseket
érseket aa pápa
pápa 1493
1493 szeptemberében
szeptemberében bíborossá
bíborossá kreálta.
kreálta. A főpapok számára
ilyenkor kijelölnek egy római templomot, amely az úgynevezett címtemplomuk lesz.
Hippolit a Santa Lucia in Silice nevű, aprócska templomot kapta, amely a Santa Maria
Maggiore székesegyház környékén található. A bíboros talán kicsit elfeledkezhetett erről az egyházáról, római megbízottjának ugyanis csak 1497 áprilisában írt, hogy nézzen
utána, merre is van és mi a helyzet a bevételeivel. Kiderült, hogy a jövedelmeket egy
francia úr, bizonyos Paris bitorolja. Mikor a megbízott megpróbált gazdája akkor már
negyedik éve meglévő jogainak érvényt szerezni, akkor írta le a fent idézett félmondatot
a többi, egyébként együttérző bíboros üzeneteként, amely jól szemlélteti azt a sajátos
gondolkodásmódot, ami a középkori ember számára magától értetődő lehetett. Eszerint
a jelenlét elengedhetetlenül szükséges volt az akár már régóta meglévő jogok, érdekek
vagy hatalmi pozíció érvényesítéséhez.
Beckensloer János 1476. évi szökését követően az esztergomi érseki székben két itáliai
személy váltotta egymást: előbb Aragóniai János, Beatrix királyné egy évvel idősebb bátyja2
* A szerző a HUN-REN–Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének
tudományos munkatársa. A tanulmány a 2021. október 8-án Esztergomban, a Bakócz 500 című
konferencián elhangzott előadás bővített, új forrásokkal kiegészített változata, elkészítését az ITM
NKFIH Innovációs Alap TKP 2021-NKTA15., az NKFI K 128797. és K 134690. számú pályázatok támogatták. Szeretnék továbbá köszönetet mondani Nemes Gábornak és Neumann Tibornak a munkám során nyújtott önzetlen szakmai segítségükért.
1 per fino che è absente, la auctorità sua qua è minore – ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori
Roma, busta 10. fasc. 79–I/23, 2r (Róma, 1497. ápr. 28.).
2 Személyéről bővebben lásd Beke M., Aragóniai VI. János; Farbaky P., Giovanni d’Aragona. Születésére vonatkozóan két időpont terjedt el: 1456, illetve 1463. Az olasz szakirodalom ma már egységesen a
Pásztor Edit által közölt 1456. júl. 25-ét tartja mérvadónak (https://www.treccani.it/enciclopedia/giovanni-d-aragona_res-a1222702-87e6-11dc-8e9d-0016357eee51_(Dizionario-Biografico), letöltés 2022.
jan. 5.), melyet forrásként Notar Giacomo nápolyi krónikája egyértelműen alátámaszt: Cronica di Napoli
96–97. Utóbbi adat felderítésében nyújtott segítségéért Szádoczki Bálintnak tartozom köszönettel.

112

Kuffart Hajnalka

nyerte el a magyar egyház legfontosabb tisztségét, majd a római pestis okozta váratlan halála után közös unokaöccsük, Estei Hippolit következett.3 Mindkét olasz főpapra igaz, hogy
családjuk már születésüktől fogva egyházi pályára szánta őket, ezért kora gyermekkoruk
óta részesültek egyházi javadalmakban és a bíborosi rangot is fiatalon nyerték el.4 Hasonlóan közös vonás, hogy magyarországi politikai szerepvállalásukat kis túlzással leginkább a
„súlytalan” jelzővel szokás illetni. Aragóniai János esetében a külföldi származás és a kevés
magyarországi jelenlét okán, míg Estei Hippolit esetében esztergomi érseksége idején elsősorban zsenge életkora, egri püspöksége alatt főleg itáliai tartózkodása miatt. A jelenlét
és a távollét fent idézett problematikája akár a két olasz főpap magyarországi története
esetében, akár a címben szereplő epizód tekintetében is kulcskérdésként ragadható meg.
A két egyházmegye cseréjének története közismert. Több jeles történész és más tudományág képviselője is foglalkozott már a témával különböző szempontok mentén,
elsősorban Bakóc Tamás kétségtelen politikai rátermettségének bizonyságaként.5 Jelen
tanulmányban a Modenai Állami Levéltárban őrzött és a Vestigia Kutatócsoport által
feltárt források6 bevonásával a Bakóc és Hippolit közt létrejött egyezség kezdeménye3 A nyolcéves Hippolit azzal a külön kitétellel kapta a pápai kinevezést, hogy 18. életévéig csak Beltrame
Costabili apostoli protonotáriussal együtt viselheti a hivatalt: Eubel, C., Hierarchia catholica II. 242.;
Consistorialia 11–14.
4 Giovanni d’Aragona csakúgy, mint Gabriele Rangoni egri püspök, 1477. dec. 10-én nyerte el a bíbort,
míg Estei Hippolitot a pápa 1493. szept. 20-án nevezte ki: Eubel, C., Hierarchia catholica II. 18., 22–23.
Sorsközösségük miatt János bíboros a többi gyermekhez képest megkülönböztetett szeretettel, „az én
papomnak” (el mio prete don Ypolito) nevezve emlegette unokaöccsét a nővéréhez, Eleonorához írt leveleiben, például ASMo, Cancelleria Estense, Roma, b. 37., 61–62.
5 A teljesség igénye nélkül: Fraknói V., Erdődi Bakócz Tamás 54–56.; Uő, Magyarország összeköttetései
a szentszékkel II. 255.; Berzeviczy A., Beatrix 576–581.; Horváth R., Bakócz IV. Tamás 225., 228.;
Kristóf I., Nostro protectore 66–82.; Király B., Bakóc levelei 47–65.; Szovák M., Itáliai levelek 86–89.
6 Elsősorban az ASMo, ASE, Cancelleria Ducale, Amministrazione dei Principi; Ambasciatori Ungheria;
Ambasciatori Roma; Cancelleria Estense, Roma fondjainak dokumentumait használtam fel. 2021-ben a
iratok DF számaira fogok hivatkozni (az adatlapok a korábbi jelzeteket is tartalmazzák). A digitalizált dokumentumok a Vestigia honlapja mellett immár a https://www.eleveltar.hu/ oldalon is elérhetők. Eredeti
levéltári jelzettel hivatkozom viszont az azóta föltárt, az adatbázisba be nem került olaszországi forrásokat,
illetve az egyértelműség kedvéért a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában őrzött másolatokat is,
noha ez utóbbiak (részben) a http://vestigia.hu/kereses felületén is elérhetők digitális formában.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

113

zését, körülményeit, a cseréhez vezető lépéseket és az esztergomi érsekség átadásának
gyakorlati, technikai folyamatát vizsgálom, az egri püspökséggel kapcsolatos részletekre
azonban csak érintőlegesen térek ki. Hippolit és Bakóc cseréjének ügye sok tekintetben
összekapcsolódott a II. Ulászló király és Beatrix királyné házasságának rendezésére irányuló diplomáciai bonyodalmakkal,7 a téma mederben tartása érdekében itt ennek csak
azokat a vetületeit ismertetem, amelyek közvetlen hatást gyakoroltak a vizsgálat tárgyára. A forrásanyag sajátosságai miatt ezúttal nagyobb hangsúlyt fognak kapni a történet
itáliai szereplői, akiknek segítségével talán érthetőbbé válnak azok a tényezők, amelyek
ehhez a rendhagyó megoldáshoz, a két egyházi szék elcseréléséhez vezettek.

Az új vikárius (1494–1495)
Az események áttekintésekor érdemes arra a személyre irányítani figyelmünket, aki a
legtöbb fordulópontnál jelen volt és végül ráhárult az érsekség átadásának gyakorlati lebonyolítása. Az egyházjogból doktori címet szerzett Donato Marinelli d’Arezzo8 felkészült és tapasztalt személynek számított. 1476-ban az umbriai Nocera püspökénél, majd
legkésőbb 1479-től a ferrarai püspök mellett szolgált vikáriusként,9 utóbbit rendszeresen
helyettesítette a ferrarai egyetemi doktoravató ünnepségeken is.10 Marinelli 1494 márciusában érkezett Magyarországra a Niccolò Maria d’Este adriai püspök által vezetett

7 Ennek történetére lásd Óváry L., II. Ulászló és Beatrix 761–774.
8 Az Arezzo városából származó Donato Marinelli – a forrásokban legtöbbször Donato Aretino – nevével a hazai szakirodalomban olykor Marmelliként találkozunk. Az olvasati eltérés nyilván idegen hangzású, kevésbé magától értetődő nevének tudható be, de egy megjegyzés erejéig érdemes tisztába tenni,
hogy az olasz forráskiadványokban és szakirodalmi környezetben kizárólag a Marinelli forma fordul elő,
példaként lásd a következő jegyzeteket.
9 Eleonora d’Aragona 1479. aug. 12-i levele alapján: ASMo, ASE, Casa e Stato, b. 131., 1683-III/20. Vö.
Iacobilli, L., Di Nocera nell’Umbria 106.; Frizzi, A., Memorie IV. 117.
10 1492. aug. 13-án azonban maga is helyettest kért fel, mégpedig Ludovico Ariosto, a később híressé vált
költő személyében, aki beszédet mondott barátja, Tommaso Fusco – Hippolit érsek majdani titkára
– doktoravatása alkalmából. Vö. Catalano, M., La vita di Ludovico Ariosto I. 94., II. 36. Marinelli
Ferrarától való ekkori távollétének oka az volt, hogy a hercegné Nápolyba küldte az ott nevelkedő fia,
Ferrante d’Este franciaországi utazásának előkészítése ügyében: ASMo ASE, Cancelleria, Carteggio
ambasciatori, Napoli b. 7. fasc. 18.

114

Kuffart Hajnalka

küldöttség tagjaként,11 amelyet I. Herkules, Ferrara hercege azzal a szándékkal indított
útnak, hogy hazahozassa fiát és ehhez elnyerje előbb Esztergomban sógornője, Beatrix
királyné, majd Budán II. Ulászló király hozzájárulását. Marinelli eredetileg azt a feladatot kapta a hercegtől, hogy átvegye Beltrame Costabili,12 az 1487 óta Esztergomban
szolgáló érseki kormányzó szerepét,13 azonban Ibafalvi Tamás halála miatt14 a szentszéki
bíróság élére is az újonnan érkezett vikáriust helyezték.15 Ráadásul az érsekség számvevőtisztjének inventárium füzete szerint 1494. április 18-án Donato Marinelli a királyné
által delegált érseki provizortól, Bernardo Monellitől is átvett minden feladatkört, illetve
az udvarban rábízott ingóságokat is.16
A ferrarai küldöttség elérte célját, II. Ulászló király ugyanis, vonakodva bár, de
nyolchavi szabadságot engedélyezett Hippolitnak, hogy a bíborossá kreáláskor szükséges római látogatást megtehesse.17 Az érsek, aki 1487 nyarán érkezett Magyarországra,18
1494 júliusában utazott vissza először szülővárosába és esztergomi udvartartásának jó-

11 A herceg utasítása a püspöknek: Berzeviczy A., Beatrix 573.; Beatrix oklt. 308–310. A küldöttség
Ausztria felől érkezett, március 15-én haladtak át Pozsonynál és 22-én értek Esztergomba, vö. Berzeviczy A., Beatrix 572.; Neumann T., Olasz vendégek 59., 62–63.
12 Lásd a 3. jegyzetet. Nem valószínű, hogy Costabili 1494. évi leváltásával a pápa is megváltoztatta volna
ezt a kikötést, mindenesetre Hippolit csak 1497. márc. 20. után lett nagykorú.
13 A ferrarai herceg 1494. febr. 4-én, még Ferrarában kinevezte esztergomi kormányzóvá és vikáriussá
(Bónis Gy., Olasz vikáriusok 91.), a helyszínre érve Hippolit érsek ápr. 11-én erősítette meg általános
helynökeként: DF 294400-2. Costabili azonban egészen a Ferrarába való megérkezésig (1494. aug. 6.)
kormányzóként szerepel a számadáskönyvekben, vö. DF 295225. fol. 36r.
14 C. Tóth N., Esztergomi székeskáptalan I. 107.
15 Vikáriusként kiadott első oklevele 1494. ápr. 16-án kelt: DF 228077.
16 DF 295117. fol. 89r–90v. A leltárfüzetet Pietro Pincaro érseki számvevő 1487. és 1498. között folyamatosan vezette, ezért kiemelkedő jelentőségűnek tekinthető nemcsak jelen tanulmány témájának
szempontjából, de az esztergomi érsekség 15. század végi történetének szinte minden fontosabb eseményével kapcsolatban is. Szövegkiadása folyamatban van. Ismertetését lásd Kuffart H., Esztergomi
számadáskönyvek 34–48.
17 Bonfini V. IV. 3. Apja szintén azt írta egyik levelében, hogy Hippolit hazautazásának célja, hogy Rómába menjen: ASMo, Cancelleria generale, Minutario, Lettere sciolte b. 4. (1494. jan. 10-én kelt, Beltrame Costabilinek címzett fogalmazvány.) Római látogatásra ez idő alatt mégsem került sor, talán az
Itáliába ekkor bevonuló francia csapatok miatt, vö. Berzeviczy A., Beatrix 547–556.
18 Magyarországra érkezéséről bővebben: Kuffart H. – Neumann T., Érseki udvartartás 323–382.
Esztergomi tartózkodásáról bővebben: Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 181–216.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

115

kora részét is magával vitte, míg az érsekség kormányzásának összes feladatát – mind
egyházi, mind világi ügyekben általános helynökként – Donato Marinellire bízta.19
A többi egykorú forrás vizsgálata alapján ezt még kiegészíthetjük azzal, hogy a kormányzó-vikárius ebben az időszakban saját kezűleg vezette az érseki gazdaság számadáskönyveit,20 tehát egy személyben egyszerre három ember helyébe lépett, viszont – legalább
a nyár végéig, amíg Beatrix királyné kérésére ki nem nevezték viceprovizornak Raguzai
Istvánt, Mátyás király egykori borbélyát21 – négy feladatát látta el.22
Marinelli jelentéseiben és leveleiben23 arra panaszkodott, hogy a távozó érsek és kísérete igen nehéz helyzetbe hozta Esztergom gazdaságát. Szóvá tette egyrészt, hogy jelentős mennyiségű készpénzt és értéktárgyat is elvittek magukkal, megfosztva az érsekséget
tartalékaitól, ellenben jelentős adósságot hagytak maguk után.24 Észrevételezte azt is,
hogy a számadások elszállítása miatt nem állt rendelkezésére elegendő információ, hogy
az érsekség saját alkalmazottai felé való tartozásait rendezze.25 Harmadrészt Marinelli
szerint zavart okoztak az érsek – talán meggondolatlanul osztogatott – kiváltságai és
adómentességei is, amelyeket az új kormányzó-vikárius nem tudott anélkül teljesíteni,
hogy az esztergomi vár ellátását ne veszélyeztette volna.26 Panaszkodott, hogy Hippolit
19 Marinelli az ausztriai Villach településig maga is elkísérte Hippolitot, majd visszatért Esztergomba:
Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 105–106.
20 DF 295226., DF 295228., DF 294304. A kötetekről bővebben: Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 163–172.
21 Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 106.
22 Vö. Főpapi arch. 1440–1526. 27–29. Marinelli fizetési besorolása mutatja, hogy rangban Costabili alatt,
azonban a provizorok fölött állt, hiszen évi 300 forintot irányoztak elő számára, míg a korábbi kormányzó 400, az érseki udvarbírók pedig átlagosan kb. 200–250 forintra számíthattak. Vö. Bónis Gy., Olasz
vikáriusok 91.; Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 162., 185., 211.; Kuffart H. – Neumann
T., Érseki udvartartás 341., 370., 376., 380.
23 Az érsek 1494. júl. és 1495. febr. közti távolléte idejéből nyolc Hippolitnak írt jelentését ismerjük, továbbá egy-egy levelét az érsek titkárához (Tommaso Fusco) és számvevőjéhez (Pietro Pincaro): Domokos
Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 103–120.
24 1494. nov. 15-i levelében készpénzhiányról és négyezer forintos adósságról tett említést Domokos Gy.
– Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 115.
25 1495. jan. 13-án nem tudta rendezni a fűszeres béréből fennmaradó tartozást, mert Pincaro elvitte a
számadásokat: Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 118.
26 Altobello borbélymesternek abból a pozsonyi borból kellett volna nagyobb mennyiséget kiutalni, ami az
esztergomi vár ellátását szolgálta: Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 113–114.

116

Kuffart Hajnalka

távozása bizonytalanságot és egyben bizalmatlanságot eredményezett, amely a tizedek
bérbe adását jócskán megnehezítette.27
Marinelli pénzügyi gondjai valószínűleg abból is adódhattak, hogy magasak voltak a
várőrség költségei, és az Esztergomban berendezkedő Beatrix királyné több fontos érseki
körzetből is – szentkereszti uradalom (Bars megye), Gúta és Naszvad körzete, Bajcs
(Komárom megye) és Újfalu vidéke (Esztergom megye), később pedig Nyárhíd (Nyitra
megye), illetve Drégely vár és környéke (Hont megye) – a maga számára szedette be az
érseket megillető adókat.28 A kormányzó már augusztusban arról tett jelentést az érseknek, hogy a kanonokok naponta érdeklődnek afelől, vajon visszajön-e, s ha igen, mikor,
és biztatták a vikáriust, hogy bírja rá urát a visszatérésre, mert az a hír járja, a királynak
már tervei vannak, kinek adja át az érseki széket, ha Hippolit nem tartja be a megszabott határidőt. Ehhez Farkas Bálint váradi püspök még azt a tanácsot tette hozzá, hogy
ha Hippolitnak egyáltalán szándékában áll a visszatérés, akkor mihamarabb tegye meg,
különben kárt és gyalázatot szenved rosszakarói miatt.29
Az Esztergom megyei adószedésben is fennakadást okozott az érsek távozása, és
Marinelli kellemetlen helyzetbe került Ráskai Balázs budai várnagy-kamarásmesterrel
szemben.30 Ilyen körülmények között érkezett Ulászló király 1494. októberi parancslevele, melyben háromszáz lovas katona kiállítására kötelezte az érsekséget.31 A vikárius
szerint még elsődleges adóbérlő partnerük, az esztergom-szentistváni prépost, Gosztonyi András32 sem tudott készpénzt folyósítani, ezért nem látott más kiutat, mint a
Mátyás király halála után Esztergomban élő Beatrix királynéhoz fordulni, aki ékszereket
és más értéktárgyakat kölcsönzött háromezer forint összértékben, kihúzva Marinellit,

27 Marinelli 1495. jan. 14-én kemény hangú levelet írt Pincaro számvevőnek, melyben egyebek mellett
említi, hogy ha Hippolit nem tér vissza, senki sem ad egy fillért sem a tizedekért: Domokos Gy. –
Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 120. A tizedeket az érsekség egyébként már Hippolit érsekségét megelőzően sem maga szedte, hanem bérlőknek adta ki.
28 Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 201–211.
29 Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 96., 108–109., 111.
30 Neumann T., Registrum proventuum 145.
31 Uo. 192–193., 206., 289. A király által elrendelt mozgósítás körülményeire lásd Fedeles T., A király és
a lázadó herceg; Neumann T., A gróf és a herceg magánháborúja.
32 C. Tóth N., Esztergomi székeskáptalan I. 81., 132.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

117

de igazából unokaöccsét, Hippolitot a csávából.33 A király további kéréseire azonban
már semmilyen keret nem maradt,34 s meglévő adósságaik mellett hamarosan tartozni
kezdtek a felfogadott katonák felé is.35 Ezek után nem meglepő, hogy Marinelli 1495 tavaszán a ferrarai herceghez fordult, hogy felmentését kérje az esztergomi szolgálat alól.36

Az egyezség (1495)
Herkules herceg és fia számára egyértelműen tudtára adták Magyarországról, hogy az
érsek távolmaradása vagy késlekedése esetén azonnal elveszíti székét,37 ezért Hippolit
a határidő legvégén, 1495 februárjában visszatért Esztergomba,38 apja pedig belenyugo33 Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 96., 115. Az érsek és a királyné fegyvereseinek
finanszírozása már a korábbi években is összefonódott, vö. Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek
208–215. Feltételezésem szerint Marinelli azt a szóbeli instrukciót kaphatta Ferrarában (vagy ha nem
ott, esetleg a leköszönő Beltrame Costabili kormányzótól), hogy próbálja az érsekség pénzügyeit minél
inkább elkülöníteni a királynéétól, s ennek tudható be itteni szabadkozása, hogy más megoldást nem
talált. A későbbiekben Ulászló figyelembe vehette, hogy itt az érsekség és Beatrix közös katonaállításáról
van szó, mert ez visszatükröződik a királyné adózására vonatkozó megállapodásoknál is, vö. Neumann
T., Registrum proventuum 105., 156. A közös bandérium kapitányául Beatrix egyik emberét, Pásztói
Jánost nevezték ki, aki a későbbi években is megmaradt ebben a tisztségben (DF 295226. fol. 132v),
sőt, Hippolit egri bandériumának is ő lett a kapitánya, lásd Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei
passim.
34 Hippolit azt tanácsolta kormányzójának, hogy hajtsa be Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf 600 forintos
tartozását, Marinelli azonban lehetetlennek ítélte az érsek jelenlétében is behajthatatlan tartozás követelését a háborús felfordulás közepette: Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 96.,
119. A tartozás előzményeire lásd Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 44., 106., 200., 203–204.
Az érsekség Szentgyörgyiek elleni panaszára lásd Neumann T., Kassai hadjárat 375.
35 Marinelli Pincaróhoz írt levelében szemére vetette, hogy szívesen kiegyenlítené a tartozásokat, ha tudná,
honnan vegyen rá pénzt, azonban előbb 2000 forintot, majd újabb hétszázat kellett előteremtenie katonaállítás céljából és már nem tudja, kihez forduljon. Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato
Aretino 120. Marinelli egyébként önálló számadást vezetett a katonák bérezéséről: DF 295226.
36 Vö. ASMo ASE, Casa e Stato b. 69., 1652–XVI/17.
37 Herkules levele Ludovico Sforza milánói herceghez 1495. febr. 6-án: ASMi, Carteggio SforzescoVisconteo, Potenze estere, Ferrara, b. 335.; másolata: MTA Kézirattár, 4936/VI, 5. Kivonata: Óváry
187. (780. sz.)
38 Szovák M., Bernardino Zambotti naplója 211.

118

Kuffart Hajnalka

dott, hogy a bíborosi kalapot nem Milánóban,39 hanem Magyarországon adják át neki
ünnepélyesen.40 Hiába nevezte ki a pápa már 1493 szeptemberében, úgy látszik, ennek
kézzelfogható jele, vagyis a kalap nélkül igazából még nem tekintették az érseket bíborosnak.
E becses jelvény Rómából Milánón keresztül érkezett Ferrarába március 9-én,41
ahol díszkísérettel fogadták és a székesegyház nagyoltárára helyezték, majd ünnepi szentmise keretében adták át Herkules hercegnek VI. Sándor apostoli leveleivel
együtt. A pápa utasításait és az ilyenkor szokásos eskütételt Hippolit távolléte miatt
nem tudták teljesíteni, ezt Hippolitnak utólag, Magyarországon kellett megtennie és
írásban elküldenie az esküjét a pápának. Ferrarából a bíborosi kalapot a herceg Polidoro nevű embere hozta Magyarországra két pápai brévével együtt, melyek közül az
egyik Hippolitnak, a másik Ulászlónak szólt.42 A ferrarai küldönc áprilisban érkezett
Esztergomba, a bíboros pedig Szent Adalbert napján (április 23.) vette át ünnepélyesen a kalapot. A pápa parancsa szerint a letett esküt megküldte – Ferrarán keresztül –

39 Hippolit a Sforzák közbenjárásának köszönhette előmozdítását. Milánóban 1495. jan. 23-án még úgy
tudták, amint a bármelynapos Beatrice d’Este milánói hercegné megszüli gyermekét, fivérei, Alfonso
d’Este és Hippolit Milánóba jönnek, és az érsek itt veszi át a Rómából küldött bíborosi kalapot:
Carteggio 82. Herkules herceg január végén még nem akarta útnak indítani Hippolitot, amíg a kalap
érkezéséről biztosat nem tudnak: ASMi, Carteggio Sforzesco-Visconteo, Potenze estere, Ferrara, b. 335.
(A herceg 1495. jan. 25-i levele.) A milánói herceg ugyanekkor levélben kérte Bakóctól, hogy járjon közben Ulászló királynál haladékért, azonban ez a kísérlet sikertelen maradt (DF 295480.), ezért értesítette
Rómában lévő testvérét, Ascanio Sforza bíborost, hogy adott esetben hívják vissza az útnak indított
kalapot: MTAK Kézirattár, 4936/VI, 6. Habsburg Miksa irányából is megpróbáltak hatni a magyar
királyra: Óváry 186. (776. sz.)
40 Beatrix oklt. 326., Guerra, E., Il carteggio tra Beatrice 200., Berzeviczy A., Beatrix 573.
41 VI. Sándor pápa először az Esztergomban is szolgáló Vincenzo Pistacchio révén kívánta elküldeni
Hippolitnak a kalapot, aztán inkább Federico Sanseverino bíboros egyik emberére, Alvise Becchettire
bízta, hogy vigye Milánóba. Itt febr. 22-én mutatták be ünnepélyesen a hercegnek, aki Giovanni da
Castiglione kamarai titkárra bízta annak továbbítását Ferrarába: ASMi, Carteggio Sforzesco-Visconteo,
Potenze estere, Ferrara, b. 335. (1495. jan. 15., 22., 29., febr. 7., 19., 27., 28-i fogalmazványok; a ferrarai
herceg febr. 18. és márc. 11-i levelei; a hazatérő Castiglione márc. 8-i jelentése.); ASMo ASE, Casa e
Stato b. 69., 1652–XIV/14.; Carteggio 114.
42 A fogalmazvány egy áthúzott része szerint a ferrarai herceg a fia belátására bízta volna, hogy a levelet
átadja-e a királynak vagy inkább visszatartja abból a megfontolásból, hogy az Hippolit szerint mennyire
hatékony eszköze az ő Rómába küldésének, ASMo ASE, Casa e Stato b. 69., 1652–XIV/14.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

119

Rómába, továbbá apja kérésének is eleget téve köszönetet mondott a milánói hercegnek közbenjárásáért.43
Az esztergomi érsek bíborosi kinevezése természetesen az egész magyar egyházra
nézve fontos fejlemény, melynek itt is méltó ünneplés dukált, ezért Hippolit május 22-én
nemesi kíséretével, a Ferrarából vele érkező Giulio Cesare Cantelmi niceai püspökkel, nem
kevés katonával és vörös egyenruhás kocsisaival Budára vonult.44 Az ekkori események
„logisztikai” szempontból, mintegy „alulnézetből” ismerhetők meg, Donato Marinelli
ugyanis 1495. május 1. és augusztus 10. között olyan, naplókötet típusú számadást vezetett, melyben a napi bevételeket és kiadásokat időrendben jegyezte fel.45 A budai utat
és az érsek ezt követő szántói vadászatát már hetekkel korábban előkészítették: a pilisi
erdőből az ott tanyázó útonálló gyilkosokat elűzték, budai kereskedőktől különféle holmikat vásároltak Budára és Szántóra egyaránt, a bíboros ékszereit és ruháit megjavíttatták, a budai ház készleteit feltöltötték.
A számadás alapján Ulászló király és Hippolit még az utazás előtt kölcsönösen
udvarias gesztusokat tettek egymás felé: a király bolondja46 május 17-én öt aranyforintot kapott a bíborostól,47 és valószínűleg Hippolit küldhette a királyhoz azokat
a medvetáncoltató mutatványosokat, akiknek előzőleg az érsekség készíttetett inget,
ruhát és cipőt. Esztergomban május 21-én léptek fel,48 27-én pedig már a királyi udvarban,49 ezért nem kizárt, hogy a bíborossal együtt vonultak ők is a fővárosba. A szívélyes gesztusok Hippolit Budára érkezése után is folytatódtak: a király orgonásának50
tíz aranyforint ütötte a markát, két nappal később Ulászló dobosa és trombitásai is
játszottak a bíboros budai házánál összesen tizenhét forintra téve szert ezzel,51 később
43 ASMo ASE, Casa e Stato b. 69., 1652–XVI/17. Polidoro viszont csak jún. 25-én indult vissza egy
magyar futár, Gergely kíséretében. Fejenként tíz forintot kaptak az útra. DF 295228. fol. 31v.
44 DF 295228. fol. 24v–25v. A katonák pontos számát nem tudni, csak annyit, hogy erre az alkalomra 89
forintba került a szolgálatuk. A kocsisok piros egyenruhájának esetleges bíbor színre cseréléséről nem
szólnak a források.
45 DF 295228. A jövedelmi rész kiadása: Kuffart H., I libri contabili 139–149.
46 A bolond neve Bořek lehetett, lásd Neumann T., Registrum proventuum 265., 272., 325., 446.
47 Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 171.
48 DF 295228. fol. 23v., 25r–v.
49 Neumann T., Registrum proventuum 314.
50 A király ekkori orgonását Grimpek mesternek hívták: Neumann T., Registrum proventuum 328.
51 DF 295228. fol. 26v., 27v.

120

Kuffart Hajnalka

pedig Hippolit olasz jokulátora lépett fel a királyi udvarban, aki ott hat forint jutalmat
kapott.52
Az érsek május 26-án személyesen is tiszteletét tette az uralkodó előtt újonnan szerzett bíborosi kalapjában, s ekkor a király ajtónállóinak – Marinelli bejegyzése szerint
ilyenkor illendő – két forint borravalót adtak a bebocsátásért. A királynál tett látogatás
alkalmára Beatrix unokaöccse rendelkezésére bocsátotta saját hintóját, kocsisait és lovait,
valószínűleg ezzel is emelve a jeles alkalom fényét.53
Hippolit és a király ekkori személyes találkozása több szempontból is érdekes. Egyfelől épp ebben az időben, május és június hónap folyamán zajlott az az országgyűlés,54
melynek eredményeként megszülettek az idegenek, de kifejezetten az olaszok egyházi
tisztségviselését tiltó, illetve korlátozó törvénycikkek.55 Az érsek nem vett részt az országgyűlésen – esztergomi szokásához híven fürdőbe viszont gyakran járt.56 Nem tudni,
hogy Hippolit ekkor átadta-e a pápa levelét Ulászlónak, de az uralkodónál tapasztalt
meleg fogadtatásról apjának is beszámolt.57 Másfelől arra is érdemes felhívni a figyelmet,
hogy Beatrix és Ulászló kapcsolatát a házasság kérdése miatt addigra már több éve a
hűvös távolságtartás, vagy egyenesen a sértett hallgatás jellemezte, amely az érseket is
szinte elszigetelte az uralkodótól. A királyné nem véletlenül nem kísérte el Budára szeretett unokaöccsét. Hippolit ezt a fagyos légkört tudta valamelyest oldani a bíborosi kalap
körüli ünnepségsorozatnak köszönhetően.
Az újdonsült bíboros a királyi audienciát követően budai házában fogadta a püspökök tisztelgő ajándékait: Bakóc Tamás egri és Kamarcai Vitéz János veszprémi püspök
egy-egy hordó bort küldtek, míg Bátori Miklós váci püspök trombitásai által adta meg
52 Az összeget 1495. jún. 8-án könyvelték el: Neumann T., Registrum proventuum 318. Ezek a pénzjutalmak meglehetősen gálánsnak számítottak mindkét oldal részéről, összehasonlítás gyanánt egy katona
egyhavi rendes zsoldja ekkoriban 2 forint volt, ami bevetés esetén további havi 3 forinttal emelkedett, vö.
Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 80., 165.
53 DF 295228. fol. 26v. A kocsisok a királyi audienciát követően azonnal visszatértek Esztergomba.
54 Neumann T., Királyi hatalom és országgyűlés 49.
55 Bónis Gy., Olasz vikáriusok 89–101., DRMH IV. 70–73.
56 Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 170–171. Az országgyűléssel párhuzamosan zajló nyolcadra
máj. 12-én az érsekség ügyvédjét, Palásti Gergelyt delegálták.
57 Az érsek beszámolója egyelőre nem került elő. Herkules 1495. jún. 20-i válaszleveléből arról értesülünk,
hogy Hippolit jún. 2-án írt apjának Budáról, ahol nagy megtiszteltetésben részesült: ASMo ASE, Casa
e Stato b. 69. 1652–XVI/15.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

121

neki a tiszteletet.58 Budai útja során Giulio Cesare Cantelmi niceai és Raguzai Kristóf
modrusi püspök valószínűleg végig Hippolit kíséretében tartózkodtak, akik egyébként
a bíborosi kalap átvételekor és az eskü letételekor is a pápa rendelése szerinti protokoll
fontos résztvevői lehettek.59 A bíboros június 16-án alkalmat kerített arra, hogy ellátogasson Corvin János herceg budai házába is,60 néhány nappal később pedig Orso Orsini
pápai legátussal találkozott.61 A hónap végén, de legkésőbb július 1-jén Hippolit Szántóra utazott, ugyanekkor előkészültek Bakóc Tamás és kísérete méltó fogadására, akit
július 2-án vendégül láttak itt ebédre.
A találkozó részleteiről, annak megtörténtén kívül, nincs egyéb értesülésünk. Az
biztosan tudható, hogy Bakóc előző nap, minden bizonnyal még Budán átadta Donato Marinelli kormányzónak azt a részben aranyban, részben készpénzben fizetett 3600
forintot, melyet a kormányzó-vikárius számadáskönyvében a pozsonyi dézsma bérleti
díjaként tüntetett fel.62 Az egri püspököt Szántó erdejéig Hippolit Nagy Balázs nevű
embere kísérte el. Négy nappal később, július 6-án Pápai Tamás nevű szolgájuk vitte a
bíboros levelét Bakóc után Visegrádra, ahol a püspök-kancellár Ulászló királlyal együtt
tartózkodott.63
Itt érdemes megszakítani az események taglalásának sorát és tágabb összefüggései
közt is rátekinteni Bakóc és Hippolit szántói találkozójának lehetséges értelmezéseire.
Az országgyűlés júliusra már lezárult, az uralkodó kiadta a törvényt, melyben az olaszok
ellen irányuló cikkelyek is szerepeltek.64 Az a nézet, hogy a két főpap közt valamiféle tárgyalás zajlott és megegyezés született, az események logikájából következően már
Fraknói Vilmosnál is megjelenik. Ő ezt kétséget kizáróan Bakóc kezdeményezésének
58
59
60
61

DF 295228. fol. 23r., 27r.
ASMo ASE, Casa e Stato b. 69., 1652–XIV/14.
DF 295228. fol. 30v. Corvin János budai házára lásd Schönherr Gy., Corvin János 201.
DF 295228. fol. 31r. A legátus ekkori magyarországi küldetésére lásd Kalous, A., Late Medieval Papal
Legation 34., 64., 207.; Fraknói V., Magyarország összeköttetései a szentszékkel 253–255.
62 Kuffart H., I libri contabili 146. Bakóc egyébként nem először került pénzügyi kapcsolatba az érsekséggel – bár akkor még kedvezményezettként –, Aragóniai János évi 100 dukátot utaltatott ki számára
1484-ben az esztergomi jövedelmekből a Cava dei Tirreni bencés apátságban őrzött egyik oklevélmásolat-gyűjtemény tanúsága szerint: Archivio di Stato di Napoli, Sezione della Badia di Cava, Armarium
X. 18. 23v.
63 DF 295228. fol. 31r–v.
64 II. Ulászló 1495. jún. 8-án adta ki második dekrétumát: DRMH IV. 54–83.

122

Kuffart Hajnalka

tartotta és a megállapodást 1496 elejére becsülte, de ehhez konkrét forrásadatot, úgy
látszik, nem talált.65
Beatrix királyné sorsának árnyéka Fraknói elbeszélése ellenére kissé rávetülni látszik unokaöccséére, mintha a fiatal bíboros Bakóc „mesterkedései” következtében éppúgy a körülmények áldozatává vált volna,66 mint az álházassággal rászedett özvegy
királyné.67 Azonban valahol ebben az időszakban, vagy talán már a bíborosi kinevezés
óta kettejük érdeke különvált, majd Esztergom kapcsán szembe is került egymással:
Beatrix esztergomi jelenléte egyre terhesebbé válhatott a bíboros-érsek számára, a két
udvartartás együttélése pedig semmi esetre sem volt hosszú távon fenntartható.68 Mikor Hippolit először visszatért szülővárosába, ráeszmélhetett, hogy esztergomi székhelyén valójában mekkora elszigeteltségben él egykori jótevőjével, Bakóc pedig könynyen felismerhette, hogy az akkor tizenhat éves fiatalember szívesebben tartózkodna
Itáliában, mint a királyné mellett bezárkózva, de ezt az új törvények ellehetetlenítették.69 Ha a találkozót Bakóc kezdeményezésének tartjuk, nehéz nem arra gondolni,
hogy a püspök-kancellár azért mehetett el személyesen a Pilisbe, hogy a májusi budai
tiszteletkörök után legyen módja bizalmasan is beszélni Hippolittal, távol a budai tekintetektől, egyúttal távol Beatrixtól. Itt alkalmuk nyílt tárgyalni egy mindkettejük
számára előnyös megállapodás lehetőségéről, amelyben az egri püspök vállalta, hogy

65 Fraknói V., Magyarország összeköttetései a szentszékkel 255. Kristóf Ilona Bakóc és Ulászló közös terveként értékeli a csere ötletét és 1496 áprilisától adatolja az egri püspök és az Esték együttműködését,
amelyben utóbbiaknak küzdeniük kellett a jelentős anyagi veszteség elkerüléséért: Kristóf I., Nostro
protectore 67.
66 Például Berzeviczy A., Beatrix 576., 580.; Király B., Bakóc levelei 47–51.
67 Berzeviczy A., Beatrix 491–506.
68 Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 201–211. Beltrame Costabili apostoli protonotárius 1494es távozása is ennek, a ferrarai rokonság és Beatrix közti törésnek lehetett az egyik jele. Costabili személyéhez ugyanis még Eleonora d’Aragona ragaszkodott (vö. Kuffart H. – Neumann T., Érseki udvartartás 341–342.), akinek 1493-ban bekövetkezett halála után Beatrix valószínűleg igyekezett megválni
a kormányzótól, akivel korábbi vitás esetei is majdhogynem elbocsátásához vezettek már, pl. 1492-ben
a királyné az érseki jövedelmek és kiadások felett teljhatalmat kívánt ráruháztatni az általa kinevezett
udvarbíróra, Bernardo Monellire: DF 295998.
69 Hippolit honvágyáról tanúskodik 1495. jún. 10-én apjának írt levele is, melyben kéri a herceget, hogy
többször küldjön hozzá követet, hogy ne érezze úgy, hogy testben és lélekben elszakadtak egymástól:
ASMo, Casa e Stato b. 135. 1688-111/10.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

123

kijárja a királynál,70 hogy Hippolitnak ne kelljen Magyarországon tartózkodnia és
mihamarabb visszatérhessen szülőföldjére, valamint mindenben támogatja az addig
vezető úton. Hippolit pedig pár nap gondolkodás után esetleg írásban adhatott – a
történtek fényében beleegyező – választ.
A történetnek azonban egy másik olvasata is lehetséges, amelyhez érdemes tisztázni
néhány további előzményt. A politikailag széttagolt Itália egyébként is mozgalmas életét fenekestül felforgatta a nápolyi király halálát követő francia invázió (1494–1495).
Herkules herceg is kényes helyzetben találta magát. 1493-ban elhunyt felesége, Eleonora
d’Aragona nápolyi királylány volt, egyik leánya, a magyar királynéról elnevezett Beatrice
pedig az 1494-ben milánói herceggé előlépő Ludovico Sforza felesége lett. Fiai segítségét is előszeretettel vette igénybe politikai céljaihoz, Alfonso a milánóiak, Ferdinando –
noha a nápolyi udvarban nevelkedett – a franciák csapataihoz csatlakozott.71 Egy efféle
kényes és mozgalmas időszakban harmadik fia itáliai jelenléte mindenképp kívánatos lett
volna Herkules számára, annál is inkább, mert Hippolit immár bíborosként léphetett
volna fel és akár a pápai udvarban is közbenjárhatott apja érdekében. A ferrarai herceg
ekkoriban több egyházi javadalmat is megszerzett fia számára, Lodi apátságához például
egy csere révén jutott hozzá, így ez az eset akár már precedensként is szolgálhatott a
későbbiekre nézve.72 A herceg megpróbálta elérni továbbá, hogy a ferrarai püspökséget
fiának adományozhassa, azonban VI. Sándor pápa azt már saját unokaöccsének, Monreale püspökének szánta.73

70 Ez az indítvány minden bizonnyal tökéletesen találkozhatott az uralkodó elképzeléseivel, már csak
Beatrix pozíciójának gyengítése miatt is. Talán nem csak véletlen egybeesés, hogy Ulászló éppen ezen a
nyáron tett ajánlatokat az özvegy királynénak, hogy ha lemond a házasságról, másféle módon kárpótolja,
vö. Berzeviczy A., Beatrix 569.; Kristóf I., Nostro protectore 67.
71 A velenceiek mindezt gyanakvó tekintettel követték: La spedizione di Carlo VIII in Italia 88., 112. stb.
72 Hippolit nővére, Beatrice d’Este közbenjárása is segített öccsének egyházi javadalmakhoz jutni a Milánói Hercegség területén, pl. Castiglione parmense apátsága (1495). A Lodi apátságot egy 1495-ben
létrejött egyezség által szerezték meg, melynek során római jóváhagyás mellett Miramondo apátságát
elcserélték a pármai püspökkel, vö. ASMi, Carteggio Sforzesco-Visconteo, Potenze estere, Ferrara,
b. 335. (Herkules herceg 1495. márc. 2. és 10-i levelei).
73 1494. okt. 29-én nevezte ki Giovanni Borgiát, lásd Eubel, C., Hierarchia catholica II. 153. A herceg
tapogatódzására ez ügyben lásd ASMi, Carteggio Sforzesco-Visconteo, Potenze estere, Ferrara, b. 335.
(Herkules herceg 1495. márc. 2-i levele); ASMo, Cancelleria generale, Minutario, Lettere sciolte b. 4.
(1495. márc. 2-án kelt fogalmazvány). A kérdésről az alábbiakban lesz még szó.

124

Kuffart Hajnalka

Herkules jól ismert egy magyar püspöki címmel is rendelkező főpapot, aki Hippolittal ellentétben soha életében nem járt Magyarországon: papíron Ascanio Maria Sforza bíborosé volt ugyanis az egri szék, amelyet a következőképpen szerzett. 1486-ban
Gabriele Rangoni bíboros, egri püspök Rómában hunyt el,74 ami VIII. Ince pápának
lehetőséget teremtett arra, hogy ő gondoskodjon a püspökség betöltéséről. A pápa Rodrigo Borgia bíborost nevezte ki, aki Mátyás jelöltjével, Nagylucsei Orbánnal szemben
ugyan még hajlandó volt lemondani a péterváradi apátságért cserébe,75 azonban Nagylucsei halála (1491) után bejelentette igényét a püspökségre. Mivel nem sokkal később
pápává választották, ezért az akkor már VI. Sándor pápa néven regnáló egyházfő frissen
megtett alkancellárjának, Ascanio Sforzának továbbadományozta az egri püspökséget.
Ulászló király ezzel szemben Bakóc Tamást kívánta kinevezni, és a fennálló ellentét 1492
óta nem került rendezésre. Bakóc választott egri püspöknek, illetve a püspöki szék várományosának nevezte magát.76 Igen ám, de míg Magyarországon kizárólag őt szólították
egri püspöknek, addig Itáliában az egyházjogi helyzetnek megfelelően továbbra is győri
püspöknek titulálták77 és Ascaniót tekintették az egri püspökség birtokosának, még ha
annak jövedelmeit nem is ő élvezte és nyilvánvalóan nem ez volt a legfontosabb titulusa.78
1494-ben a milánóiak német követe, Erasmo Brasca útján tettek ugyan egy kísérletet,
74 Crema város évkönyve ennek ellenére úgy tudja, az egri bíboros hű auditorával, a cremai Agostino
Monellivel együtt Rómából Viterbóba menekült a pestis elől, de az mégis elérte őket és ott estek a
járvány áldozatául, vö. Historia di Crema 230.
75 Borgia bíboros, illetve VI. Sándor pápa de iure 1494-ig, de facto 1496-ig maradt a péterváradi apátság
apátja: Fraknói V., Magyarország összeköttetései a szentszékkel 265–273.; MKL X. 797. sv. Pécsváradi
Szent Benedek monostor. Az egri püspökségre ugyanekkor, 1486-ban Ascanio Sforza is bejelentkezett,
akinek Mátyás király a pécsváradi apátságot adományozta cserébe, a Sforzákkal való jó viszony ugyanis
kiemelten fontos volt számára Bianca Maria Sforza és Corvin János tervezett házassága miatt. Ascanio
Sforza 1505-ig maradt pécsváradi apát, tehát mindkét itáliai főpap sikeresen megtartotta magyarországi javadalmát az 1495-ös korlátozó jogszabályok ellenére, s ezzel egyúttal ellenpéldaként is szolgálnak a bevezetőben említett jelenséggel összefüggésben. Vö. Berzeviczy A., Beatrix 351.; Fraknói V.,
Hunyadiak és Jagellók kora 182.; Sörös P., Az elenyészett bencés apátságok 31–32.; Szekszárd v. tört. I. 52.
A két bíboros magyarországi javadalomszerzésének történetére összefoglalóan lásd Fraknói V., Egri
püspök-praetendensek 161–162.
76 Az éveken át fennálló megoldatlan helyzetről bővebben lásd Neumann T., Győr és Eger között.
77 Erre már Berzeviczy is felhívta a figyelmet forráskiadványának egyik jegyzetében: Beatrix oklt. 354.
78 A források ebben az időben egységesen alkancellárnak (vice cancelliere) nevezik, legmagasabb rangja
szerint.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

125

hogy Habsburg Miksa közbenjárásával megszerezzék Ascanio számára a javadalmat
Ulászló királytól, de ez sikertelennek bizonyult.79
A feloldatlan helyzet nem lehetett ismeretlen a ferrarai herceg számára sem, akinek
ráadásul Beltrame Costabili személyében rendelkezésére állt egy, a Magyar Királyság
belső viszonyait kiválóan ismerő tanácsadó is. Az apostoli protonotárius 1487 óta kormányozta az esztergomi érsekséget Hippolit nevében, hosszú időt töltött Mátyás király
udvarában, a trónharcok időszakát a királyné közvetlen közelében vészelte át és közben
rendszeresen tárgyalt a királyi tanáccsal – és az annak élén álló Bakóccal – és Ulászló királlyal mind az érsek, mind a királyné képviseletében. Costabili már ezekben az időkben
is részletesen tájékoztatta a ferrarai hercegi párt a magyarországi eseményekről, de 1494.
júliusi hazatérése után személyesen is alkalma nyílt beszámolni, akár Bakóc szerepéről,
akár az egri székre formált igényéről.
Arról, hogy Herkules herceg valóban megpendítette a Sforzáknál az egri püspökség
szálát – mégpedig igen korán, legalább két hónappal Bakóc és Hippolit szántói találkozója előtt –, egy olyan forrás tanúskodik, amelyben a milánói herceg válaszolt apósa egy
ezzel kapcsolatos korábbi felvetésére, egyúttal támogatásáról biztosította, hogy Hippolit
visszatérése Itáliába számára is éppolyan kívánatos, mint Herkulesnek, és Ascanio bíboros felé közbenjár apósa kérése szerint.80 A kérés pontos mibenléte innen még nem
derül ki,81 de a levél azt bizonyítja, hogy az Esték számba vették az összes lehetőséget és
megoldásokat kerestek arra, hogy Hippolit hogyan térhetne vissza tartósan szülőföldjére.82 Ludovico Sforza pedig valóban írt is fivérének az ügyben: Ascanio 1495. június
79 MTA Kézirattár, 4936/V, 4. [Kivonata: Óváry 185. (766. sz.)], MTA Kézirattár, 4936/V, 17. [Kivonata: Óváry 186. (773. sz.)], MTA Kézirattár, 4936/V,41. [Kivonata: Óváry 187. (778. sz.)].
80 Et per quello che la signoria vostra desidera scrivere al cardinale nostro fratello [scil. Ascanio Sforza – K. H.]
per el vescovato de Agria, a ciò si possa fare ritornare in Italia el prefato cardinale [scil. Estei Hippolit – K.
H.], desiderando nui questo effecto tanto, quanto la vostra signoria [Estei Herkules – K. H.]. Scrivemo al
illustrissimo et reverendissimo cardinale nostro fratello quello che per la inclusa copia vederà, né dal canto
nostro si mancarà di tenerlo confortato a quello effecto. – ASMi, Carteggio Sforzesco-Visconteo, Potenze
estere, Ferrara, b. 335. (1495. májusi fogalmazvány.)
81 A milánói herceg iratai közt eddig nem találtam nyomát. A ferrarai herceg Ascanio Sforzával folytatott
levelezése talán tartalmazhatja, ez utóbbi forráscsoport azonban még feltárásra vár.
82 Természetesen egy ilyen irat előkerülésekor jogosan merül fel a dokumentum keletkezésének kérdése:
a fogalmazványon ugyan nem szerepel pontos kiadási dátum és aláírás, azonban a jobb felső sarokban
egykorú kézírással az 1495 májusa látható, a döntő érv azonban a levél első bekezdése, amelyben a mi-

126

Kuffart Hajnalka

11-i válasza alapján az eredeti kérdés arra irányulhatott, hogy a bíboros vajon nem tart-e
igényt az egri püspökség jövedelmeire. Ascanio cáfolta, hogy ne tartana rá igényt, sőt
szándékában állt vagy birtokba venni Egert, vagy tisztességes kompenzációt kérni érte
akár pereskedés útján is.83 Nem tudni, hogy erről a hírről Hippolit értesült-e a budai
ünnepségsorozat közepette, bár talán enélkül is sejthette a Sforzák szándékait.
Az elmondottakból következően tehát akár Hippolit is kezdeményezhette a Bakóccal való kapcsolatfelvételt budai utazása idején. Emellett szól, hogy ez idő tájt az Esték
motivációja sürgetőbbnek tűnik, mozgásterük is bővebbnek látszik, előzetesen tájékozódtak is már az ügy néhány fontos részlete felől és nem sokkal korábban sikeresen nyélbe ütöttek egy másik, ugyan kevésbé jelentős csereegyezményt egy egyházi javadalom
ügyében. A bíborosi kalap meghiúsult milánói átvétele is még friss sérelemként élhetett
mindkét hercegben. Beatrix helyzetéről pedig maga az esztergomi érsek küldött apjának
egy titkosírással írt levelet a nyár elején, mely szerint a királyné kilátásai igen rosszak és
minden reménye elveszett, ami szintén arra utal, hogy felmérték a lehetőségeket.84
Hippolit a budai út során vendégül hívhatta Bakócot szántói vadászatára és a segítségét
kérhette, hogy találjanak megoldást arra, hogyan térhetne vissza tartósan Itália földjére.
Alkalma nyílt elmesélni a lodi apátság cseréjének történetét is, valamint célozhatott rá – ha
ugyan szükség volt erre –, hogy családja kiváló kapcsolatot ápol a magasrangú szentszéki
tisztséget, és persze az egri püspöki címet is viselő Ascanio Sforzával.85 Bakóc pedig kapva
kapott a kínálkozó alkalmon, és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a fiatal bíborost se-

lánói herceg köszönetet mond apósának, hogy tájékoztatták Hippolit bíborosi kalapjának ünnepélyes
magyarországi átadásáról és kifejezi jókívánságait. A fent bőven részletezett eseménysorba illeszkedő
1495 májusát tehát helytállónak kell elfogadnunk.
83 Ho veduto quello che la excellentia vostra mi scrive delo episcopato de Agria. Chi ha informato la signoria
vostra che io non sia per cavare niente, l’ha male informata, perché facio pensiero o haverne la possessione,
o recompensa honorevole. Et questo perché ogni dì sono sollicitato non solo de satisfarmi de recompensa, ma
etiam de componerse con me delli fructi passati. Pensi la signoria vostra, quello farano quando procederò in la
causa, come intendo fare. – Az irat részletének kéziratos másolata: MTA Kézirattár, 4936/VI, 9., kivonata: Óváry 187. (784. sz.). Az eredeti irat a milánói levéltárban egyelőre azonosítatlan.
84 A levél nincs meg, a ferrarai herceg vejének tett említést róla: ASMi, Carteggio Sforzesco-Visconteo,
Potenze estere, Ferrara, b. 336. (Herkules herceg 1495. júl. 11-i levele).
85 Bakóc az évtized elején, még győri püspökként, Bianca Maria Sforza és Ulászló esetleges eljegyzésével
kapcsolatosan titkos úton már folytatott tárgyalásokat a Sforzákkal, melynek kapcsán az ő bíborosi
előmozdítása is felmerült, vö. Berzeviczy A., Beatrix 512–513.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

127

gítse a hazatérésben. Akárhogy is történt, bármelyikük is volt a kezdeményező fél, ekkor
még biztosan nem létezett egyetlen eredeti „mesterterv”, inkább két erős igény találkozásáról beszélhetünk, amely aztán a körülmények mentén változott, tovább formálódott, míg
abban a megoldásban testet nem öltött, amelyet már ismerünk. A szántói találkozón a két
főpap közt létrejött egyezséget még az a részlet is alátámasztani látszik, hogy a csere lebonyolításának intézőjeként később az a Donato Marinelli járt el, aki minden bizonnyal jelen
volt Bakóc júliusi látogatásakor és élvezte mindkét főpap bizalmát.
A július 1-jén Bakóc által átadott 3600 forint egyfelől egy gyorssegélynek is nevezhető, amely esetleg arra volt hivatott, hogy megalapozza a bizalmi kapcsolatot. A pozsonyi
bordézsmát az érsekség jellemzően inkább nem adta ki saját kezeléséből, vagy csak nagy
ritkán, mert a vár ellátását is a pozsonyi borból oldották meg. Tehát ennek saját kezelésből való kiadása egy érzékeny pontja volt az érseki gazdaságnak, s Bakóc éppen ezért a
bérletért fizetett, ráadásul egy összegben. Ennek nem csekély a jelentősége, ha figyelembe
vesszük, hogy előző évben pénzügyileg mennyire magára maradt az érsekség, mekkora volt a bizalmatlanság Hippolit visszatérésével kapcsolatban. Emellett az is valószínű,
hogy Bakóc sem invesztált volna bele ilyen komoly összeget, ha nem lett volna biztos a
megfelelő fedezetben, amely ismét a köztük lévő megegyezés létrejöttét látszik erősíteni.
Kovachich Márton György kiadott egy keltezetlen oklevelet, amely pontosan erről a
3600 forintos összegről szól és amelyben Bakóc testvérével, Szatmári Ferenc győri püspökkel társbérlőként szerepel.86 Az oklevél szerint az összeget Budán adták át Donatus Aretinus vikáriusnak, azaz Marinellinek. Bár a szöveg nem pontosítja a bérlemény tárgyát, aligha lehet szó más ügyletről, mint amelyet Marinelli is feljegyzett naplókötetében. A bérleti
szerződés ennek alapján 1495 nyarán, talán éppen július 1-jén keletkezhetett. Kovachich
kiadásában a soron következő oklevél pedig már egy olyan tizedbérleti szerződés, amely az
érsekség összes nagytizedét, vagyis a Pozsony, Nyitra, Zólyom, Árva, Turóc, Liptó, Komárom, Nógrád, Gömör és Torna megyékből szedett tizedeket együtt, tizenkétezer forintért
Bakóc kezelésébe adja, az összegről pedig elismeri, hogy Bakóc azt már több részletben
megfizette, tehát Hippolit adóssága fejében engedi át ezeket a bevételeit.87
86 Formulae solennes 537.
87 Uo. 537–538. Erre az oklevélre már Fügedi Erik is felhívta a figyelmet: Fügedi E., Az esztergomi érsekség gazdálkodása 107. A fent ismertetett helyzet azonban talán jobban árnyalja Fügedi azon megállapítását, miszerint Hippolit „teljesen eladósodott Bakóccal szemben és a felsorolt összegek nem a bérleti
díj, hanem az adósság részletei, aminek fejében a tizedet leköti”.

128

Kuffart Hajnalka

Utóbbi oklevél szintén keltezetlen és kicsit nehezebb is időhöz kötni, mint a pozsonyi dézsma bérleti szerződését. Az egyik támpont, hogy Bakóc nem Donato Marinelli
kormányzónak, hanem Raguzai István esztergomi provizornak fizetett. Ez azért fontos
körülmény, mert – mint azt hamarosan látni fogjuk – Marinelli 1495 augusztusában
elutazott Magyarországról. A másik támpont Pietro Pincaro számvevőtiszt feljebb idézett inventáriumában szerepel,88 melynek adatait érdemes összevetni a Kovachich-féle oklevél tartalmával. A két forrás közül jelen esetben az oklevél a részletgazdagabb.89
A leltárfüzet szerint Bakóc 1496. január 24-ig már több részt kifizetett az oklevélben
szereplő összegek közül, a többiről pedig egy levelet mutatott be, így talán már az összes
tranzakción túl lehettek.90 A legkritikusabb pont nyilván a katonák bérrendezésére fordított 1197 forint volt, ami kilenc dénár híján megegyezik a két forrásban. További egy
tétel azonos,91 egy pedig hasonló – utóbbit, az ezüstneműt az inventáriumban darabszinten, súlyra pontosan is részletezték, azonban mintegy kétszáz forinttal kevesebbnek
számították.92 Összességében a tizenkétezer forint kétszáz, legfeljebb négyszáz forinttal
lehetett kevesebb a valóságban.
A fenti adatok alapján kimondható, hogy a tizedbérleti szerződés valamikor 1495
augusztusa és 1496 januárja között keletkezett és az 1496. évi tizedekre vonatkozhatott,
88 DF 295117. fol. 94v.
89 A 12 000 forint részösszegei az oklevélben szereplő sorrendben: (1) 1100, melyből 110-et Raguzai
István udvarbíró Bakóc sógorától, Kanzler Angelus budai polgártól vett át. (2) 2000-et Bakóc aranyban fizetett. (3) 850-et Bakóc Hippolit nevében testvére, Szatmári Ferenc győri püspök felé törlesztett
Hippolit borvásárlása után – ebből 100 hordó bor árával ekkor még tartoztak. (4) 2300-at Raguzai
István Valpón (Baranya m.) vett át, melyből 200-at érmékben fizetett ki. A király, s vele talán Bakóc is
1495. okt. 12-én, illetve 1496. jan. 15–18. között tartózkodott Valpón, lásd Neumann T., Registrum
proventuum 552–553. (5) 1400-at Taddeo Lardi vett át. (6) 2000 forint ezüstben került kifizetésre. (7)
200 forint Raguzai provizori fizetését képezte. (8) 38 forintot Bakóc familiárisainak adományoztak,
akik lovakat adtak át ajándékba Hippolitnak. (9) 1196 forint 91 dénárt Raguzainak Hippolit katonái
felé kell megfizetnie; továbbá (10) 715 forint maradék, amit ekkor még teljesíteni kellett. A tíz részlet
összege 11 799 forint 91 dénár. Ha az érmékben törlesztett 200 forint külön értendő, kilenc dénár híján
kijön a tizenkétezer forint.
90 Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 215–216.
91 850 forintos borvásárlás Szatmári Ferenc győri püspöktől.
92 Az oklevél 2000 forint kifizetését ezüstben jegyezte le, míg a leltárfüzet adatai szerint 1496. jan. 24-én
Cantelmi püspök részére 1806 forint értékű ezüstnemű került átadásra, melyet az érseki tárházban
helyeztek el: DF 295117. fol. 95r.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

129

melynek összegét Bakóc előre kifizette. Egyúttal alighanem az is kijelenthető, hogy 1495
nyarától, de legkésőbb 1496. év elejétől Bakóc Tamás lett az esztergomi érsekség legfontosabb pénzügyi partnere,93 aki ezzel Gosztonyi András helyébe lépett,94 és tőle eltérően nem
apró összegekben csorgatta a készpénzt az év folyamán, hanem előre, vagy egy összegben,
vagy több nagyobb összegben fizetett.95 Ez a fizetési képesség pedig minden egyéb érvnél
komolyabb fegyvertényt jelentett Bakóc számára az érsekség megszerzéséhez vezető úton.

Marinelli küldetése (1495–1497)
A szántói találkozó után Hippolitot továbbra is gyakran találjuk székhelyén kívül. Egy
héttel Bakóc látogatása után egy szolgát előre küldtek Drégely várához, hogy rendet tegyen a főpásztori látogatás előkészítésére, ahová július 18-án már dinnyéket szállítottak
a bíboros számára, aki ez idő tájt esetleg egy körutat is tehetett egyházmegyéje néhány
további településén.96 Később, ősszel pedig minden bizonnyal hosszabb időt töltött maróti kastélyában (Esztergom megye).97 Hippolit Esztergomtól való gyakori távollétének
több olvasata is lehetséges. Egyfelől talán bizonyítani akarta jelenlétét a magyar egyház
élén, de abban is lehet némi igazság, hogy nem akart huzamosan együtt lenni nagynénjével, vagy egyszerűen csak vadászszenvedélyének hódolt. Azt mindenesetre talán sikerült
nyilvánvalóvá tennie, hogy kilépett Beatrix féltő szárnyai alól és önálló szereplőként kell
vele számolni.
Ha elfogadjuk, hogy nyáron, a Pilisben megállapodás született köztük a cserét illetően, akkor Bakóc oldaláról első lépésként értelemszerűen a királyt,98 Hippolit részéről pe93 1496-ban a pozsonyi dézsmát továbbra is Bakóc tartotta a kezén: DF 240805.
94 Gosztonyi is tizedbérlő maradt, azonban a vármegyei, ún. nagy tizedek helyett az egyes körzetekre
vonatkozó kisebb tizedeket vette bérbe 1496–1497 folyamán: DF 294305. fol. 194v.
95 Az érseki gazdaság részéről Raguzai István provizor vette át tőle általában a pénzeket, s erről, az 1496os évre vonatkozóan egy rövid számadása is fennmaradt: ASMo, Amministrazione dei Principi n. 823.
(a csomóban egy jelöletlen ötlapos füzet).
96 DF 295228. fol. 33v–34r. Előtte, júl. 17-én, Patakon adott ki egy oklevelet (DF 206796. p. 221b. [319.
fk.]), 31-én pedig már esztergomi várából írt apjának: ASMo, Casa e Stato b. 135. 1688-111/11.
97 1495. okt. 20-án Esztergomból ide címeztek hozzá egy levelet (Királyné Belcsák E., Tommaso
Amadei 149.), illetve nov. 1-jén itt bocsátott ki oklevelet: DF 237686.
98 Feltéve, ha nem eleve közös ötletük volt a csere gondolata, vö. Kristóf I., Nostro protectore 67.

130

Kuffart Hajnalka

dig apját, a ferrarai herceget kellett ügyük mellé állítani – vagy, az Esték kezdeményezése
esetén, tájékoztatni a fejleményekről. Bakóc nyilván személyesen adhatta elő a tervet,
Ferrara felé azonban a kérdés kényes és bizalmas jellege miatt nem lehetett egyszerűen
levélben, vagy küldönc útján közölni az ötletet, hanem olyan, minél magasabb pozícióban lévő képviselőt kellett hozzá találni, aki azt részleteiben a megfelelő módon tudja a
herceg elé tárni. Ebből a szempontból kapóra jöhetett Donato Marinelli leköszönése. Az
általa vezetett naplókötet augusztus 11-én hirtelen megszakadt,99 Esztergomban pedig
legkésőbb október elején új kormányzó-vikárius lépett hivatalba Tommaso Amadei személyében.100 Bár fölmentését korábban maga kérte,101 Marinelli elutazására, úgy látszik,
hamarabb került sor, mint amire számított: már nem volt alkalma találkozni barátjával,
a Budán élő Ragione Bontempi firenzei kereskedővel,102 akihez 1495. augusztus 2-án
írt búcsúzó levele szerint az egri püspök kívánságára(!) „röpülve kell elutaznia”, noha azt
nem árulta el, hová.103 Az úticél alighanem Ferrara lehetett, a küldetés pedig, hogy a
Hippolit és Bakóc közti egyezségről tájékoztassa a herceget és – adott esetben – megnyerje hozzájárulását.
Herkules azonban a franciákkal való békekötés ügyei miatt hónapokig távol volt,
Ferrarába csak decemberben tért vissza, s fiának küldött levele szerint csupán ekkor találkozott a volt esztergomi vikáriussal. Marinelli ekkor elsősorban azt az üzenetet közvetíthette, hogy Hippolit az Esztergomban tomboló pestis miatt életveszélyben van, de
Bakóc püspök segíthet elérni Ulászló királynál, hogy a bíboros végleg visszatérhessen
Itáliába, végső esetben az érsekség egy másik egyházi javadalomra történő cseréje által.
A járványról szóló hír érezhetően felkorbácsolta az édesapa aggodalmát. A herceg december 6-án kelt levelében úgy fogalmaz, hogy ha korábban meg is fordult a fejében fia
visszatérése, most aztán már szükségesnek tűnik számára, hogy ne hagyja többé azon a
vidéken lakni. Röviden ugyan utal a királynéval való együttérzésére, de Herkules itt még
99 DF 295228. fol. 37v.
100 Amadei 1474. szept. 3-án szerzett kánonjogból doktori címet a ferrarai egyetemen: Pardi, G., Titoli
Dottorali 52–53. Személyéről bővebben: Bónis Gy., Olasz vikáriusok 91–94.; Királyné Belcsák E.,
Tommaso Amadei 141–143.; Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 172–173. Főpapi arch. 1440–
1526. 28., 30. Raguzai István legkésőbb ettől az időponttól viceprovizor helyett immár provizorként
szerepel.
101 Vö. ASMo ASE, Casa e Stato b. 69. 1652–XIV/17.
102 Személyére lásd Teke Zs., Raggione Bontempi 967–990.
103 Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 120–121.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

131

Beatrix szíves közbenjárásáról beszél, hogy Hippolit Itáliába való visszatérése mellett segítsen fiának megtartani magyarországi javadalmait. A levélben Beatrix ellenérdekeltsége
tehát nem kap hangsúlyt, illetve az egri püspökség sem jelenik meg, Bakóc közreműködése és a csere fogalma – a források közül elsőként – azonban már igen.104
1496. év elejére Bakóc Tamás, mint láttuk, az esztergomi érsekség legfontosabb adóbérlőjévé lépett elő, illetve minden jel arra utal, sikeresen kijárta a királynál az engedélyt
Hippolit második ferrarai távozására.105 A püspök-kancellár közbenjárásán kívül más
lehetőség aligha jöhet szóba, mivel az uralkodó már az elsőt is nehezen adta meg. Ulászló
ezt csak a ferrarai herceg – magasrangú képviselői révén – kifejezett, Ludovico és Ascanio Sforza által is támogatott106 kérésére engedte meg, holott akkor Hippolit bíborossá
kreálása adott alkalmat az utazásra. Azóta viszont a székhelyről való távolmaradást a
magyar törvények immár szankcionálták. A fiatal bíboros tehát egy év magyarországi
tartózkodás után, 1496 februárjában utazott vissza ismét Ferrarába.107

104 Et hora che siamo retornati a Ferrara, havemo retrovato messer Donato da Arezzo, il quale ultra le vostre
lettere ne ha facto intendere in quanto periculo dela vita, et in quanti incomodi vi retrovati insieme cum la
famiglia vostra per la pestilentia che è in quelle parte, et maxime nela terra de Strigonio. De che ne havemo
preso displicentia et affanno assai, et stiamoni tuti anxii. Unde se havevamo pensiero al ritorno vostro, hora
ni pare necesitate a non vi lassare più dimorare in quelle parte, siché ve dicemo che participata la cosa cum la
maestà de quella serenissima regina, ala quale anche havemo compassione, abiati subito mandare lo reverendo
episcopo niceno ala corte de quello serenissimo re per impetrare da sua maestà buona licentia de ritornare a
stare in Italia e a Roma cum sua bona gratia, usando il mezo del reverendo episcopo Iauriense per auctorità
sua et anche deli altri amici nostri, et precipue dela signora regina, la quale pregareti che si come per lo passato,
cussì per lo advenire la vogli adiutarvi, et favorirvi non solo al partirvi presto, ma etiam a farvi cavare fructi de
quelli beneficii de là, o per uno modo o per uno altro, secundo che meglio sia possibile se bene bisognasse venire
a qualche permutatione. [Kiemelések tőlem – K. H.] – ASMo ASE, Casa e Stato b. 69., 1652–XIV/20.
Ugyanennek a levélnek a végén írja a herceg, hogy szomorúan értesült arról, hogy Beatrix ügyei nem
állnak kedvezően, ezért szívesen felajánlana neki birtokokat, ha kénytelen lenne visszatérni Itáliába.
105 Az elbocsátásáról szóló, Bakóc által ellenjegyzett királyi pátens az 1494-es szabadsághoz hasonlóan
nyolchavi eltávozást biztosított az érseknek: ASMo, Casa e Stato, b. 386. 85. 2037. III/9. Mivel a papír
épp a hónapnál szakadt ki, annyi állapítható meg, hogy Bácson, 1495-ben, egy pénteki napon kelt.
A király, itineráriuma szerint 1495. nov. 12-től 1496. jan. 4-ig tartózkodott Bácson, így az oklevél a nov.
13. és dec. 25. közötti valamelyik pénteken keletkezhetett, vö. Neumann T., Registrum proventuum 553.
106 Vö. Óváry 185. (767. sz.).
107 A januárban átadott 1806 forint értékű ezüstneműt, amelyet Bakóctól Cantelmi püspök vett át, és tételesen is jegyzékbe foglaltak, vélhetőleg magukkal vitték.

132

Kuffart Hajnalka

Ennél a pontnál nem egyértelmű, hogy Hippolit még indulása előtt tájékoztatta-e
Beatrixot a csere ötletéről, hogy legnagyobb jótevőjeként méltatlan módon mégse csupán
egyéb híresztelésekből értesüljön a helyzetről. Néhány forrásadat valószínűvé teszi, hogy
ez valamilyen formában megtörténhetett, esetleg Herkules herceg imént idézett levele
adott erre alkalmat. A királyné ugyanis 1495 decemberében elküldte az Esztergomban
időző Giovanni Battista Caraffa nápolyi királyi követet Milánóba, ami arra utal, hogy
alighanem ekkor tett ajánlatot Ascanio Sforzának is Rómában háznagya, Juan de Moncayo által. Azt kínálta fel a bíboros-alkancellárnak, hogy ha kitart az egri püspökséghez
való jogában, akkor segít neki ahhoz hozzájutni, sőt, egyéb javadalmakat is kilátásba
helyezett Magyarországon és Nápolyban egyaránt.108
Hippolitnak mindenesetre sikerült hazaindulnia Esztergomból, akár Beatrix tartóztatása ellenére is. Miután február 15-én megérkezett Ferrarába,109 apja hosszú levélben
kérlelte sógornőjét, hogy álljon ügyük mellé.110 Beatrix viszont – érthető módon – azon
volt, hogy megakadályozza unokaöccse lemondását az esztergomi érsekségről, ráadásul
épp annak a Bakócnak a javára, aki az Ulászlóval kötött érvénytelen házasságának nemcsak kivitelezője, de értelmi szerzője is lehetett. Ebben a törekvésében szövetségesekre
is talált: a nápolyi király,111 Ludovico Sforza milánói herceg,112 az aragóniai király113 és
Habsburg Miksa is mellé állt.114 Kezükben az egyik legerősebb ütőkártya Ascanio Sforza
108 A konkrét ajánlatot egy későbbi levélből ismerhetjük (MTA Kézirattár, 4936/VII, 47.), az ebből az
időből fennmaradt levelek csupán azt igazolják, hogy Milánóban a királyné egri püspökséggel kapcsolatos kéréséről volt szó, s ezt a kérését okirat formájában megküldték Rómába Ascaniónak. Caraffa
ajánlólevele: MTA Kézirattár, 4936/VI, 19. Kivonata: Óváry 188. (792. sz.); a milánói hercegi pár
válaszlevelei Beatrixnak: DF 295484-1., DF 295485. Kivonatai összefoglalóan: Óváry 189. (793. sz.).
Beatrix köszönetnyilvánítása: DF 295487.
109 ASMi, Carteggio Sforzesco-Visconteo, Potenze estere, Ferrara, b. 336. (A milánói követ aznapi jelentése, Herkules 16-i, Hippolit 17-i levelei Ferrarából). Hippolit többnapos pihenő után adta csak
elő apjának a magyarországi helyzetet és azokat a feltételeket, amelyekkel elengedték. Erről Feltrino
Manfredi, Hippolit asztalnokmestere útján tájékoztatták a milánói herceget: uo. 1496. márc. 1-jei ajánlólevél Ludovico Sforza részére Herkulestől, vö. MTA Kézirattár, 4936/VII, 6. Kivonata: Óváry 189.
(797. sz.).
110 Beatrix oklt. 336–338. Újabb kiadása: Guerra, E., Il carteggio tra Beatrice 203–205. A herceg ugyanekkor még két levelet küldött: egyet Ragione Bontempi részére, egyet pedig Bakócnak, vö. Kristóf I.,
Nostro protectore 67–68.
111 Beatrix apjának halála után a nápolyi trónon rövid ideig legidősebb bátyja, II. Alfonz (1494–1495),
majd unokaöccse, II. Ferdinánd (1495–1496) ült, akiket Beatrix másik bátyja, IV. Frigyes (1496–1504)

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

133

fent ismertetett joga volt az egri püspökségre. Hippolit és Bakóc cseréjének létrejöttéhez
tehát még szükség lett volna Ascanio lemondására az egri székről. A csere szándékának
híre ekkortól fogva pedig gyorsan terjedt.115
Donato Marinelli Itáliába való visszatérése után – a hercegnek átadott üzenetet
leszámítva – nem a csere ügyeivel foglalkozott, esetében tehát nem beszélhetünk egy
követett. Egy követjelentés szerint a nápolyiakat felháborította, hogy egy bíborost meg akarnak fosztani
érsekségétől: MTA Kézirattár, 4936/VII, 30. A forrást felhasználta: Berzeviczy A., Beatrix 577–578.
112 Beatrix és Ludovico Sforza levelezése: Beatrix oklt. 329–332.; Óváry 189. (793. sz.). A Sforzák érdekeit és magatartását nem egyszerű megítélni ebben a történetben. Az előbb Corvin János, majd Ulászló
hitveséül szánt Bianca Maria Sforza 1494-ben végül Habsburg Miksa felesége lett. Ludovico herceg
az ezt követő években nagyon határozottan lépett föl Beatrix és Ulászló házasságának létrejötte és a
királyné magyarországi helyzetének rendeződése érdekében, talán ennek vetületeként értelmezhető a
két egyházmegye cseréjéhez való viszonyulása is. Bár kezdettől támogatta Herkules azon ötletét, hogy
Hippolit tartósan visszatérhessen Itáliába, a két ügy közül jelentősebbnek tarthatta a királyné helyzetének rendezését: 1496. júl. végén több levelet is írt annak érdekében, hogy Ascanio Sforza Egerről való
lemondásával Bakócot a királyné ügye mellé igyekezzen állítani, Hippolit pedig visszatérjen nagynénje
mellé. Beatrix oklt. 341–342., ASMi, Carteggio Sforzesco-Visconteo, Potenze estere, Ferrara, b. 337.
(1496. júl. 23-i és 27-i fogalmazványok), MTA Kézirattár, 4936/VII, 23–25. [A nápolyi király ugyanezen kérése ugyanekkor: Óváry 192. (807. sz.).] 1496. szept. 29-én pedig kérte apósától, hogy legyenek
még türelemmel a cserét illetően Beatrix házasságának rendeződésééig: MTA Kézirattár, 4936/VII, 34.
113 A spanyol Aragóniai-házból származó Katolikus Ferdinánd (1452–1516) Beatrix rokona volt. 1492ből előkerült egy spanyol nyelvű levél, melyben a királyné udvarnagya, Juan de Moncayo hosszasan
beszámol az aragóniai király titkárának Beatrix szomorú magyarországi soráról, nyilvánvalóan az aragóniai udvar megfelelő tájékoztatása szándékából: Real Academia de Historia, Salazar y Castro, A-11.,
f 52–53., nr. 1018. A dokumentum felkutatása Martí Tibor érdeme.
114 A Habsburgok kifejezetten Beatrix közismert meddősége okán voltak érdekeltek a magyar királlyal
való házassága létrejöttében, a pozsonyi béke értelmében ugyanis Ulászló utód nélküli halála esetén
ők örökölték volna a magyar trónt. Miksa római követe utasításba kapta, hogy Beatrix, illetve Hippolit
esztergomi érsekségének megtartása érdekében lépjen föl: Beatrix oklt. 338–339.; Fraknói V., Erdődi
Bakócz Tamás 55.
115 Ehhez esetleg a „kiszabadult” Hippolit itáliai kirándulásai is hozzájárulhattak: a ferrarai krónikaíró
Bernardo Zambotti például feljegyezte, hogy az érsek Mantovába látogatott nővéréhez, Isabella d’Este
Gonzagához, ahol márc. 23-án a székesegyházban felnyittatta a Krisztus vérereklyéjét tartalmazó
kristály kelyhet, melyet a krónikaíró Hippolit háta mögött állva maga is megtekintett: Zambotti, B.,
Diario ferrarese 258–259. Velencében 1496. máj. 15-én értesültek arról, hogy Hippolit és Bakóc elcserélni készül a két posztot, és Ulászló ennek fejében hajlandó eltekinteni Hippolit helyben tartózkodási
kötelezettségétől: Sanuto, M., I Diarii 150.

134

Kuffart Hajnalka

eleve eltervezett szerepről vagy küldetésről. Herkules herceg ugyanis 1496. május
7-én fiához címzett levelében sürgette, hogy kerítsen egy alkalmas embert, akit teljes
meghatalmazással Magyarországra küldhet, hogy Bakóccal tárgyaljon az érsek Itáliában maradásáról.116 Ekkor ismét Marinellire esett a választás, aki így, egyévi távollét
után, július 17-én érkezett vissza Esztergomba. 1496. augusztus 2-án írt terjedelmes
jelentése több fontos eseményt és szempontot is tartalmaz:117 a volt kormányzó megérkezésekor rögtön a királynéhoz kért bebocsátást, megmutatta megbízóleveleit118 és
felvázolta a csereeljárás teljes folyamatát, egyúttal segítségét kérte, mivel a ferrarai és
a milánói hercegnek is az volt a kívánsága, hogy Hippolitnak ne kelljen visszatérnie
Magyarországra. Beatrix „jó képet vágott” a kéréshez és udvariasan azt felelte, hogy
ami a hercegnek és a bíborosnak tetszésére van, az neki is, Marinelli pedig járjon csak
el szorgalmasan abban, amire a küldetése szól, ő nem kíván beleavatkozni a szinte már
lezárult ügybe, hiszen abba a kezdetekkor sem vonták bele, most viszont már csak
veszíthet rajta.
Marinelli ezt követően Budára ment, ahol július 21-től három napon át tárgyalásokat
folytatott Bakóc Tamással. Átadta neki Hippolit leveleit és szóbeli üzeneteit, egyúttal
kifejezte szabadkozását is, hogy a csere még nem került elrendezésre. Ennek oka elsősorban Ascanio Sforza bíboros volt, aki olyan kemény feltételeket támasztott az Egerről való
lemondása fejében, amely éket vert még a ferrarai herceg és veje, a milánói herceg közé
is: háromezer dukát követelésén felül Lodi apátságát is kívánta. Bakóc indokolatlannak
tartotta Ascanio itáliai javadalomigényét – talán úgy gondolhatta, Ascanio korábban
ugyanennek az egri püspöki címnek a fejében már megkapta Mátyástól a pécsváradi
apátságot. Mindenesetre a fennálló helyzetben Bakócnak ki kellett találnia egy alternatív
megoldást, hogy ha Eger mindenképp Ascanio kezén marad, mi legyen az, amit helyette
Hippolit számára meg lehetne szerezni.
A bőven részletezett három napos tárgyalás végén Marinelli szerint Bakóc végül arra
a következtetésre jutott, hogy noha Ascanio bíboros ellenállása miatt veszélybe került
116 ASMo, ASE, Casa e Stato b. 69. 1652–XIV/24.
117 Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 121. A levél legvége, amely a budai zavargásokról szól, külön is megjelent: Beatrix oklt. 343.
118 Herkules herceg ajánlólevele, 1496. júl. 7.: MTA Kézirattár, 4999/3, 32. Hippolit ajánlólevele, melyben
nagynénje segítségét kérte a csere keresztülvitelében: 1496. júl. 5. DF 295585. (Az adatbázis tévesen
azonosítja szerzőként az 1493-ban elhunyt Eleonora d’Aragonát.)

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

135

az egy évvel korábbi megállapodás közte és Hippolit között,119 sokkal nehezebb más,
hasonló hasznot hajtó javadalmakat kijárni számára, ezért azt javasolta, tartsák magukat
az eredeti elképzelésekhez, annak ellenére, hogy Marinelli szerint a ferrarai és a milánói
herceg hallani sem akar erről a megoldásról. Bakóc vállalta, hogy ő maga fogja Ascanio
bíboros bocsánatát kérni, azonban nem tett neki semmilyen ígéretet, ami feljogosíthatná akár egy apátság megszerzésére is. Mindennek megvalósítása azonban további időt
igényelt, emiatt Ulászló királyhoz kellett fordulniuk, hogy hosszabbítsa meg Hippolit
nyolchavi elbocsátását. Bakóc ugyan hamar bebocsátást nyert az uralkodóhoz, majd
Marinellinek is lehetősége nyílt megpróbálni rábeszélni a királyt, de Ulászló nem volt
hajlandó túl sok halasztást engedélyezni: mindössze két hónapot adott,120 vagyis 1496
novemberéig meg kellett volna győzniük Ascaniót és el kellett volna intézniük a cserét
a pápánál, különben Hippolitnak vissza kellett térnie esztergomi székhelyére, hogy ne
veszítse azt el.
Ezek után Marinelli visszament Esztergomba, hogy beszámoljon Beatrixnak és jelentést írjon Ferrarába, majd Bakóc utasítása szerint ismét Budára ment, ahol a püspökkel további tárgyalásokat folytattak arról, hogy milyen, legalább évi nyolcezer forintot
hozó javadalom jöhetne szóba Hippolit számára: Győr121 és a pannonhalmi apátság is
felmerült lehetőségként. Bakóc végül levélbe foglalta alternatív javaslatait és a döntést
Hippolitra bízta, bár alapvetően az első forgatókönyvhöz, az egri cseréhez ragaszkodott.
Marinelli későbbi, Rómából írt jelentéseiből az is kiderül, hogy e tárgyalások során
állapodhattak meg Hippolit embereinek egri bérezését illetően is: a majdani egri kormányzó részére évi háromszáz forint, az egri várnagynak kétszáz forint, az alvárnagyok
és a katonák számára pedig az ország szokása szerinti illetményt kötötték ki.122 Hippolit
akarata az lehetett, hogy biztosítsa Esztergomban szolgáló emberei sorsát. Bakóc erről szóló ajánlata alapján ők eldönthették, megtartják-e Magyarországon szerzett,

119 servandose le promesse et capitoli già fatti fra le vostre signorie – Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K.:
Donato Aretino 122. Az idézett félmondat egyértelműen egy meglévő egyezség ígéreteire és kikötött
pontjaira tesz utalást, ami alapján feltételezem, hogy Marinelli a szántói találkozóra célozhatott.
120 A ferrarai herceg ezzel szemben három hónap haladékot emleget szeptemberi leveleiben: ASMo,
Cancelleria generale, Minutario, Lettere sciolte b. 4. (1496. szept. 22-i fogalmazványok).
121 A levélben csak Győr szerepel, de Fraknói, aki ugyanezt a forrást vette alapul, egyértelműnek tekinti,
hogy a püspökséget értették alatta. Vö. Fraknói V., Erdődi Bakócz Tamás 55.
122 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/9., 26.

136

Kuffart Hajnalka

Esztergomhoz tartozó javadalmaikat,123 fölcserélik azt egy egyenértékű, vagy még jövedelmezőbb Eger környékire,124 vagy esetleg visszatérnek Itáliába. Bakóc még királyi
engedélyt is hajlandó volt kijárni, hogy azok, akik utóbbi döntést hoznák, távollétükben,
Itáliában is élvezhessék bevételeiket.125 A budai tárgyalásokat követően Marinelli újra
Esztergomba ment, ahol 1496. augusztus 15-én magához vette a Rozsnyóbányáról még
Szent György-napra beszolgáltatott 24 márka 12 pisetum súlyú ezüstöt,126 a királyné
Hippolitnak címzett, visszatérésre biztató levelét,127 és sietősen Ferrarába távozott. Bakóc saját képviselőjeként Marinellivel küldte György győri prépostot is,128 hogy nevében
Herkulessel tárgyaljon.
Herkules eközben próbálta meggyőzni rokonságát, hogy Hippolit lemondása Esztergomról saját szándékuk, és abban ne akadályozzák, inkább segítsék őket.129 Másik
megoldandó kérdésként továbbá az merült fel, hogy Hippolit számára szükséges egy
olyan poszt, ami indokolja itáliai jelenlétét. Ennek érdekében, mint láttuk, Herkules fiának akarta adományozni a ferrarai püspökséget, amelyet VI. Sándor pápa viszont saját
unokaöccsének szánt, emiatt a pápa interdiktum alá vett három ferrarai templomot, melyekben innentől nem volt szabad misézni.130 Miután az Esték tudomást szereztek még
123 A kevés helyben maradó egyike volt az új kormányzó-vikárius, Tommaso Amadei: Bónis Gy., Olasz
vikáriusok 91–92.
124 Erre egy példa lehet Taddeo Lardi és Domenico Crispo cseréje: előbbi a pankotai főesperességét elcserélte az utóbbi által betöltött ungi főesperesi posztra: Király B., Bakóc levelei 51–52., 63.; E. Kovács
P., Léhűtők Egerben 160.; C. Tóth N., Egri káptalan 61.
125 De li beneffitii autem di servitori di vostra signoria reverendissima mi disse [scil. Bakóc Tamás – K.H.] che
a tuti darebbe lettere regale de percipiendis fructibus in absentia et de licentia standi in Italia. Et quilli che
volessero permutare li faria dare contracambio in Agria più presto con guadagno che con perdita, et quilli che
volesseno tenere li soi benefitii farebe che haverebeno li fructi loro senza alcuna diminutione e credo che non
negarà sua signoria nisuna de queste cose. – ASMo, ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10.
fasc. 79–I/15. fol. 1v.
126 DF 294305. fol. 63v. Az ezüst értéke a korábbi számadásokban használt 5,5-szörös átváltással számolva
133 forint 38 dénár lehetett, vö. Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 124.
127 Beatrix oklt. 344.; Guerra, E., Il carteggio tra Beatrice 206.
128 A Bakóc követeként eljáró György prépost családneve nem ismert, csupán annyi tudható róla, hogy
1498 januárjától a bodonyi püspöki címet is viselte: Köblös J., Egyházi középréteg 390.; Cameralia
I. 178., II. 274.; Főpapi arch. 1440–1526. 53., 122.
129 MTA Kézirattár, 4936/VII, 31., 4936/VII,34.; Beatrix oklt. 348.
130 Zambotti, B., Diario ferrarese 273.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

137

Ulászló király rövidre szabott határidejéről is,131 Donato Marinellit azonnal Rómába
küldték, hogy a pápánál kijárja a ferrarai püspökség átengedését, illetve hogy Ascanio
Sforza támogatását is végre elnyerje és Ulászló szándékának megfelelően a cserét mihamarabb tető alá hozza.
Az ügyvivő 1496 októberében két emberével érkezett az Örök Városba, eredetileg
három hónapos megbízatással, amely 1497 júliusáig végül összesen tíz hónapra bővült.
Ebből az időszakból harmincöt levele maradt fönn – noha ennél bizonyosan többet írt –,
melyből harminchárom jelentés szólt Hippolitnak.132 Első beszámolóiban közölte, hogy
a ferrarai püspökség ügyében zárt ajtókba ütközött, bár több főpapnál is járt, közte a
nápolyi bíborosnál is, akinek átadta Herkules megbízólevelét. A csere ügyét illetően
Ascanio hajthatatlan volt: két apátságot követelt Egerért, ezért Marinelli azt javasolta,
hogy Bakóc másik megoldási javaslatát válasszák, mert az egrit nem lehet egykönnyen
elintézni.133 Bakóc 1496. október 26-án Ferrarába küldött levelében134 ugyanakkor továbbra is az egri csere útjának kijárására biztatta Hippolitot, egyúttal jelezte, hogy Bacskai
Miklós követ útnak indult, hogy az ügyben a tárgyalásokat elősegítse.135

131 A herceg Bakócnak írt és a győri prépost által továbbított válaszlevelében kéri a püspököt, hogy könyörögjön ki az uralkodótól további három hónapos hosszabbítást, hogy a római tárgyalásokra megfelelő menynyiségű idő jusson. Ugyanezt a kérését Raguzai Istvánnak és Tommaso Amadeinek írt leveleiben is megismétli. ASMo, Cancelleria generale, Minutario, Lettere sciolte b. 4. (1496. szept. 22-i fogalmazványok).
132 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/1–35. Ebből mindössze egy
rövid részlet lett kiadva, amely Beatrix és Ulászló házassági ügyére vonatkozik: Beatrix oklt. 360.
A Herkules hercegnek küldött jelentései eddig nem kerültek elő.
133 1496. okt. 20. és 25. Róma: ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/1.; 2.
134 Bakóc minden bizonnyal Herkules szept. 22-i levelére válaszolt, de azt Hippolitnak címezte. A latin
nyelvű levél szerzője nincs feltüntetve az iraton, a szöveg tartalma alapján azonban kétségtelennek gondolom, hogy Bakóc írta: ASMo, Casa e Stato, b. 386., 85. 2037. I/1. Bakóc levelezésére lásd Dreska
G., Bakócz Tamás, a levélíró, illetve a jelen kötetben írt tanulmányát; Király B., Bakóc levelei 53–64.
135 A küldetésre Ulászló király Bacskai Miklóst választotta, s vele tartott Bakóc megbízottja, György győri
prépost is. Előbbi igen tapasztalt királyi diplomatának – Lakatos Bálint szavaival egyenesen „sztárkövetnek” – számított, aki egyébként is a Beatrix és Ulászló közti házasság ügyében járt el az uralkodó
érdekeit képviselve: Lakatos B., A király diplomatái I. 612–615., II. 294–296., 350–351. Bacskaiék
ezen római követsége Lakatos Bálint adattárának 23. pontjába illeszthető (295–296.), noha ott csupán
név nélküli követekről esik szó az 1496. év kapcsán, a modenai források alapján azonban részletesen
dokumentálható ez a küldetés is, lásd alább. Bacskai személyére lásd C. Tóth N., A püspök és a prépost
144–146.; Főpapi arch. 1440–1526. 63., 86., 98.

138

Kuffart Hajnalka

A ferraraiak, látva Marinelli addigi római sikertelenségét, úgy döntöttek, hogy túl
nagy ár lenne Esztergom elvesztése a hosszúra nyúló tárgyalások miatt, ezért Hippolit
november 11-én útra kelt, hogy a két hónappal meghosszabbított távolléte után visszatérjen Magyarországra.136 Trevisónál járt, amikor szembe találkozott Bacskaiékkal, akik
átadták a király Hippolit szabadságának további hosszabbításáról szóló parancslevelét,
egyúttal visszairányították a bíborost Ferrarába azzal, hogy ne utazzon Magyarországra,
hacsak Ulászló kifejezetten nem hívatja, azonban munkálkodjon a csere mielőbbi létrejöttén.137
Herkules herceg november 17-én kelt levelében értesítette Marinellit a fejleményekről, egyúttal kifejezte hozzájárulását, hogy Ascanio Sforzának átadják Lodi apátságát,
hogy Ulászló kívánságát mihamarabb teljesíteni tudják.138 Bacskaiék minden bizonnyal
a ferrarai herceget is felkeresték, mert Marinelli csak december elején tett jelentést a magyar követek Rómába érkezéséről, akik felajánlották Ascaniónak Szekszárd apátságát.
A bíboros erre már kötélnek állt, készpénzkövetelésétől eltekintett, 1496. december 21-én
kelt, fivérének küldött levelében pedig kifejtette, hogy elfogadta Lodit és Szekszárdot az
egri püspökségért cserébe.139 Az egyezményt pontokba foglalták, amelyet a magyar követek megküldtek Magyarországra, Marinelli pedig Ferrarába, és mindkét helyről várták
a jóváhagyást.140
Lodi apátságával kapcsolatban az Esték részéről felmerült az a nehézség, hogy az 1496ból elmaradt bevételeket szerették volna pótlólag beszedni, ezért el kellett érni Ascaniónál,
hogy addig ne vegye birtokba az apátságot, amíg az előző évi pénzeket utólag be nem hajtják.141 Sforza bíboros azonban ekkor súlyosan megbetegedett,142 és nem csupán a bevéte136 Ezzel Ludovico Sforza kérésének is eleget akartak tenni, aki már nyáron azt kérte, hogy Hippolit szeptemberben térjen vissza Esztergomba Beatrix mellé és ne cserélje el az érsekséget: ASMi, Carteggio
Sforzesco-Visconteo, Potenze estere, Ferrara, b. 337. (1496. júl. 23-i és 27-i fogalmazványok).
137 ASMi, Carteggio Sforzesco-Visconteo, Potenze estere, Ferrara, b. 336. (1496. nov. 18-i levél – az irat
tévesen az 1495. évi csomóba került).
138 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–II/1.
139 Beatrix oklt. 354. Ha Ascanio nem így dönt, Szekszárd minden valószínűség szerint Hippolité lett volna. Herkules herceg később külön levélben erősítette meg a magyar követek felé, hogy valóban lemondanak Lodiról a csere érdekében: ASMo, Cancelleria generale, Minutario, Lettere sciolte b. 4. (1497. máj.
15-i fogalmazvány).
140 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/4–6.
141 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/9. A Lodi apátság jövedelmeiről és

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

139

lekkel kapcsolatos tárgyalások lehetetlenültek el, hanem az egész csereügy veszélybe került,
mivel a pápai jóváhagyás ekkor még nem történt meg. A Rómában tartózkodó főpap esetleges halála ráadásul nemhogy leegyszerűsítette volna a helyzetet, de újabb bonyodalmakat
támasztott volna, mivel a pápa ebben az esetben ismét lehetőséget szerzett volna, hogy ő
nevezzen ki a helyére más jelölte(ke)t. 1497. március elején Ascanio már-már a halálán volt,
még VI. Sándor is látogatást tett nála.143 Épp ekkor érkeztek vissza a küldöncök Magyarországról és hozták magukkal a Bakóc által jóváhagyott egyezményt. Ezzel megtámogatva
Marinelli már előnyösebb tárgyalási pozícióban érezte magát.
További fontos szempont volt a két egyházmegye annáta díja,144 Bakócnak ugyanis
előbb Egerért kellett fizetnie háromezer dukátot – hiszen egyházjogi szempontból ekkor ugye még győri püspök volt –, majd Esztergomért négyezret. Hippolitnak elviekben
szintén kellett volna Egerért annáta díjat fizetnie. A pápai bullák kiállításának költségéről itt még nem esik szó, mivel, bár hasonlóan magas összeg volt, de ezt a kinevezés után
is lehetett törleszteni,145 az annáta azonban a kinevezés egyik előfeltétele volt. Marinelli
jelentésében kifejtette az Estéknek, hogy amíg az annáták összegei meg nem érkeznek,
vagy maga Hippolit személyesen nem jön el Rómába, addig biztosan nem tudnak kimozdulni a holtpontról.
kiadásairól előkerült egy 1495. évi számadási füzet, mely alapján az Esték kb. 14 760 milánói líra bevételre
számíthattak, amely a füzetben alkalmazott váltószám (kb. 4,53) alapján nagyjából 3258 forintnak felelt
meg, ASMo, Amministrazione dei Principi n. 823. (az iratcsomóban egy jelöletlen ötlapos füzet).
142 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/9.
143 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/15.
144 Főpapi kinevezés esetén a pápának fizetendő összeg, amely az adott egyházmegye egy évi tizedjövedelmének felét jelentette (nem a ténylegesen befolyt jövedelemből, hanem a Rómában nyilvántartott mérték szerint), vö. Annatae 25–32. Az egri és esztergomi egyházmegyék cseréjének ügye sajnos hiányzik
Körmendy adattárából. Lásd továbbá: Fedeles T., Petrus Stephani 31–87.
145 Estei Hippolit 1487. évi, az esztergomi érsekségét megerősítő pápai bullája 5000 dukát költséget jelentett: Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 60. Az ekkori annáta díja azonban nem teljesen egyértelmű: Beatrix királyné 1486. novemberben arról biztosította a ferrarai követet, hogy Aragóniai János
annátája nem haladta meg a 4000 dukátot (DF 294598). 1487. jan. 6-án a királyné az annáta és a bullák
együttes összegéről beszélve előbb 7000, majd 9000 dukátot említ, de ennek mérséklése érdekében követséget küldött a pápai udvarba. A végül ténylegesen kifizetett pénzösszeg pontos mértéke egyelőre
nem ismert. Berzeviczy szerint az annáta díja 7000 dukát volt, a bullákkal való összevonás problematikája fölött azonban átsiklott. Vö. Berzeviczy A., Beatrix 351.; MDE III. 236–238.; Kuffart H.
– Neumann T., Érseki udvartartás 347.

140

Kuffart Hajnalka

Sforza bíboros egészségi állapota csak március végére kezdett javulásnak indulni és
fogadalmat tett, hogy ha meggyógyul, elzarándokol Loretóba. Marinelli emiatt aggodalmát fejezte ki, hogy ha Ascanio indulása előtt nem sikerül megegyezésre jutniuk, akkor
visszatértéig továbbra is állni fog az ügy.146 Sok várakozás és néhány tárgyalás után a lábadozó bíboros-alkancellárt csak június elejére sikerült meggyőzni, hogy Lodi Szent Mihály- és Szent Márton-napi jövedelmeit Hippolit szedhesse be az elmúlt évre vonatkozóan, azonban az 1497. évi bevételeket Ascanio már mindenképp magának követelte.147
A ferrarai püspökség ügyében márciusban sikerült elnyerniük a nápolyi és a sienai
bíborosok támogatását, akik beszéltek a pápával Hippolit érdekében, azonban húsvét
nyolcadán az ügyben még nem lehetett intézkedni.148 A tárgyalások május végére hoztak
eredményt: Monreale püspöke esküt tett, hogy Ferrara püspökségét halála után csak
Hippolitra engedi átruházni.149 A pápa június 18-án visszavonta a három ferrarai templomra kimondott interdiktumot, melyeket ünnepi körmenettel újra felavattak, a pápa
unokaöccsét pedig beiktatták Ferrara püspökségébe.150 Ezzel, bár rendeződött a pápa és
a ferrarai herceg közti viszony, azonban nem oldódott meg a probléma, hogy Hippolit
rendelkezzen egy itáliai tartózkodásra okot adó poszttal.151
Marinelli hosszúra nyúlt római követsége alatt több komoly nehézséggel szembesült,
ezért leveleiben érezhető, hogy szerette volna sürgetni az ügyek elintézését. A pestis végig fenyegetően szedte áldozatait, és igencsak felverte az árakat, emiatt az ügyvivő hamar
pénzzavarba került. Az élelmiszer- és takarmányárak Rómában meredeken megemelkedtek, a búza ára például 42 carlino lett, ami hétszerese a Ferrarában megszokottnak,152
emiatt márciusban egyik lovát el is kellett adnia, hogy tudjanak mit enni, és szinte min146 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/17.
147 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/29.
148 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/15.
149 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/27. Az ígéret 1503-ban, Giovanni
Borgia halála után valóban teljesült is: Eubel, C., Hierarchia catholica II. 153.
150 Zambotti, B., Diario ferrarese 273.
151 Az ősz elején, Borgia püspök súlyos betegségéről értesülve, Herkules írt Ascaniónak és még néhány
bíborosnak, hogy ha az Úr magához szólítaná Giovanni Borgiát, járjanak közben Hippolit érdekében:
ASMo, Cancelleria generale, Minutario, Lettere sciolte b. 4. (1497. szept. 24-i fogalmazvány).
152 Hippolit kérésére hosszan sorolja, mi mennyibe kerül, pl. egy hordó római bor 12 carlino, a marhahús
fontja 5 quatrino, az ürü 5-6 quatrino, a borjú 12 quatrino, egy pár tyúk 3-4 carlino, egy pár kappan 6
carlino stb.: ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/20.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

141

den jelentésében kérte, hogy támogassák anyagilag, mert már a hiteleit is mind kimerítette.153 Hippolit nem véletlenül ódzkodott attól, hogy Rómába utazzon, pedig apja már
1496 őszén kifejezte ezirányú szándékát, és Marinelli is többször tett arra utalást, hogy
személyesen tudná leginkább elősegíteni az ügyeket:154 amíg nincs Rómában, tekintélye
harmadannyit ér, mintha jelen lenne a pápai udvarban.155
1497. április 4-én írt először arról, miként állt a pápa a csere ügyéhez: Ascanio lemondását az egri püspökségről hajlandó volt elfogadni és Bakócnak átadni ezt a címet,
ám a Hippolittal való cseréről hallani sem akart. VI. Sándor azt mondta, az Esztergomban tartózkodó Beatrix királyné miatt, akit nem akar onnan elüldözni,156 de Marinelli
úgy vélte – és a magyar követek ebben egyetértettek vele –, a valódi ok az, hogy nem
akarta az egri annátát elveszíteni.157 Április végére a pápa álláspontja változott és már
hajlandó volt a cserét is támogatni: Egerért három, Esztergomért négyezer dukát annátát
várt Bakóctól.158
153 Vö. https://tti.abtk.hu/kutatasok/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/havi-szines/4890-pay-hardmeg-dragabb-az-eteled (utolsó letöltés: 2022. augusztus 8.).
154 Ennek eklatáns példája volt a Santa Lucia in Silice bíborosi címtemplom esete, amely talán embere szorult anyagi helyzete miatt jutott Hippolit eszébe (ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma,
b. 10. fasc. 79–I/23–25.), lásd a bevezetőben írtakat.
155 Io ve aviso che per fino a tanto che non sarete qui in corte, non sarete mai né aprezato né stimato il terzo di
quello che sarete stando qui e di quello che merita tale dignità, e stando in corte, farete li fatti vostri e di quelli
che sono vostri servidori e anche del signor vostro padre, che stando di fora non li farete mai bene né per voi, né
per altri. – ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/24.
156 Beatrix maga is próbált tenni saját ügye érdekében: 1497. februárban udvarnagyát, Juan de Moncayót
Rómába küldte, aki egyébként Esztergomból jól ismerte Marinellit, mert kormányzósága alatt drégelyi
várnagyként szolgált, és egyebek mellett beszámolt arról, hogy a király 1497. jan. 24-én, Bakóc pedig 26án Budáról Csehországba utazott. Március végén küldönc érkezett a királyné emberéhez, aki arról tett
jelentést, hogy egész Magyarországon fegyverkeznek, de nem tudni mi okból. A királyné házasságának
ügye ekkor igen rosszul állt a Szentszéknél: ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10.
fasc. 79–I/14., 19.; Beatrix oklt. 360.
157 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/20. Esetleg arra gondolhatott a
pápa, hogy ha jóváhagyja a cserét, elesik Bakóc Eger után fizetendő annáta díjától.
158 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/23. Az összegek kifizetéséről
nem került elő forrásadat. Herkules herceg máj. 15-én azonban kérelmezte a bíborosi kollégiumtól,
hogy Hippolit annátáját ne akkor, hanem csak majd a csere létrejöttekor kelljen megfizetniük, mivel
az egri püspökséget előbb Bakóc számára kell átadni: ASMo, Cancelleria generale, Minutario, Lettere
sciolte b. 4. (1497. máj. 15-i fogalmazvány).

142

Kuffart Hajnalka

Marinelli június 7-én kelt jelentésében adott hírt arról, hogy az aznapi konzisztóriumra kitűzték Bakóc Győrből Egerbe való áthelyezésének jóváhagyását és néhány napon belül várható volt, hogy Esztergom és Eger cseréjére is sor kerül. Azonban mivel a
pápa a fiát, Giovanni Borgiát, Gandia hercegét be akarta iktatni Benevento hercegségébe,
minden más ügyet félretett.159 Két nappal később Bakóc egri transzlációja megtörtént,160
a csere azonban még mindig nem került napirendre. Június 14-én éjjel meggyilkolták
Gandia hercegét, ami a pápai udvart teljesen felforgatta, Marinelli ekkori becslése szerint
ez néhány nappal késleltetheti a csere jóváhagyását. Aztán a június 26-i konzisztóriumra
végre valóban ki is tűzték, azonban a nápolyi követ Beatrix királyné érdekeire hivatkozva
ellenvetéssel élt, ezért az ügy elintézetlen maradt. Siena bíborosa és Orsini bíboros azzal
vigasztalták Marinellit, hogy a legközelebbi alkalmon biztosan sor fog rá kerülni,161 de
nem így történt: az aragóniai király, a nápolyi király és Habsburg Miksa követei Beatrix
királyné érdekében léptek föl és együttes vétójuk miatt a cserét nem sikerült tető alá hozni. A pápa végül az ügy további tárgyalását szeptemberre halasztotta, ezért Marinelli a
magyar követekkel együtt július közepén – sok fáradozás után, mégis dolga végezetlenül
– elhagyta Rómát.162

A csere létrejötte és az esztergomi érsekség átadása (1497–1498)
1497 júliusában Bacskai Miklós, György győri prépost és Donato Marinelli együtt érkeztek Ferrarába. Bacskai a herceg előtti kihallgatáson azt mondta, hogy Ulászló hajlandó lenne akár a pápa nélkül is végrehajtani a cserét, de Herkules szerint – és Bakóc
követe is egyetértett vele – ilyet nem lehet csinálni, és Hippolitra túl nagy terhet róna a
továbbiakban, ha a Szentszék hozzájárulása nélkül cselekedne.163

159 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, 79–I/32. Az esetről bővebben: https://www.
treccani.it/enciclopedia/borgia-giovanni-duca-di-gandia_%28Dizionario-Biografico%29/ (utolsó letöltés: 2022. jan. 23.).
160 Eubel, C., Hierarchia catholica II. 83.; Neumann T., Győr és Eger között 362–363.
161 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/33.
162 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/34–35.
163 ASMo ASE, Casa e Stato b. 69. 1652–XIV/34. Itt érdemes emlékeztetni arra, hogy a Ferrarai Hercegség pápai hűbérnek számított.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

143

A magyar követek 1497. augusztus második felében indultak tovább Magyarországra, tarsolyukban Herkules Ulászlóhoz164 és Bakóc Tamáshoz165 intézett leveleivel.
A herceg tájékoztatta a királyt, hogy a pápa szeptemberre halasztotta az eljárást és nem a
ferraraiakon múlt, hogy a csere most nem jött létre. Kérlelte az uralkodót, hogy Hippolit
hadd maradhasson Itáliában, hiszen ők állták a szavukat és Bakóc, valamint Ulászló
kérésének megfelelően cselekedtek, sőt, a lodi apátságról való lemondással még áldozatot
is hoztak az ügy érdekében.166 Bakócnak külön levélben jelezte, hogy Hippolitot októberben Rómába küldi, de ehhez hatezer dukát aranyra lenne szükségük.167 Herkules
továbbá utasításokat küldött magyarországi embereiknek is: Tommaso Amadei esztergomi vikáriusnak,168 Ragione Bontempi kereskedőnek169 és Raguzai István esztergomi
provizornak.170 Tájékoztatta őket a kialakult helyzetről – hangsúlyozva, hogy a pápa
ígéretet tett arra, hogy szeptember végén szentesíti a cserét – és kérte a segítségüket,
hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt szándékai elősegítése érdekében. Ugyanekkor
Hippolit is elküldte egyik emberét Beatrixhoz, akivel Herkules azt üzente sógornőjének,
hogy az esztergomi cserét nem tudja megakadályozni,171 kifejezte sajnálkozását, egyúttal
bizalmát a királyné bölcs belátásában.172
A pápa eközben Beatrix javára brévét készült kiadni, amelyből látszik, ekkoriban még
eltökélten kitartott a királyné oldalán az Ulászlóval kötött házasság végrehajtása érdeké-

164 DF 295426-1.
165 DF 295426-2.
166 1497 áprilisában, amikor Ascanio még nagy betegen feküdt, Marinelli javasolta, hogy mindenképp
mondjanak le Lodiról, hogy ez később tárgyalási alapul szolgálhasson a magyar király felé: ASMo
ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/20, 2r.
167 Ez a pénz nem feltétlenül kölcsönt jelentett, a herceg nem is tesz ilyen utalást egyik levelében sem. Ne
feledjük, Hippolit esztergomi érsekként még joggal tartott igényt birtokai és egyházmegyéje őt illető
bevételeire.
168 Királyné Belcsák E., Tommaso Amadei 163. A levélben hivatkozott messer Nicolò Bacskai Miklóssal, messer Zorzo pedig György győri préposttal azonosítható.
169 Királyné Belcsák E., Tommaso Amadei 164.
170 DF 294482.
171 Teljesen világos, hogy ezt nem szó szerint kell érteni: a herceg ezzel a „füllentéssel” próbálta elvenni
annak élét, hogy a Hippolitnak juttatott jótéteményről épp lemondani készülnek.
172 DF 295426-1. Ezeknek a leveleknek a megírására a herceg Marinellinek adott parancsot, de neki
ezúttal nem kellett Magyarországra mennie: DF 295426-3. Vö. Király B., Bakóc levelei 58.

144

Kuffart Hajnalka

ben, hallgatva a nápolyi, milánói és német követek érveire.173 Szeptemberben, ígérete ellenére nem hagyta jóvá a székcserét, azonban világossá tette, hogy Hippolitnak Rómába
kell mennie, hogy lemondjon esztergomi érsekségéről.174 Az ehhez szükséges pénzösszeg
azonban egyelőre nem állt rendelkezésre: Esztergomból csak november 12-én indult
útnak az a Pandolfo Silvestri érseki istállómester,175 aki már februárban is hozott Magyarországról négyezer forintot,176 valamint sok lovat177 – ezúttal pedig kétezer forintot
vitt Ferrarába.178 Silvestri útiköltségei egy részének hirtelen előteremtése érdekében az
érsekségnek az ősszel előnytelen uzsorakölcsönt kellett fölvennie.179 Talán a nagy pénzösszegre való tekintettel Bakóc a győri prépostot is Silvestri kísérőjéül akarta rendelni.180
Guidantonio Arcimboldo érsek 1497. október 17-én bekövetkezett halála után a milánói herceg Hippolitnak adományozta a milánói érsekséget,181 így a ferrarai püspöki
cím helyett ezzel oldódott meg az a kérdés, mi okból tartózkodjon a bíboros Magyarország helyett inkább Itáliában. Ezzel párhuzamosan, a lodi apátságról való lemondása
miatt a magyar király is kompenzálta Hippolitot:182 Bakóc átadta a béli apátságot183 és
173 Beatrix oklt. 366–368., 372–374.
174 Vö. MTA Kézirattár, 4936/VIII, 18. Kivonata: Óváry 197. (835. sz.).
175 A királyné is küldött általa levelet: Guerra, E., Il carteggio tra Beatrice 209–210. Az istállómester
közvetítő szerepére lásd Király B., Bakóc levelei 57.
176 Vélhetően ez Bakóc esztergomi tizedbérletéből származó összeg, amely Hippolit udvartartásának
költségeihez lehetett szükséges.
177 1497. febr. 7-én Silvestri 189 forint értékben vásárolt lovakat, illetve kocsit is vitt Itáliába (DF 294306.
fol. 112r.; Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 178.). Ferrarában ápr. 17-én jegyezték be, hogy
Magyarországról hozott 4000 forintot, amelyet súlya alapján 12 600 lírára váltottak át (DF 294313.
fol. 2r.). Hippolit ferrarai udvartartásában 1497-ben 16 magyar mutatható ki az istálló körüli szolgálattevők között, Silvestrivel további nyolc fő érkezett (uo. fol. 25r–26v.).
178 Nov. 30-án ért Ferrarába: ASMo ASE, Casa e Stato b. 69. 1652–XIV/45.
179 A kormányzó szerint összesen 128 forintot vettek fel, a számadáskönyv alapján pedig minden forint
után heti két dénár kamatot kellett fizetniük. A költségekre részletesen lásd DF 294307. (első füzet)
fol. 4v., (második füzet) fol. 1r., 3v–4r., 9r., Királyné Belcsák E., Tommaso Amadei 183–184.
180 „Die 9 novembre, a Philipo de Salka cavalcante fiorino uno, per portare una lettera de monsignore
d’Agria al preposto de Giavarino perché dese compagnia a Pandolfo per andare in Italia.” DF 294307.
(második füzet) fol. 3v.
181 Zambotti, B., Diario ferrarese 275.
182 DF 207970.; DL 37345.
183 Birtokba vétele nem sokkal később megtörtént, amiről Tommaso Amadei esztergomi kormányzó írt
jelentést: Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 165.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

145

a pankotai főesperességet,184 Szatmári György, a fehérvári Szent Miklós-társaskáptalan
prépostja pedig átengedte azt a szatmári főesperességet, amely az olasz levelek szerint évi
ötszáz forintot jövedelmezett.185
Hippolit régóta halogatott római útjára mindezek után végül csak november végén
került sor. Pietro Pincaro számvevő leltárfüzetébe, egy addig üresen maradt lapra 1497.
november 21-i dátummal följegyzett egy listát azokról a holmikról (ruha- és ágyneműkről), amelyeket Herkules herceg ruhatárából adtak át Hippolitéba a Rómába indulás
alkalmával.186 Még a hónap elején előre küldtek egy embert, hogy keressen a bíboros
számára megfelelő rezidenciát és eloszlasson néhány kellemetlen híresztelést,187 majd
Marinelli is útnak indult, hogy előkészítse a lakhelyet. 1497. november 12-én, vasárnap
érkezett Rómába, 15-én írta az első jelentést,188 melyben figyelmeztette gazdáját, hogy
továbbra is éhínség van a városban, amennyire csak tudja, csökkentse kíséretének létszámát, mert minden nagyon drága, s ennek érdekében üzent Milánóba, ahonnan több kísérőt próbált átirányítani Ferrarába. Marinelli tiszteletét tette a bíborosoknál, akik mind
nagyon várták már Hippolitot. Ascanio Sforza megígérte, hogy kitanítja Marinellit, ura
miként tehet szert a legnagyobb tiszteletre. A megbízott beszélt a ceremóniamesterrel is,
hogy Hippolit bevonulásakor és első pápai látogatásakor mi mindenre ügyeljen. Ezekből is látható, hogy a Rómába utazás alatt egy kifejezetten nagy körültekintést igénylő,
bonyolult műveletet értettek, ahol egyszerre kellett figyelni a hercegi ház méltó, mégis

184 A pankotai főesperességet Taddeo Lardi vette át cserébe az ungiért (lásd feljebb).
185 A szatmári főesperességet György atya (don Giorgio / don Zorzo) – azonosítása egyelőre kétséges, de
legvalószínűbb, hogy maga a győri prépost – próbálta a bíboros nevében átvenni, aki 1497. okt. 24-én
utazott el Esztergomból (DF 294307. [második füzet] fol. 1v.). Az átvétel első körben nem sikerült
egy erdélyi pap tiltakozása miatt, aki azt állította, a főesperességet erővel vették el tőle (DF 294525.).
Vingárti Geréb László erdélyi püspök sem volt hajlandó hozzájárulni a főesperesség átadásához, mivel
a területén fekvő javadalomról ő akart volna dönteni, ezért Bakóc decemberben Budára várta ez ügyben egyeztetni. Végül természetesen Bakóc akarata érvényesült, és a szatmári főesperesség Hippolit
kezére került, melynek igazgatását a továbbiakban Györgyre kívánták bízni, aki a bevételeket egri
közvetítéssel küldte meg Hippolitnak, vö. Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino
165–166., DF 294525. A szöveget kiadja: Király B., Trascrizione e commento 39–45.
186 DF 295117. fol. 88v.
187 Vö. Óváry 197. (835. sz.)
188 ASMo ASE, Cancelleria Estero, Ambasciatori Roma, b. 10. fasc. 79–I/36.

146

Kuffart Hajnalka

lehetőleg költséghatékony reprezentációjára, a pápai udvari protokollra és a diplomáciai
finomságokra.189
Hippolit 1497. november 27-én kétszázötven fős kíséretével,190 valamint két milánói
követ191 és negyven lovasuk társaságában Rómába utazott, hogy köszönetet mondjon a
milánói érsekségért és a Bakóccal való csere létrejötte érdekében lemondjon az esztergomiról.192 Bár csupán feltételezés, de nem kizárt, hogy a Bakóc Tamás magyarországi
hatalmának megrendüléséről szóló hírek Beatrixnak köszönhetően értek el ebben az
időben Itáliába, aki talán ezzel próbált volna éket verni a főkancellár és az Esték közé
a csere megakadályozása érdekében.193 Akár így volt, akár nem, a csere végül létrejött:
VI. Sándor pápa december 20-án hagyta jóvá Hippolit lemondását Bakóc Tamás javára,
illetve Bakóc lemondását Hippolit javára.194
Herkules herceg az év utolsó napján, Milánóban értesült a csere kihirdetéséről.195
Ulászló király már 1497 novembere folyamán, Hippolit római utazásának szervezésével
189 Az Este-család tagjainak utazásaikor szokásos, fejedelmi megjelenítést biztosító kíséret szervezési gyakorlatára, illetve Hippolit első udvartartásának összeállítása körüli szempontokra lásd Kuffart H.
– Neumann T., Érseki udvartartás 330–332., 335–343., 369–379.
190 A személyzetre fordított költségeket Taddeo Lardi tartotta nyilván: DF 294313. fol. 28v–29v.
191 A mantovai követ Milánóból írt levele szerint viszont Ludovico Sforza nyolc emberét küldte Hippolit
kíséretébe, négy egyházit és négy világit. A római utazás után már karácsonyra várták Hippolitot az új
érseki székhelyére, vö. Carteggio 213.
192 Zambotti, B., Diario ferrarese 276.
193 Vö. Királyné Belcsák E., Tommaso Amadei 164–165. Bakóc ekkori helyzetére lásd Neumann
Tibor tanulmányát jelen kötetben.
194 Eubel, C., Hierarchia catholica II. 83., 242. A konzisztóriumi döntés eredetije: Archivio Apostolico
Vaticano, Archivio Concistoriale, Acta Camerarii, vol. 1, fol. 82r. (A pontos jelzetet Nemes Gábornak
köszönöm.) Ugyanezzel a nappal adták ki Bakóc Tamás érseki esküjét is: DF 249055. Bakóc kinevezési
bulláit a Prímási Levéltár őrzi: DF 237338–340., DF 249053–054., DF 249056–057., DF 249079.,
melyek közül néhány szövege nyomtatásban is megjelent: Mon. Rom. Vespr. IV. 87.; Török J., Magyarország primása II. 83.; Schmitth, N., Episcopi Agrienses II. 161–164.
195 Ekkor írt leveleiből érződik a megkönnyebbülés, Marinellinek pedig azt üzente, hogy tegyen meg mindent
Hippolit Rómából való elindulása érdekében, és azért, hogy Milánó és Eger pápai bulláinak díját és az
annátákat is engedjék el, mert nem tudnák kifizetni: Havereti a fare ogni cosa per expedire inanti la partita del
reverendissimo cardinale da Roma, le bolle del archiepiscopato di Milano e del episcopato di Agria gratis et cum
remissione del annata, perché quando non succedesse, ultra il damno, seria etiamdio gran carrico a soa reverendissima signoria. – ASMo, Cancelleria generale, Minutario, Lettere sciolte b. 4. (1497. dec. 31-i tervezet.) Az
annáták elengedését biztosan sikerült kijárni: ASMo ASE, Casa e Stato b. 69. 1652–XIV/66.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

147

egy időben elvette Beatrix két legfontosabb jövedelmi forrását: Körmöcbányát és a máramarosi sóbányákat,196 valamint kiutasította az országból a királyné egyik legfőbb támaszának és tanácsadójának számító nápolyi követet.197 A magyar uralkodó 1498. február
20-án erősítette meg a cserét, egyúttal engedélyezte Hippolit számára az egri püspöki
székétől való távolmaradást.198 Nem maradt el a két magyar követ jutalma sem: Bacskai
Miklós valószínűleg nem véletlenül nyerte el Bakóctól épp 1497-ben az egervári Szent
Péter-egyház prépostságát,199 György győri prépostot pedig Hippolit javaslatára a pápa
egri segédpüspökké nevezte ki, s 1498 januárjától adatolható bodonyi címzetes püspöksége alighanem ehhez a segédpüspöki titulushoz kapcsolódhatott.200
Miután a jogi körülmények tisztázódtak, már csak a csere tényleges lebonyolítása
maradt hátra. Esztergomban nem állt meg az élet a tárgyalások idején sem, 1495 októbere óta Tommaso Amadei kormányzása alatt működött az érsekség. Mivel a nagytizedeket teljesen Bakóc vette kezelésbe, ügyhallgatói tevékenysége mellett neki szinte csupán
a földesúri jogon szedett jövedelmek érkeztetését és a várnép ellátását kellett igazgatnia.
A földesúri adók közül is néhány körzeté, mint láttuk, Beatrixhoz folyt be. Raguzai István
esztergomi udvarbíró számadásából látszik, hogy többnyire a Bakóc által átadott tizedbérleti részletek fedezték az érsekség katonáinak költségeit.201 A király ugyanis 1497 áprilisában kétszáz lovas mozgósítását kérte az érsekségtől, a Drágfi Bertalan vezette törökök, illetve lengyelek elleni moldvai hadjárathoz.202 A katonák decemberben tértek vissza
Esztergomba és nagy hangon követelték elmaradt jussukat: összesen kétezer forintot,

196 Máramaros lefoglalására már nov. 5-én kiadta a parancsot: DF 270796. Dec. 3-ára pedig már nincs
Beatrix kezén egyik sem: Királyné Belcsák E., Tommaso Amadei 166.
197 MTA Kézirattár, 4936/VIII, 20. Kivonata: Óváry 197. (836. sz.).
198 Berzeviczy A., Beatrix 580. Az irat hasonmása megjelent: Venturi Barbolini, A. R., Testimonianze dei rapporti 57.
199 C. Tóth N., A püspök és a prépost 145.
200 Köblös J., Egyházi középréteg 390.
201 ASMo, Amministrazione dei Principi n. 823. (jelöletlen ötlapos füzet) A kötet könyvvizsgálatát a király
nevében eljáró, korábban Beatrix királyné számvevőjeként szolgáló Filippo da Brescia végezte 1497. okt.
11-én Domenico Crispóval, aki itt Bakóc kancellárjaként szerepel.
202 Az érseki bandérium kapitánya ezúttal is az a Pásztói János volt, akit 1494 őszén megbíztak a csapat
vezetésével, vö. Raguzai István provizor imént idézett számadásával (fol. 3v). A hadjáratról bővebben:
Diaconescu, M., Mobilizarea oastei maghiare 35–52.; Neumann T., Drágfi Bertalan 231.; Pálosfalvi T., From Nicolopis 298–299.

148

Kuffart Hajnalka

illetve kártérítést harminchat elpusztult ló után.203 Amadei azt panaszolta róluk Ferrara
felé, hogy ha egyszer végre ki tudják őket fizetni, végleg elküldik őket a vártól, mert ezek
az ördögi fegyveresek örökké ordítoznak, és csak szégyent hoznak a királyra.204
A kormányzó-vikárius nevében 1497 ősze és 1498 tavasza közt vezetett számadáskönyv egy átmeneti időszaknak a lenyomata,205 amikor az érsekség Bakócnak való hivatalos átadása még nem történt meg, de a jövedelmek behajtása és a vár fenntartása, az
épületek javítgatása ugyanúgy zajlott a mindennapokban. A kormányzó-vikáriusnak a
királynál is referálnia kellett Hippolit nevében: 1497. december 18-án, Ulászló magához
hívatta és kikérdezte a csere ügyének állásáról. Amadei előadta, hogy az szinte már meg
is történt, amivel az uralkodó igen elégedett volt. Bakóc nem volt jelen az esetnél, mivel
épp egri egyházmegyéjét látogatta.206 Távollétében a király a cseh kancellárt jelölte ki,
hogy gondoskodjon az esztergomi érsekség bármiféle szükségletéről és erről folyamatosan tájékoztassa is az uralkodót.207
Hippolit 1498. február 19-én tért vissza Rómából Ferrarába.208 A csere lebonyolításával megbízott embereit, Donato Marinellit és Pietro Pincaro számvevőt nem sokkal
később továbbküldte Esztergomba.209 A két megbízott 1498. április 4-én, helyszíni bejárás során részletes leltárt készített az esztergomi vár felszereléséről, melyet Marinel203 Királyné Belcsák E., Tommaso Amadei 183–184. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy Királyné Belcsák Eszter szövegkiadásában az 5. számú (utó)irat és a 24. számú keltezetlen levél összetartozik,
amint ezt az MTA Kézirattár, 4999/2, 2. jelzetű kéziratos másolata is bizonyítja.
204 Királyné Belcsák E., Tommaso Amadei 167.
205 DF 294307. Ismertetése: Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 180–181.
206 Bakóc mindössze egy szűk fél évig volt egyházi és világi jogi értelemben is egri püspök, nem elképzelhetetlen, hogy a hívek lelki ügyeit illetően esetlegesen elmaradt főpásztori feladatait ekkor igyekezett
valamelyest bepótolni.
207 Királyné Belcsák E., Tommaso Amadei 167.
208 Szovák M., Bernardino Zambotti naplója 212. Hamarosan továbbindult, hogy elfoglalja milánói érseki székét: Carteggio 292., 294–295.; Zambotti, B., Diario ferrarese 278–279.
209 Hippolit csak Marinellit bízta meg, apja hívta fel a figyelmét, hogy a könyvvizsgálatra is ki kellene választania egy abban jártas embert, nevezetesen Pietro Pincaro személyét: ASMo ASE, Casa e Stato b.
69. 1652–XIV/68. Marinelli március elején még nem kapta meg Hippolittól az ilyenkor szükséges parancslevelet, amire Herkules figyelmeztette fiát. A herceg addig is előreküldte Marinellit Trevisóig, ahol
egy magyar küldönc már várta az érkezését: ASMo ASE, Casa e Stato b. 69. 1652–XIV/73. Hippolit
talán Bakócnak írhatta azt a rövid, latin nyelvű beszámolót milánói bevonulásáról, amely apja levelei
közé keveredett: ASMo ASE, Casa e Stato b. 69. 1652–XIV/74.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

149

li előbb átvett Alfarello Ferracci esztergomi várnagytól,210 majd átadott az új érseknek,
Bakóc Tamásnak. A számvevő – szemben az 1487-ben történt beköltözéssel, amikor
főleg a lakószobák berendezését szemlézte211 – ezúttal szinte kizárólag a palota egyes
termeiben, illetve tornyainál található fegyvereket, hadianyagot rögzítette.212 Pincaro
az ötoldalas listáról átadott egy-egy másolatot a várnagynak, illetve Bakócnak, s utóbbi
megígérte, hogy sok fegyvert fog Egerben hagyni, nyilván az itt átvett munícióért cserébe.
Az esztergomi felszerelés egy kisebb részét szállították Egerbe, melyről még Esztergomban tételes listát készítettek,213 és átadták az új egri várnagynak, a Ferraccihoz hasonlóan
nápolyi származású Pietro Giacomo Maravigliának.214
Tíz nappal később, április 14-én egy hasonló várbejárást végeztek Egerben is, ahol
jelen volt Donato Marinelli, Pietro Pincaro,215 Lodovico Floreno új egri kormányzó és
vikárius, továbbá Bakóc udvarbírája, Ősi György, aki átadta a várat Maraviglia várnagynak:216 előbb a Szarvaskőn elhelyezett hadianyagot vették számba,217 majd további öt
egri várrész fegyvereit rögzítették.218 Minden bizonnyal Bakóc személyesen is jelen volt
az egri átadásnál, mert Pincaro utolsó egri bejegyzése szerint kötöttek egy egyezményt
az érsek, Floreno és Maraviglia között, melyet mindhárman, továbbá Marinelli és Ősi
210 Személyére lásd Kuffart H. – Neumann T., Érseki udvartartás 328–329.
211 Vö. Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 37.
212 A szemle során megtekintett helyiségek és várrészek: Szent István szobája (la camera di Santo Stefano),
a terem fölötti szoba (la camara sopra la sala), a felső terem (la sala de sopra), Szent István földszinti terme (la sala terena di Santo Stefano), a fehér fegyverek szobája (la camara da l’arme bianche), az íjak szobája
(la camara del saitamento), az ágyúk kisebbik szobája (la camera picola dale bombarde), a tűzfegyverek
nagyobb szobája (la camara grande dal’artelaria), illetve a konyha boltíve alatt (sotto la volta di la cusina),
a szerémi toronynál (al tore di Sirimio), az új toronynál (ala tore nova), a vár kapuinál (ale porte di castello),
a Verpéc / Veprech toronynál (la tore di Verpezo) elhelyezett fegyverek: DF 295117. fol. 96r–98r. Az
esztergomi érseki palotáról és termeiről bővebben Vukov K., A középkori esztergomi palota; Uő, Az
esztergomi palota 19–34. A vár és tartozékainak régészeti leírására lásd MRT 107–120.
213 DF 295117. fol. 98v–99r. Közte számos ajándék szerepel a szolgálattevők számára.
214 Maraviglia kezdetben pajzshordozóként szolgált: Kuffart H. – Neumann T., Érseki udvartartás 343.
215 Pincarót egyik magyar szolgája Egerben teljesen kirabolta, elvitte ingét, ruháját, cipőjét, száz aranyforintját és ami még nála volt, ferrarai pénzét is: Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino
127.
216 DF 295117. fol. 99v–100r. A forrásban Eger (Agria) sokszor tévesen, Adria alakban fordul elő.
217 Queste cosse sono nel castello di Cervas Kevi, bella rocha et inexpugnabile – DF 295117. fol. 99v.
218 DF 295117. fol. 100r.; Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 45–46.

150

Kuffart Hajnalka

György is aláírtak. Ebben rögzítették a kormányzó és a várnagy éves fizetését – mely
összegek megegyeztek a Bakóc és Marinelli tárgyalásai során megállapítottakkal –, továbbá azt, hogy a várnagy osztja ki a pénzt a helyőrségnek, hogy így nagyobb legyen
iránta az engedelmesség, végül az érsek ígéretet tett, hogy három hónapra előre fizet a
tiszteknek.219 Esztergomba visszaérkezve, április 30-án Marinelli jelentést küldött Ferrarába a sikeres átadás-átvételről, valamint cáfolta azt a híresztelést, mely szerint Bakóc
kiesett volna Ulászló kegyeiből és a király elégedetlen lenne a cserével. Ezzel szemben az
uralkodó nagyon is elégedettnek mutatkozott az elért eredményekkel, és Bakóc hatalma
nagyobbnak látszott, mint valaha. Beatrixot ellenben szánalomra méltó helyzetben találta.220
A május hónap még teljes egészében a csere gyakorlati részének lezárása körül zajlott. Marinelli Budán, május 24-én kiállított egy oklevelet221 arról, hogy Hippolit az egri
püspökséget a béli apátsággal, valamint a pankotai és a szatmári főesperességgel együtt
április 10-től kezdődően két évre bérbe adja Bakócnak 19 500 „jó magyar aranyforintért”,
melyet részben György győri prépost, immár bodonyi püspök és Ragione Bontempi
kereskedő, részben Tommaso Amadei révén juttat majd el a bíboroshoz.222 A bérleti
szerződést Marinelli és Bakóc is ellátta aláírásával és pecsétjével, Dorogházi László223
és Miletinci Antal224 közjegyzők hitelesítették, továbbá tanúként szerepel György bodonyi püspök és győri prépost, Pesti György és Budai Máté egri kanonokok,225 gimesi
Forgács Péter addigi egri várnagy, Raguzai Borbély István esztergomi udvarbíró, illetve
Angelo Kanclir, Bakóc Tamás Budán élő sógora. Ebben az iratban is rögzítették az egri
püspökség személyzetének a korábbi egyezségnek megfelelően megállapított bérét,226
valamint hogy a püspökség számára a király által előírt százötven katona kiállításáról
219 DF 295117. fol. 100v.
220 Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 125.
221 ASMo, Casa e Stato b. 387. 2037.VII/4. (Kristóf Ilonának köszönöm, hogy a dokumentumra felhívta
a figyelmem.)
222 1500. aug. 22-én például Cantelmi püspök vitt 2000 forintot Magyarországról Ferrarába: DF 294313.
fol. 57v.
223 Személyére és közjegyzői tevékenységére lásd elsősorban C. Tóth N., Dorogházi László; továbbá:
Bónis Gy., Jogtudó értelmiség, passim.; Csukovits E., Közjegyzők 73.
224 Bónis Gy., Jogtudó értelmiség 364.; C. Tóth N., Esztergomi arch. 268.
225 C. Tóth N., Egri káptalan 65., 67.
226 A kormányzó 300, a várnagy 200, a provizor 100 forint éves bérre tarthatott igényt.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

151

és bérezéséről is Bakócnak kellett gondoskodnia. Végeredményben, noha ezúttal a jogi
körülményeket minden tekintetben letisztázták, technikailag hasonló helyzet állt elő,
mint Bakóc győri és egri székének cseréjekor, amikor egy ideig mindkét egyházmegyét
ő kormányozta.227
Marinelli május 30-án tért vissza Esztergomba Budáról, a következő nap írt jelentést Hippolitnak, hogy az átadás-átvétel rendben lezajlott, az egri tisztségviselők
elfoglalták helyüket és az előzetes megállapodás szerint a bérbeadás is megtörtént.
Eközben az érseki széken minden bizonnyal könyvvizsgálat zajlott, melynek során
áttekintették és összesítették Tommaso Amadei számadásait,228 illetve a kormányzónak össze kellett gyűjtenie a számadáskönyvbe addig az időpontig be nem került
nyugtákat, számlákat, amelyeket külön jegyzékbe rendezett a két füzet végén.229 Az
igen látványos összegeket tartalmazó két lista jól szemlélteti a Bakóc és Hippolit, valamint az esztergomi udvar közti – valószínűleg 1497 folyamán történő – pénzmozgásokat is. Mindkét lajstrom befejezetlen, a végén hirtelen megszakad, illetve egyiket
sem összesítették. Adataikat az alábbi két, egymás mellé helyezett táblázatba rendeztem, magyarra fordítva vagy összefoglalva az olasz tételszövegeket (lásd az 1. táblázatot). Az összegek hasonlóak, azonban a két számsor csak részben feleltethető meg
egymásnak. A számadáskönyvben szereplő sorrendet nem tartottam meg, hanem
csoportosítottam a tételeket. Az Itáliába küldött pénzösszegeket a lajstrom elejére
rendeztem, a közbülső részen egymás mellé helyeztem az egymással megfeleltethető
összegeket, a táblázat végén pedig az egyéb tételeket jelenítettem meg, mindhárom
esetben csökkenő számsorrendben. Legutolsóként az egyházmegyei zsinat által folyósított segély szerepel.

227 Neumann T., Győr és Eger között 359–360.
228 Az „átmeneti időszak” bevételi és kiadási részének végén is egy-egy, más kézzel írt összegzés jelenik meg,
illetve a két eredmény összevetése: 2348 forint 47 dénár bevétel mellett 2450 forint 73 dénár kiadást
számítottak, mely alapján 102 forint 26 dénár többletkiadást állapítottak meg. DF 294307. (első füzet)
fol. 7r., (második füzet) fol. 19r.
229 DF 294307. (első füzet) fol. 8v–9r., (második füzet) fol. 20v. Esetleg erre utalhat Marinelli, mikor azt
írja jelentésében, hogy Amadei számadásai annyira össze vannak kuszálva, amennyire csak lehet, illetve
elvesztek azok a leltárjegyzékek, amelyeket Hippolit, illetve Marinelli Esztergomból való távozásakor
készítettek: Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 102., 126–127.

152

Kuffart Hajnalka
1. táblázat: Tommaso Amadei könyvelésből kimaradt nyugtáinak jegyzékei

1498. június 1. Esztergom
Tommaso Amadeihez érkezett befizetések

1498. június 1. Esztergom
Tommaso Amadei és intézői által kiadott pénzek

Egy több nyugtát összegző nyugta
Bakóctól, melynek egy részét Itáliába
küldték:
Bakóctól, két részletben Itáliába
küldött pénz (talán a fenti összeg
részösszegeként):

Bakóc Tommaso Amadei fizetésére
átadott összeg:
Bakóctól a várnagy számára:
Bakóctól:

11 692 Ft

8000 Ft
– Pandolfo Silvestri által, két részletben
Itáliába küldött pénz:
6000 Ft
– György győri prépost és Ragione
Bontempi által Hippolitnak elküldött
összeg (két részletben):230
6000 Ft
– Aranypénz váltására, melyet Silvestri
Itáliába visz:231
150 Ft
– Hippolit megbízásából, Tedeschino nevű
embere számára Itáliába küldött összeg: 27 Ft 30 d
700 Ft Tommaso Amadei saját bérére:
700 Ft232

200 Ft Alfarello Ferracci várnagy bérére:
200 Ft233
150 Ft A budai plébánosnak Bakóc által,
az érsekség nevében átadott összeg:
150 Ft
Ragione Bontempi számára Hippolit
Bakóctól Ragione Bontempi
98 Ft megbízásából átadott pénz:
kereskedővel küldött összeg:
98 Ft
24 Ft Pesti Balázsnak egy hordó boráért:
Bakóctól:
24 Ft
Bakóctól Pauliza nevű emberük számára: 22 Ft 25 d Pauliza fizetésére:
22 Ft 25 d
16 Ft György atyának Erdélybe utazásához:
Bakóctól:
16 Ft234
12 Ft István apród számára Hippolit
Bakóctól Raguzai István számára:
megbízásából:235
12 Ft
– A számadáskönyvi bejegyzéseken felül
Raguzai Istvánnak átadott összeg a
provizor füzete236 lapján:
10 697 Ft
Bakóctól, bor eladásból származó
2000 Ft
összeg:
Bakóctól Raguzai Istvánon keresztül
900 Ft
átadott összeg:

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje
Bakóc a tizenkétezer forintos tizedbérlet
számlájára elszámolt nyugtája:
Bakóctól a préposton237 keresztül
átadott pénz:
Raguzai István által átadott összeg:
Bakóctól Ragione Bontempi
kereskedővel küldött összeg:
Bakóctól:
Bakóctól:
Kegyes segély,238 mely külön füzetben
volt rögzítve:

153
553 Ft
– Ökörvásárlásra:
417 Ft
300 Ft
300 Ft –
272 Ft
114 Ft –
– Raguzai István vegyes kiadásai, melyet
104 Ft 75 d
egy kis füzetkében jegyzett:
56 Ft –
341 Ft

230 Pandolfo Silvestri (1497. ápr. 17.), illetve Bontempi és György prépost (okt. 26.) esetében is 4000 aranyforint átvétele szerepel Taddeo Lardi kincstartó megfelelő ferrarai számadásában (DF 294313. fol. 2r., 3r.).
231 Bár kezelési költség, mégis az Itáliába szánt összegek közé sorolom.
232 Az összeg valószínűleg nem éves bérét jelentette, hiszen ugyanebben a pozícióban Beltrame Costabili
évi 400, Donato Marinelli évi 300 forintra tarthatott igényt. A magas összeg minden bizonnyal korábbi
elmaradások rendezésére utal.
233 Az esztergomi várnagy bérét 1487-ben évi 150 forintban határozták meg. 1494-ben fölvettek mellé egy
másik várnagyot is, aki számára évi 200 forintot állapítottak meg, azonban Ferracci ekkor még mindig csak
150-re tarthatott igényt (vö. Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 213.). Az itt szereplő 200 forintról
nem eldönthető, hogy milyen időszakra vonatkozik, illetve történt-e időközben fizetésemelés, azonban a
kormányzó számadásában 1497. dec. 20-i dátummal szerepel 17 forint (DF 294307. [második füzet] fol.
8v.), 1498. febr. 13-mal pedig 18 forint (uo. fol. 13v.), melyet szintén a várnagy bére címén fizettek ki.
234 Amadei számadásában ugyanezen a jogcímen 18 forint kiadás szerepel, DF 294307. (második füzet)
fol. 1v.
235 István apród (Stephano ragazo) és Raguzai István valószínűleg nem ugyanaz a személy. Az összeg és a
keresztnév azonossága miatt mégis egymás mellé helyeztem, mert akár egyszerű tévesztésről is szó lehet.
A csekély összeg miatt nagy jelentősége nincs.
236 Ez a füzet nem azonos a korábban idézett, 1497. okt. 11-én könyvvizsgálatnak alávetett provizori számadással, melyben Raguzai István 8153 forint bevételt, 8174 forint 18 dénár kiadást rögzített összesen
(jelöletlen füzet az ASMo, Amministrazione dei Principi n. 823. jelzetű iratcsomóban).
237 Lehet akár Gosztonyi András esztergom-szentistváni, akár György győri prépost is.
238 Subsidio caritativo: Mátyás király 1488-ban rendelt ilyen nevű segélyt az érsek megsegítésére, hogy a
pápai bulla kiállításához szükséges 5000 forintot előteremtsék, melyből akkor kb. 1100 forint bevétel
származott, vö. Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek 60., 195.

154

Kuffart Hajnalka

Fontos hangsúlyozni, hogy az egymás mellé helyezett két lista nem az esztergomi gazdaság egyenlege, nem mérleg, jelen esetben nincs szó kétkarúságról, se kettős könyvelésről.
A két számsor még csak nem is az esztergomi kormányzón átmenő teljes pénzforgalom:
annak csak az a része, ami a számadáskönyvekbe be nem került nyugtákon maradt, vagy
más elszámolási füzetekből vettek át és a könyvvizsgálat idején szedtek listába. A bal oldali lajstrom adataiból jól látszik, hogy a zsinati segélyen kívül minden összeg Bakóctól
származott, míg a jobb oldalról kiderül, hogy ezeket Itáliába küldték, sokszor közvetlenül
bérezésre fordították, illetve a provizor használta fel a vár mindennapi kiadásaira.
Az egri püspök tehát folyamatosan küldött pénzösszegeket Esztergomba, és a gyakorlatban a kezdeti nagyobb részletek felől végül a Gosztonyi Andráséhoz hasonló kisebb
részösszegek felé mozdultak el. Nem dönthető el egyértelműen, hogy a bal oldali lista
számsora hány részletet tartalmaz abból a 11 692 forintból, amely a tételszöveg alapján kumulatív, egy nyugtára vezetett, de több részletben átadott pénzösszeg volt. Legvalószínűbb
módon, de nem kétséget kizáróan az Itáliába küldött nyolcezer forint tekinthető ilyen részletnek. Már csak emiatt is el kellett tekintenem a számadatok összeadásától és a két oszlop
eredményének összehasonlításától, nehogy téves következtetésre adjon alkalmat.
Bakóc nem kívánta elbocsátani Tommaso Amadeit: olyannyira meg volt elégedve
kánonjogászi munkájával, hogy Esztergomban marasztalta és megerősítette vikáriusi
tisztségében. Marinelli szerint az éneklőkanonok házát utalták ki számára lakhelyül.239
Amadei ugyanis több fontos jogi esetet is meg tudott oldani, illetve Bakóc számított a
segítségére, hogy Riblény falut (jogi eszközökkel) visszaszerezzék Szapolyai Istvántól az
érsekség számára.240
Marinelli és Pincaro dolga végeztével visszatért Itáliába: mivel Hippolit már elfoglalta új érseki székhelyét, ezért Milánóba mentek, s július 16-án Marinelli ott átadott
háromezer forintot a bíborosnak, valószínűleg Bakóc bérletének első részleteként.241
Hippolit kérelmezett apjától a hercegség valamelyik városában egy megfelelő hivatali
állást Pietro Pincaro számvevőnek, hogy tizenegy évi hűséges szolgálat után, családjára
tekintettel, ne kelljen többé utazgatnia.242 Marinelli római tapasztalatait pár évig még
Herkules és Hippolit ügyeinek képviseletében kamatoztatta, melynek során a herceg
239 Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino 127.
240 Királyné Belcsák E., Tommaso Amadei 168.
241 DF 294313. fol. 5r. Az összeget 13 650 milánói lírára váltották át.
242 ASMo, Casa e Stato b. 135. 1688–IV/15.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

155

parancsára közreműködött Bakóc Tamás bíborosi kinevezésének előmozdításában is.243
Később azonban nem maradt az Esték szolgálatában, hanem előbb Rinaldo Orsini firenzei érsek vikáriusaként folytatta pályafutását,244 élete alkonyán pedig szülővárosa, Arezzo székesegyházának espereseként telepedett le.245 Halála után minden bizonnyal ebben
a katedrálisban kapott végső nyughelyet.

Az óvatos Bakóc Tamás – összegzés
Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje egy feszültségekkel teli, kétes kimenetelű vállalkozásnak nevezhető, amely, szinte a végkifejletig, akár kudarccal is végződhetett volna.
Ulászló király és kancellárja állhatatos és következetes hozzáállása nélkül aligha jöhetett
volna létre. Ennek az ügynek az Este-család azonban nem passzív elszenvedője, pláne
nem áldozata volt, sőt akár még kezdeményezője is lehetett, de mindenképp a magyar
fél együttműködő partnerének tekinthető. Ezt igazolja, hogy szövetségük erősnek bizonyult, évekig kitartott, a Bakóccal kialakult jó viszony révén pedig Hippolit és apja
készséggel és hathatósan támogatta az új érseket a bíbor elnyerésében is.246
Írásomban azt próbáltam bizonyítani, a források alapján okkal feltételezhető, hogy a
két egyházmegye cseréje a két főpap előzetes megállapodásának mentén zajló folyamat
eredménye, mely akár már 1495 nyarán megszülethetett, tehát korábban, mint amelyet
eddig a szakirodalom feltételezett. Ebben a megállapodásban Hippolit bíboros lemondott
az esztergomi érseki székről elsősorban abból a szándékból, hogy Itáliában tartózkodhas243 DF 294528. A szöveget kiadja: Király B., Trascrizione e commento 48–53.; vö. Uő, Bakóc levelei 58.
244 Caglioti, F., Nuove terracotte 45.
245 Szolgálata során egy Domenico Pecori nevű művésztől festményt rendelt a templomba, melyet a Marinelli
család oltáránál helyezett el: Pasqui, A. – Pasqui, U., La Cattedrale 108–109. Továbbá a bazilika számára
1511-ben két, miniatúrával díszített korál énekeskönyvet készíttetett (Falciai, M., Arezzo 113.). A két
kódex bővebb leírására lásd az arezzói érseki levéltár ismertetőjét: https://www.mirabileweb.it/searchperson/donatus-marinellis-archidiaconus-person/1044/30572 (utolsó letöltés: 2022. febr. 4.).
246 Vö. Kristóf I., Nostro protectore 72. 1499-ben apja tanácsára Hippolit levelet írt Ascanio Sforzának Bakóc bíborosi címe érdekében: ASMo, Casa e Stato b. 135., 1688–IV/37., 40. Ludovico Sforza
ugyanekkor azt írta fivérének (egy elolvasás után elégetendőnek szánt levelében), hogy támogassa Bakóc
előmozdítását, nehogy ő pedig bosszúból keresztbe tegyen a magyarországi ügyekben: MTA Kézirattár,
4936/VIII, 64.

156

Kuffart Hajnalka

son, Bakóc Tamás pedig minden magyarországi akadályt elhárított előle. Hippolit a csere
érdekében előbb – Donato Marinelli útján – tájékoztatta édesapját, s talán ő maga volt, aki
előadta e szándékukat az özvegy királynénak még Esztergomban. Herkules herceg, esetleg
Beltrame Costabili tanácsára, akár még kiötlője is lehetett a Bakóccal való egyezségkeresésnek. Rómában – újfent Marinelli révén –, igyekeztek elérni Ascanio Sforza lemondását
egri követeléséről, amire Bakóc 1492 óta hiába törekedett. Ennek érdekében az Esték végül
kénytelenek voltak feláldozni a lodi apátságot, melyet Bakóc Tamás és Szatmári György
– Ulászló király támogatása mellett – magyarországi javadalmakkal kárpótoltak, ugyanakkor részükről a szekszárdi apátság átadása Sforza bíborosnak éppolyan kényszerű áldozat
volt, amelyet az esztergomi érsekség megszerzése érdekében meg kellett hozniuk.
Ascanio Sforza tehát egyszerre tartotta meg a pécsváradi apátságot és szerezte meg
mellé Magyarországon a szekszárdit, Itáliában pedig a lodit, s ezzel ellenpéldaként szolgál a bevezetőben felvetett problémára, miszerint jelen kellett lenni valahol az akár már
meglévő jogok érvényesítéséhez: Ascanio nemcsak megtartotta, de gyarapította is távollévő javait. Rajta kívül ezt nem sokan mondhatták el magukról. Láthattuk, hogy Hippolit kétszer is kis híján elvesztette esztergomi érsekségét Itáliában maradása miatt, távolléte az érseki gazdaságot is nehéz helyzetbe hozta, később bíborosi címzetes templomának
jövedelmeihez sem tudott hozzájutni, és addig nem sikerült elérnie a cserét, amíg végül
személyesen nem járult a pápa elé. A Rómában való személyes jelenlét azonban hozzásegítette még a milánói és az egri annáták elengedéséhez is.
A megfelelő reprezentáció miatt egyébként is drága római utazásnak az élelmiszerhiány következtében rendkívül borsos ára lett, ráadásul a dúló pestis közepette még csak
nem is volt veszélytelen vállalkozás. Intő példa lehetett Hippolit számára nagybátyja,
Aragóniai János bíboros tizenkét évvel korábbi halálesete, ahogy az 1497 tavaszán a pár
hétig élet-halál közt lebegő nagyhatalmú Ascanio Sforza is. Bakóc lelki szemei előtt
pedig talán egykori pártfogója, a szintén pestisben meghalt Gabriele Rangoni emléke
rémlett fel, akinek későbbi utódaként öt évet kellett várnia az egri püspöki szék hivatalos elnyerésére. Mivel a Rómában elhunyt főpapok javadalmairól a pápának jogában
állt dönteni, a magyar uralkodók nem szívesen küldtek püspököt az Örök Városba.247
247 Vö. Berzeviczy A., Beatrix 572.; Nemes G., Magyarország kapcsolatai 479–506. Ugyanezt a létező
félelmet igazolja, hogy később, Bakóc 1512. évi római bevonulása előtt még Anconából, külön kérelmezte a pápától a jogot, hogy szabadon végrendelkezhessen, ha netán az Örök Városban érné a halál. Vö.
Szabó Á. – Domokos Gy., L’entrata del cardinal 438., 451.

Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje

157

Mátyás király két alkalommal is megtapasztalta ezt a helyzetet – előbb Aragóniai János,
majd Gabriele Rangoni római halála révén –, s talán Ulászló ellenállása is ennek tudható
be, mikor Hippolit szabadságainak kiadásáról, vagy hosszabbításáról volt szó.
Végül fölmerül egy, a szakirodalomban több helyütt is pedzegetett kérdés: hogy ha
Bakóc Tamás 1497 decemberében tette le érseki esküjét, miért csak a következő év májusából találunk tőle először esztergomi érseki minőségében kibocsátott oklevelet? A válasz talán már az előbbiekből is kikövetkeztethető. Bakóc már a győri székhelyről Egerbe
való átköltözésekor is igen körültekintően járt el,248 Esztergom esetében úgy látszik, ez
az attitűd csak fokozódott. Ha egy 1498. május 5-én kelt fogalmazványát nem számítjuk,249 az egri bérleti szerződés az első hivatalos irat, melyen magát esztergomi érseknek
nevezte. Bakóc tehát megvárta, míg a hivatalos átadás-átvételi procedúra a ferraraiak által
vezényelve lezajlik, s csak ekkor kezdte el gyakorolni jogait esztergomi érsekként. De mi
volt ennek oka? Nyilván tanult az elődök kárán, ezért megvárta, míg Hippolit épségben
hazatér római útjáról, és amint megbizonyosodott afelől, hogy a fiatal bíboros túlélte
az Örök Városban tett látogatást, végre megnyugodhatott, hogy esztergomi kinevezése
véglegesnek tekinthető és nem fogja őt többé más főpap a követeléseivel háborgatni.

248 Neumann T., Győr és Eger között 163.
249 DF 263782.

BIBLIOGRÁFIA

Bibliográfia

247
Rövidítésjegyzék

Levéltári források
AAV = Archivio Apostolico Vaticano
AA = Archivum Arcis
Reg. Vat. = Registra Vaticana
ASC = Archivio Storico Capitolino
ANGU = Archivio Notarile Generale Urbano
ASMa = Archivio di Stato di Mantova
ASMi = Archivio di Stato di Milano
ASMo = Archivio di Stato di Modena
ASE = Archivio Segreto Estense
BAV = Biblioteca Apostolica Vaticana
Barb. lat. = Barberini latini
BHA = Bayerisches Hauptstaatsarchiv
ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem
EKt. = Egyetemi Könyvtár
MNL = Magyar Nemzeti Levéltár
OL = Országos Levéltár
DF = Diplomatikai Fényképgyűjtemény
DL = Diplomatikai Levéltár
E = Magyar Kamara archivuma
V2 = Varju Elemér Gipszmásolat Gyűjteménye
MTA = Magyar Tudományos Akadémia
MTAK = Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára
Kt. = Kézirattár
NAP = Národní archiv Praha
OSZK = Országos Széchényi Könyvtár
ÖStA = Österreichisches Staatsarchiv
HHStA = Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien
FA Erdődy = Familienarchiv Erdődy
Ung. Akt. = Ungarische Akten
AA = Allgemeine Akten
PL = Prímási Levéltár, Esztergom
ESzFML = Esztergomi székesfőkáptalan magánlevéltára
SNA = Slovenský národný archív
SOBA v Třeboni = Státní oblastní archiv v Třeboni

248

Bibliográfia
Adattárak, forráskiadványok

ÁMTF = Györffy György, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I–IV. Budapest 1963–1998.
Analecta nova = Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Ex scriptis ab
Eugenio Abel relictis cum commentariis edidit partimque auxit Stephanus Hegedüs. Budapest 1903.
Annatae = Annatae e Regno Hungariae provenientes in Archivo Secreto Vaticano 1421–1536. Edidit Iosephus
Körmendy. Budapest 1990.
Archontológia 1301–1457. = Engel Pál, Magyarország világi archontológiája 1301–1457. I–II. (História
könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) Budapest 1996.
Archontológia 1458–1526. I. = C. Tóth Norbert – Horváth Richárd – Neumann Tibor – Pálosfalvi
Tamás, Magyarország világi archontológiája 1458–1526. I. Főpapok és bárók. (Magyar Történelmi Emlékek. Adattárak) Budapest 2016.
Archontológia 1458–1526. II. = C. Tóth Norbert – Horváth Richárd – Neumann Tibor – Pálosfalvi
Tamás – W. Kovács András, Magyarország világi archontológiája 1458–1526 II. Megyék. (Magyar Történelmi Emlékek. Adattárak) Budapest 2017.
Bakócs-codex = Bakócs-codex vagy Bakócs Tamás egri püspök udvartartási számadó-könyve 1493–6 évekről.
Az Ipolyi-féle másolat után közli Kandra Kabos. (Adatok az Egri Egyházmegye történelméhez) Eger
1887.
Bakács I., Hont = Bakács István, Hont vármegye Mohács előtt. Budapest 1971.
Bándi Zs., Északkelet-magyarországi pálosok = Bándi Zsuzsanna, Északkelet-magyarországi pálos
kolostorok oklevelei (regeszták). Borsodi Levéltári Évkönyv 5 (1985) 557–725.
Bándi Zs., Jagelló-kori pecsétek katalógusa = Bándi Zsuzsanna, A Magyar Országos Levéltár Jagellókori pecsétkiállításának katalógusa, 1991. szeptember 20. – 1992. június 30. Levéltári Közlemények 64
(1993) 107–142.
Bándi Zs., Mátyás-kori pecsétek katalógusa = Bándi Zsuzsanna, A Magyar Országos Levéltár Mátyáskori pecsétkiállításának katalógusa (1990. április 6. – október 6.). Levéltári Közlemények 62 (1991)
57–150.
Bánffy = Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I–II. Szerk. Varjú Elemér,
Iványi Béla. Budapest 1908–1928.
Barabás S., Erdélyi kápt. tizedlajstromok = Barabás Samu, Erdélyi káptalani tizedlajstromok. Történelmi
Tár 12 (1911) 401–440.
Beatrix oklt. = Aragóniai Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok. Közli: Berzeviczy Albert.
(Monumenta Hungariae Historica, Diplomataria 39.) Budapest 1914.
Beke A., Az Erdélyi Muzeum = Beke Antal, Az Erdélyi Muzeum eredeti okleveleinek kivonatai (1232–
1540). Negyedik és befejező közlemény. Történelmi Tár 13 (1890) 328–366.

Bibliográfia

249

Bisticci = Vespasiano da Bisticci, Vite de Uomini Illustri del Secolo XV. (Rivedute sui manoscritti:)
Ludovico Frati. Volume primo. Bologna 1892.
Bonfini = Antonius de Bonfinis, Rerum Ungaricarum decades. Ediderunt Iosephus Fógel, Bela Iványi
et Ladislaus Juhász. Lipsiae–Budapest 1936–1941.
Bonfini (magyar) = Antonio Bonfini, A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Budapest 1995.
Borsa I., Kaposszerdahely = Borsa Iván, A kaposszerdahelyi kolostor középkori oklevelei. Regeszták.
Regnum 6 (1944–1946) 40–58.
Borsa I., Szenyéri uradalom = Borsa Iván, A szenyéri uradalom 1524-i összeírása. Somogy Megye Múltjából 12 (1981) 29–46.
Brev. Clementina = Brevia Clementina. VII. Kelemen pápa magyar vonatkozású brévéi (1523–1523). Közreadja Nemes Gábor. (Collectanea Vaticana Hungariae I/12. – A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások 23.) Budapest–Győr–Róma 2015.
Cameralia = Cameralia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1297–1536). I–II. Feltárta,
szerk. és közreadja Lukcsics József, Fedeles Tamás, Tusor Péter. Szerkesztőtárs Nemes Gábor.
(Collectanea Vaticana Hungariae I/9–10.) Budapest–Róma 2014.
Carteggio = Carteggio degli oratori mantovani alla corte sforzesca (1450–1500). XV. 1495–1498. Ed.
Antonella Grati – Arturo Pacini. Roma 2003.
Consistorialia = Consistorialia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1605). Közreadja Tusor Péter – Nemes Gábor. (Collectanea Vaticana Hungariae I/7.) Budapest–Róma 2011.
Corvina könyvtár kat. = A Corvina könyvtár budai műhelye – The Corvina Library and the Buda Workshop.
Kiállítási kalauz – A Guide to the Exhibition. Bevezető és összefoglaló táblák: Zsupán Edina, a kiállítás
kurátora. Tárgyleírások: Zsupán Edina, Földesi Ferenc. Budapest 2018.
Cronica di Napoli = Cronica di Napoli di Notar Giacomo pubblicata per cura di Paolo Garzilli. Napoli
1845.
Dipl. ep. Vespr. = Az Árpád-kori veszprémi püspökök oklevelei. Diplomata episcoporum Vesprimiensium aetatis
Arpadianae. Közzéteszi Solymosi László. Budapest 2021.
Domokos Gy. – Schrödl-Libárdi K., Donato Aretino = Domokos György – Schrödl-Libárdi
Karolina, Donato Aretino magyarországi levelei a Modenai Állami Levéltárban. In: Vestigia II.
Magyar források Itáliából. Szerk. Domokos György, Kuffart Hajnalka, Szovák Márton. Piliscsaba
2018. 93–128.
DRMH IV. = Decreta Regni Mediaevalis Hungariae. Tomus IV. 1490–1526. E copiis manu scriptis Ferenc
Döry critice recensuerunt et Anglice reddiderunt Péter Banyó et Martyn Rady, János M. Bak assistente. Budapest 2012.
Ekler P., Zrednai (Vitéz) János = Ekler Péter, Zrednai (Vitéz) János pecsétgyűrűi és címerének illuminált kódexekben található ábrázolásai. Levéltári Közlemények 89 (2018) 249–264.
Emblematum Liber = A Book of Emblems. The Emblematum Liber in Latin and English Andrea Alciati.
Translated and ed. John F. Moffitt. Jefferson, North Carolina, London 2004.
Engel P., Genealógia = Engel Pál, Középkori magyar genealógia. In: Magyar középkori adattár. CD-ROM.
(Arcanum Digitéka) Budapest 2001.

250

Bibliográfia

Engel P., Térkép = Engel Pál, Magyarország a középkor végén. Térkép és digitális adatbázis. Budapest 2001.
– Digitális térkép a Magyar Királyság településeiről. 2. online kiadás. Budapest, Bölcsészettudományi
Kutatóközpont, 2020. (https://abtk.hu/hirek/1713-megujult-engel-pal-adatbazisa-a-kozepkorimagyarorszag-digitalis-atlasza).
Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei = Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei 1500–1508. Közreadja E. Kovács Péter. Szerk. Kovács Béla. Eger 1992.
Esterházy-kincstár textíliái = Az Esterházy-kincstár textíliái az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Szerk.
Pásztor Emese. (Thesaurus Domus Esterhazyanae II.) Budapest 2010.
ETE = Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából. I–II. Szerk. Bunyitay Vince – Rapaics
Rajmund – Karácsonyi János. Budapest 1902–1904.
Etimológiai szótár = A magyar nyelv történeti etimológiai szótára 1. Szerk. Benkő Lóránd. Budapest 1967.
Eubel, C., Hierarchia catholica = Conradus Eubel, Hierarchia Catholica Medii Aevi sive Summorum Pontificum
S.R.E. Cardinalium, Ecclesiarum Antistitum Series. II–III. Münster 1914.
Epistolae Petri de Warda = Petri de Warda, ecclesiarum Colocensis et Bachiensis canonice unitarum archiepiscopi
epistolae. Praefatus est Carolus Wagner. Posonii et Cassoviae 1776.
Erdélyi, G., The Register = Gabriella Erdélyi: The Register of a Convent Controversy (1517–1518). Pope
Leo X, Cardinal Bakócz, the Augustinians and the Observant Franciscans in Contest. (Collectanea Vaticana
Hungariae II/1.) Budapest–Rome 2006.
Erdődy oklt. = B. Halász Éva – Piti Ferenc, Az Erdődy család bécsi levéltárának középkori oklevélregesztái
1001–1387. (A Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárának kiadványa) Budapest–Szeged
2019.
Fejér = Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tom. I–XI. Studio et opera Georgii Fejér.
Budae 1829–1844.
Firnhaber = Beiträge zur Geschichte Ungarns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und
Ludwig II. 1490–1526. Mitgeheilt von Friedrich Firnhaber. In: Archiv für Kunde österreichischer
Geschichts-Quellen III. Wien 1849.
Form. Eccl. Strig. = Formularium Ecclesiae Strigoniensis. Edendo operi praefuerunt Petrus card. Erdő –
Cornelius Szovák – Petrus Tusor. (Collectanea Studiorum et Textuum I/4.) Budapest 2018.
Formulae solennes = Formulae solennes styli in cancellaria, curiaque regum, foris minoribus, ac locis credibilibus,
authenticisque regni Hungariae olim usitati. Ed. Martinus Georgius Kovachich. Pesthini 1799.
Főpapi arch. 1440–1526. = C. Tóth Norbert: Magyarország késő középkori főpapi archontológiája. Érsekek,
püspökök, illetve segédpüspökeik, vikáriusaik és jövedelemkezelőik az 1440-es évektől 1526-ig. (A Győri
Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások 27.) Szerk. Nemes Gábor. Győr 2017.
Főpapi pecsétek = A középkori Magyarország főpapi pecsétjei a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának pecsétmásolat-gyűjteménye alapján. Szerk. Bodor Imre. Budapest 1984.
Frenz, Th., Repertorium officiorum = Thomas Frenz, Repertorium Officiorum Romane Curie (RORC)
(https://www.geku.uni-passau.de/histhw/forschung/rorc).
Gohl Ö., Magyar egyházi emlékérmek = Gohl Ödön, Magyar egyházi emlékérmek. I. Numizmatikai
Közlöny 10 (1911) 125–139.

Bibliográfia

251

Guerra E., Il carteggio tra Beatrice = Il carteggio tra Beatrice d’Aragona e gli Estensi (1476–1508). Ed. Enrica
Guerra. Roma 2010.
Hergenröther, J., Regesta = Leonis X. Pontificis Maximi Regesta. I–VIII. Ed. Joseph Hergenröther.
Freiburg 1884–1891.
Hill, G. F., A Corpus of Italian Medals = Sir George Francis Hill, A Corpus of Italian Medals of the
Renaissance before Cellini. London 1930.
Historia di Crema = Pietro da Terno (Pietro Terni), Historia di Crema 570–1557. A cura di Maria e
Corrado Verga. Crema 1964.
Horatius = Quintus Horatius Flaccus, Ódák. Budapest 1985.
Höflechner, W., Die Gesandten der europäischen Mächte = Walter Höflechner, Die Gesandten der
europäischen Mächte, vornehmlich des Kaisers und des Reiches 1490–1500. (Archiv für österreichische
Geschichte Band 129.) Wien 1972.
Hunyadiak címereslevelei = A Hunyadiak címereslevelei 1447–1489. Szerk. Avar Anton. Budapest 2018.
Istvánffy = Istvánffy Miklós, A magyarok történeteiből. Ford. Juhász László. Budapest 1962.
Itineraria 1458–1490. = Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia
(1458–[1476]–1490) (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 12. – Subsidia ad historiam medii
aevi Hungariae inquirendam 2.) Budapest 2011.
Iványi B., Könyvek, könyvtárak = Iványi Béla, Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák Magyarországon.
Magyar Könyvszemle 36 (1929) 33–48., 193–208.
Jankovich-gyűjt. = Jankovich Miklós (1772–1846) gyűjteményei. Szerk. Mikó Árpád. Budapest 2002.
Johannis Burckardi Liber notarum = Johannis Burckardi Liber notarum ab anno MCCCCLXXXIII usque ad
Annum MDVI. II. A cura di Enrico Celani. (Rerum Italicarum scriptores 32.) Città di Castello 1913.
Kalous, A., Itinerář Jana Filipce = Antonín Kalous, Itinerář Jana Filipce (1431–1509). Acta Universitatis
Palackianae Olomucensis. Facultas Philosophica – Historica 34 (2008) 17–43.
Király B., Bakóc levelei = Király Bálint, Bakóc Tamás Estei Hippolithoz írt levelei. In: Vestigia III.
Italianista tanulmányok a magyar humanizmus és a tizenöt éves háború idejéről. Szerk. Domokos György,
W. Somogyi Judit, Szovák Márton. Budapest 2020, 47–65.
Királyné Belcsák E., Tommaso Amadei = Királyné Belcsák Eszter, Tommaso Amadei esztergomi
érseki helynök levelei a Modenai Állami Levéltárban (1495–1505). In: Vestigia: Mohács előtti magyar
források olasz könyvtárakban. Szerk. Domokos György, Mátyus Norbert, Armando Nuzzo. Piliscsaba
2015, 141–184.
Kis P., Bakócz Tamás budai házingatlanai = Kis Péter, Bakócz Tamás budai házingatlanaira vonatkozó
oklevelek az Erdődy család bécsi levéltárából (1464–1518). Fons 12 (2005) 399–421.
Kluch J., Adalék = Kluch János, Adalék az 1514-iki pórlázadáshoz és az 1526-iki mohácsi vészhez.
Történelmi Tár 1905, 272–278.
Knauz N., Az esztergomi főkáptalan = [Knauz Nándor], Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira
vonatkozó okmányok tára. Pest 1871.
Kolozsmon. konv. jegyz. = A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei I–II. (1289–1556). Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II.
Forráskiadványok 17.) Budapest 1990.

252

Bibliográfia

Kollányi F., Esztergomi kanonokok = Kollányi Ferenc, Esztergomi kanonokok 1100–1900. Esztergom
1900.
Kredics L. – Solymosi L., A veszprémi püspökség urbáriuma = Kredics László – Solymosi László,
A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma. Urbarium episcopatus Vesprimiensis anno MDXXIV. (Új
Történelmi Tár / Fontes minores ad historiam Hungariae spectantes 4.) Budapest 1993.
Labbeus, Ph. – Cossartius, G., Sacrosancta concilia = Philippus Labbeus – Gabriel Cossartius,
Sacrosancta concilia ad regiam editionem XIV. (1512–1545). Lutetia Parisiorum 1672.
La spedizione di Carlo VIII in Italia = La spedizione di Carlo VIII in Italia, Mancia del Commercio raccontata
da Marin Sanudo. Pubblicata per cura di Rinaldo Fulin. Venezia 1883.
Longo, F., Annali Veneti = Francesco Longo, Annali Veneti di Domenico Malipiero. (Archivio Storico
Italiano 7/1-2.) Firenze 1843–1844.
Magyar humanisták levelei = Magyar humanisták levelei. XV–XVI. század. Közreadja V. Kovács Sándor.
Budapest 1971.
Majtényi oklt. = Miloš Marek, Archivum familiae Majténi. Stredoveké dejiny rodiny Majténiovcov a listiny
z jej archívu. (Fontes rerum Slovacarum III.) Kraków–Trnava 2013.
Matthias Corvinus = Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458–1541. Hrsg. Tibor Klaniczay
– Gottfried Stangler. Wien 1982.
Mátyás király levelei (új) = Mátyás király levelei. Külügyi osztály 1458–1490. A könyv az 1893-ban megjelent
I. és az 1895-ben megjelent II. Fraknói Vilmos szerkesztette kötetek egyben közölt változata. A 2008-as
kiadást sajtó alá rendezte és az Utószót írta Mayer Gyula. Budapest 2008.
MDE = Magyar diplomácziai emlékek Mátyás király korából. III–IV. Szerk. Nagy Iván és Nyáry Albert.
(Monumenta Hungariae Historica. Acta extera) Budapest 1877–1878.
MDKE I. = Tüskés Anna, Magyarországi diákok a bécsi egyetemen 1365–1526. (Magyarországi diákok a
középkori egyetemeken 1.) Budapest 2008.
MDKE II. = Haraszti Szabó Péter – Kelényi Borbála – Szögi László: Magyarországi diákok a prágai
és a krakkói egyetemeken 1348–1525. II. kötet. (Magyarországi diákok a középkori egyetemeken 2.)
Budapest 2017.
MDKE III. = Haraszti Szabó Péter – Kelényi Borbála: Magyarországi diákok francia, angol, itáliai
és német egyetemeken a középkorban 1100–1526. (Magyarországi diákok a középkori egyetemeken 3.)
Budapest 2019.
Megpecsételt történelem = Megpecsételt történelem. Középkori pecsétek Esztergomból. Szerk. Hegedűs András.
Esztergom 2000.
Mérey cs. lt. = Borsa Iván, A Mérey család levéltára 1265–1526. (Forrásközlés, 3. rész) Somogy Megye
Múltjából, Levéltári Évkönyv 25 (1994) 23–49.
MKL = Magyar Katolikus Lexikon. X. kötet. Szerk. Diós István, Viczián János. Budapest 2005.
Mon. civ. Zagr. = Ivan Krst. Tkalčić, Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae metropolis regni
Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. II–III. Zagreb 1894–1896.
Mon. Rom. Vespr. = Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. A veszprémi püspökség római oklevéltára.
IV. 1492–1526. Budapest 1907.

Bibliográfia

253

Mon. rust. = Monumenta rusticorum in Hungaria rebellium anno MDXIV. Ed. Victor Kenéz, Ladislaus
Solymosi, Geisa Érszegi. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 12.) Budapest 1979.
Mon. Vat. = Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. I/5. Liber confraternitatis Sancti
Spiritus de Urbe, 1446–1523. Budapest 2000 (Reprint).
Mondin, B., Pápák = Battista Mondin, Pápák Enciklopédiája. Budapest 2001.
MRT = Komárom megye régészeti topográfiája. Esztergom és a dorogi járás. Szerk. Torma István. In:
Magyarország régészeti topográfiája 5. Főszerk. Gerevich László. Budapest 1979.
Neumann T., Registrum proventuum = Neumann Tibor, Registrum proventuum regni Hungariae. A Magyar
Királyság kincstartójának számadáskönyve (1494–1495). (Magyar Történelmi Emlékek, Okmánytárak)
Budapest 2019.
Óváry = A Magyar Tud. Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai. I. Ismerteti Óváry Lipót.
Budapest 1890.
Pálffy cs. okl. = Miklósy Zoltán, A Pálffy-család oklevelei. Levéltári Közlemények 1 (1923) 347–352.
Pannonia regia = Pannonia regia. Művészet a Dunántúlon 1000–1541. Szerk. Mikó Árpád – Takács Imre.
Budapest 1994.
Rabok, követek, kalmárok = Rabok, követek, kalmárok az Oszmán birodalomról. Szerk. Tardy Lajos. Budapest
1977.
Reg. Suppl. 1522–1523. = Lakatos Bálint, Regesta Supplicationum 1522–1523. A VI. Adorján pápa uralkodása alatt elfogadott magyar vonatkozású kérvények. (Collectanea Vaticana Hungariae I/16.) Budapest–
Róma 2018.
Repert. Pont. Doc. = Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae
existentium (1417–1526). Összeállította és a bevezetést írta Nemes Gábor. (Collectanea Vaticana
Hungariae II/10.) Budapest–Róma 2022.
Sanuto = Marino Sanuto Világkrónikájának Magyarországot érintő tudósításai. I–III. Közli Wenzel
Gusztáv. Magyar Történelmi Tár 14 (1869) 1–282., 24 (1877) 1–300., 25 (1878) 1–390.
Sanuto, M., I Diarii = I Diarii di Marino Sanuto. I. Pubblicato per cura di Federico Stefani. Venezia 1879.
Stredoveké Hrady na Slovensku = Stredoveké Hrady na Slovensku. Život, kultúra, spoločnosť. Zostavovateľ:
Daniela Dvořáková. Bratislava 2017.
Strnad, J., Listář královského města = Josef Strnad, Listář královského města Plzně a druhdy poddaných
osad. Část II. Od r. 1450–1526. (Publikací městského historického musea v Plzni čislo III.) Plzni 1903.
Szapolyai oklt. = Neumann Tibor, A Szapolyai család oklevéltára I. Levelek és oklevelek (1458–1526).
(Magyar Történelmi Emlékek, Okmánytárak) Budapest 2012.
Szentpétery I., Oklevéltan = Szentpétery Imre, Magyar Oklevéltan. (A Magyar Történettudomány
Kézikönyve II/3.) Budapest 1930.
Szentszéki regeszták = Bónis György, Szentszéki regeszták. ( Jogtörténeti Tár 1/1.) Budapest 1997.
Tedeschini, C. D., Le societates officii = Corinna Drago Tedeschini, Le societates officii scriptoriae nei
libri instrumentorum dell’Archivio della Romana Curia (1508–1510). In: Ianuensis non nascitur sed fit.
Studi per Dino Puncuh II. Ed. Carlo Bitossi. (Quaderni della Società Ligure di Storia Patria 7.) Genova
2019, 489–512.

254

Bibliográfia

Teleki J., Hunyadiak kora = Teleki József, Hunyadiak kora Magyarországon. XII. Pest 1857.
Településatlasz = A középkori Magyarország településatlasza. Főszerk. Faragó Imre. Budapest 2022. (www.
corvinlanc.hu/kmta)
Tesori dalle chiese di Cortona = Tesori dalle chiese di Cortona. Arte Aurea Aretiana. A cura di Marco Collareta – Donata Devoti. Cortona 1987.
Theiner, A., Vet. mon. Hung. = Augustin Theiner, Vetera monumenta historica Hungariam sacram
illustrantia. II. Roma 1860.
Theiner, A., Vet. mon. Slav. = Augustin Theiner, Vetera monumenta Slavorum meridionalium historiam
illustrantia. I. Roma 1863.
Thornton, D. – Wilson, T., Italian Renaissance Ceramics = Dora Thornton – Timothy Wilson,
Italian Renaissance Ceramics: a Catalogue of the British Museum Collection. London 2009.
Tolna vm. oklevelei = Szakály Ferenc, Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt (1314–1525).
Szekszárd 1998.
Tóth K., Esztergom megye = Tóth Krisztina, Esztergom megye történeti földrajza a késő középkorban.
Budapest 2020.
C. Tóth N., Egri káptalan = C. Tóth Norbert, Az egri káptalan archontológiája 1387–1526. Turul 88
(2015) 48–71.
C. Tóth N., Esztergomi arch. = C. Tóth Norbert, Az esztergomi székes- és társaskáptalanok archontológiája
1100–1543. (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 9.) Budapest 2019.
C. Tóth N., A kalocsa-bácsi főegyházmegye = C. Tóth Norbert, A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája. (Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 15. – Subsidia ad
historiam medii aevi Hungariae inquirendam 11.) Kalocsa 2019.
C. Tóth N., Pozsonyi társaskáptalan = C. Tóth Norbert, A pozsonyi társaskáptalan archontológiája /
Archontológia Prešpurskej kolegiátnej kapituly 1204–1462. (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae
inquirendam 12.) Budapest 2020.
C. Tóth N. – Ternovácz B., Káptalanok a Drávántúlon = C. Tóth Norbert – Ternovácz Bálint, Káptalanok a Drávántúlon. A boszniai, kői és szenternyei székeskáptalanok és a pozsegai társaskáptalan középkori
archontológiája. (Thesaurus Historiae Ecclesiasticae in Universitate Quinqueecclesiensi 11.) Pécs 2020.
Vasvári regeszták = Kóta Péter, Középkori oklevelek Vas megyei levéltárakban I. Regeszták a vasvári káptalan
levéltárának okleveleiről (1130) 1212–1526. (Vas megyei levéltári füzetek 8.) Szombathely 1997.
Venturi Barbolini, A. R., Testimonianze dei rapporti = Anna Rosa Venturi Barbolini: Testimonianze
dei rapporti tra l’Ungheria e lo Stato Estense dalle fonti manoscritte conservate presso la Biblioteca
Estense Universitaria e l’Archivio di Stato di Modena. In: Nel segno del corvo. Libri e miniature della
biblioteca di Mattia Corvino re d’Ungheria (1443–1490). Ed. Nicola Bono. Modena 2002. 43–64.
Verancsics = Verancsics Antal m. kir. helytartó, esztergomi érsek összes munkái. VI. Kiadta Szalay László.
(Monumenta Hungariae Historica 2. Scriptores 9.) Pest 1860.
Veress A., Padova = Andreas Veress, Fontes Rerum Hungaricarum I. Matricula et Acta Hungarorum in
Universitatibus Italiae Studentium. I. Padova 1264–1864. Budapest 1915.
Vocabulary of Technical Terms = Vocabulary of Technical Terms. Fabrics. English–French–Italian–Spanish.
C. I. E.T.A (Centre International D’Etude des Textiles Anciens) 1964.

Bibliográfia

255

Zambotti, B., Diario ferrarese = Bernardino Zambotti, Diario ferrarese dall’anno 1476 sino al 1504.
(Rerum Italicarum Scriptores 24.) Ed. Giuseppe Pardi. Bologna 1937.
Zichy oklt. = Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vásonkeö. A zichi és vásonköi
gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. I–XII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső,
Kammerer Ernő, Döry Ferenc, Lukcsics Pál. Budapest 1871–1931.
ZsO = Zsigmondkori oklevéltár. I–XV. (1387–1428) Összeállította Mályusz Elemér, Borsa Iván,
C. Tóth Norbert, Neumann Tibor, Lakatos Bálint, Mikó Gábor, Péterfi Bence. (A Magyar
Országos / Magyar Nemzeti Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 1., 3–4., 22., 25., 27., 32., 37.,
39., 41., 43., 49., 52., 55., 59. és 61.) Budapest 1951–2022.

256

Bibliográfia
Szakirodalmi munkák

Áldásy A., Címertan = Áldásy Antal, Címertan. (A magyar történettudomány kézikönyve II. 6.) Budapest 1923.
Allmand, Chr., Henry V. = Christopher Allmand, Henry V. (Yale English Monarchs) New Haven and
London 1997.
Baker-Bates, P., Sebastiano del Piombo = Piers Baker-Bates, Sebastiano del Piombo and the World of
Spanish Rome. (Visual Culture In Early Modernity) London–New York 2017.
Bálint S., Ünnepi Kalendárium = Bálint Sándor, Ünnepi Kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok
hazai és közép-európai hagyományvilágából. I–II. Budapest 1977.
Balogh I., Velenczei diplomaták = Balogh István, Velenczei diplomaták Magyarországról (1500–1526).
(Forrástanulmány). Szeged 1929.
Balogh J., A művészet Mátyás udvarában = Balogh Jolán, A művészet Mátyás király udvarában. I–II.
Budapest 1966.
Balogh J., Az esztergomi Bakócz kápolna = Balogh Jolán, Az esztergomi Bakócz kápolna. Budapest 1955.
Balogh J., Mátyás király = Balogh Jolán, Mátyás király és a művészet. Budapest 1985.
Balogh J., Mátyás-kori, illetve későközépkori hagyományok továbbélése = Balogh Jolán, Mátyás-kori,
illetve későközépkori hagyományok továbbélése műveltségünkben. Ethnographia 59 (1948) 13–28.
Bárány A., Robert Wingfield = Bárány Attila, Robert Wingfield angol követ, a Német-római Birodalom
és a Magyar Királyság (1514–1515). Világtörténet 11 (43.) (2021) 531–580.
Barta G., A török-magyar szövetség = Barta Gábor, A Sztambulba vezető út 1526–1528. A törökmagyar szövetség és előzményei. Századok 115 (1981) 152–205.
Barta G., Az elfelejtett hadszíntér = Barta Gábor, Az elfelejtett hadszíntér 1526–1528. (Megjegyzések a
török-magyar szövetség előtörténetéhez) Történelmi Szemle 37 (1995) 1–34.
Barta G. – Fekete Nagy A., Parasztháború = Barta Gábor – Fekete Nagy Antal, Parasztháború 1514ben. Budapest 1973.
Beke M., Aragóniai VI. János = Beke Margit, Aragóniai VI. János. In: Esztergomi érsekek 1001–2003.
Szerk. Beke Margit. Budapest 2003, 219–222.
Berzeviczy A., Beatrix = Berzeviczy Albert, Beatrix királyné (1457–1508). Történelmi élet- és korrajz.
Budapest 1908.
Bónis Gy., Egyházi bíráskodás = Bónis György, Az egyházi bíráskodás fejlődése a Mohács előtti Magyarországon. In: Bónis György, Szentszéki regeszták. ( Jogtörténeti Tár 1/1.) Budapest 1997, 621–658.
Bónis Gy., Jogtudó értelmiség = Bónis György, A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest 1971.

Bibliográfia

257

Bónis Gy., Olasz vikáriusok = Bónis György, Olasz vikáriusok Magyarországon a reneszánsz korában és a
Beneéthy-formuláskönyv. Levéltári Közlemények 44–45 (1973–1974) 89–102.
Bourne, M., The Turban’d = Molly Bourne, The Turban’d Turk in Renaissance Mantua: Francesco II
Gonzaga’s Interest in Ottoman Fashion. In: Mantova e il Rinascimento italiano. Studi in onore di David S.
Chambers. Ed. Philippa Jackson and Guido Rebecchini. Mantua 2011, 53–64.
Borsa G., Az 1519. évben nyomtatott = Borsa Gedeon, Az 1519. évben nyomtatott Gellért-legenda.
Magyar Könyvszemle 96 (1980) 377–384.
Borsa G., Bakócz Tamás nyomtatott búcsúlevele = Borsa Gedeon, Bakócz Tamás nyomtatott búcsúlevele
az 1514. évi keresztes hadjárat hirdetéséhez. Magyar Könyvszemle 93 (1977) 213–221.
Borsa G., Bakócz Tamás újabb nyomtatott búcsúlevele = Borsa Gedeon, Bakócz Tamás újabb nyomtatott
búcsúlevele. Magyar Könyvszemle 95 (1979) 400–408.
Borsa G., Néhány bécsi ősnyomtatvány = Borsa Gedeon, Néhány bécsi ősnyomtatvány magyar vonatkozásai. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1965–1966. Budapest 1967, 389–396.
Botka T., Adalékok = Botka Tivadar, Adalékok az Erdődi Bakócz-család elsőkori elágazásához. Századok
9 (1875) 547–556.
Bubryák O., Családtörténet = Bubryák Orsolya, Családtörténet és reprezentáció. A galgóci Erdődy-várkastély
gyűjteményei. Budapest 2013.
Bunyitay V., Váradi káptalan statutumai = Bunyitay Vincze, A váradi káptalan legrégibb statutumai. Nagyvárad
1886.
Butazzi, G., Oriente e moda = Grazietta Butazzi, Oriente e moda nel Rinascimento. Una proposta di
ricerca. Arte Tessile 1991. n. 2. 3–8.
Caglioti, F., Nuove terracotte = Francesco Caglioti, Nuove terracotte di Benedetto da Maiano.
Prospettiva 126/127 (2007) 15–45.
Catalano, M., La vita di Ludovico Ariosto = Michele Catalano, La vita di Ludovico Ariosto ricostruita su
nuovi documenti. I–II. Genève 1930–1931.
Cavallaro, A., Pinturicchio a Roma = Anna Cavallaro, Pinturicchio a Roma. Il „soffitto dei Semidei”
nel palazzo di Domenico della Rovere. Storia dell’arte 60 (1987) 155–170.
Czövek Z., Szentlászlói Osvát zágrábi püspök = Czövek Zoltán, Szentlászlói Osvát zágrábi püspök
családi és politikai kapcsolatai 1499. évi végrendeletének tükrében. Fons 20 (2013) 455–499.
Czövek Z., Szentlászlói Osvát végrendeletének végrehajtása = Czövek Zoltán, Szentlászlói Osvát
zágrábi püspök 1499. évi végrendeletének végrehajtása. Fons 22 (2015) 53–70.
Csapodi Cs., Bakócz Tamás = Csapodi Csaba, Bakócz Tamás, a humanista. Irodalomtörténeti Közlemények 87 (1983) 59–66.
Csapodi Cs., Janus Pannonius = Csapodi Csaba, A Janus Pannonius-szöveghagyomány. (Humanizmus és
reformáció 10.) Budapest 1981.
Csernyánszky M., Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár = Csernyánszky Mária, Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár paramentumai. Budapest 1933.
Csillag a holló árnyékában = Csillag a holló árnyékában. Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon.
Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2008. március 14. – június 15. Szerk. Földesi Ferenc.
Budapest 2008.

258

Bibliográfia

Csízi I., Címerváltozatok = Csízi István, A királyi Magyarország főnemesi családjainak címerváltozatai a
16–17. században. Doktori disszertáció, ELTE BTK 2012. (http//doktori.btk.elte.hu/hist/csiziistvan/diss.pdf – a letöltés időpontja, 2018. dec. 13.)
Csoma J., Lovagrendkeresztek = Csoma József, Lovagrendkeresztek a magyar heraldikában. Turul 33
(1915) 17–21.
Csukovits E., Közjegyzők = Csukovits Enikő, Közjegyzők a középkori Magyarországon. In: 700 éves a
közjegyzőség Magyarországon. Szerk. Rokolya Gábor. Budapest 2008, 54–73.
Delicati, P. – Armellini, M., Il diario = Pio Delicati – Mariano Armellini, Il diario di Leone X di
Paride de Grassi maestro delle cerimonie pontifice. Roma 1884.
Détshy M., Sárospataki plébániatemplom = Détshy Mihály, A sárospataki r. k. plébániatemplom történetének okleveles adatai. In: Magyar Műemlékvédelem 1969–1970. (Országos Műemléki Felügyelőség
Kiadványai 6.) Budapest 1972, 89–102.
Diaconescu, M., Mobilizarea oastei maghiare = Marius Diaconescu, Mobilizarea oastei maghiare în
1497 „in subsidium et tutelam wayvode moldaviensis”. Analele Putnei 12/2 (2016) 35–52.
Dóka K., Egyházi birtokok = Dóka Klára, Egyházi birtokok Magyarországon a 18–19. században.
(METEM Könyvek 19.) Budapest 1997.
Dreska G., Bakócz Tamás, a levélíró = Dreska Gábor, Bakócz Tamás, a levélíró. In: Redite ad cor. Tanulmányok Sahin-Tóth Péter emlékére. Szerk. Krász Lilla, Oborni Teréz. Budapest 2008, 329–339.
Dreska G., Tamás Bakócz = Dreska, Gábor, Tamás Bakócz, the epistolist. In: Infima aetas Pannonica.
Studies in Late Medieval Hungarian History. Ed. E. Kovács Péter, Szovák Kornél. Budapest 2009,
9–28.
Endrei W., Patyolat és posztó = Endrei Walter, Patyolat és posztó. Budapest 1989.
Erdélyi G., Sacra Poenitentiaria Apostolica = Erdélyi Gabriella, A Sacra Poenitentiaria Apostolica hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. I–II. Levéltári Közlemények 74 (2003) 33–57.; 76 (2005)
63–103.
Erdélyi G., Egy kolostorper története = Erdélyi Gabriella, Egy kolostorper története. Hatalom, vallás és mindennapok a középkor és az újkor határán. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 38.) Budapest 2005.
Érszegi G., Bakócz Tamás = Érszegi Géza, Bakócz Tamás pápai követi megbízatása. In: Episcopus,
Archiabbas benedictus, Historicus ecclesiae. Tanulmányok Várszegi Asztrik 70. születésnapjára. Szerk.
Somorjai Ádám – Zombori István. Budapest 2016, 193–202.
Érszegi G., Curia Romana = Érszegi Géza, A Curia Romana középkori levéltárai. Levéltári Szemle 28
(1978) 321–339.
Ethey Gy., Verebélyi érseki szék = Ethey Gyula, A verebélyi érseki nemesi szék. Magyar Családtörténeti
Szemle 7 (1941) 97–107., 127–132., 156–160., 178–185., 209–214., 240–241a., 258–260., 272–276.,
8 (1942) 18–21., 40–44., 69–71., 92–95., 114–117.
Fabbri, P., La moda italiana nel XV secolo = Fabbri, Paola, La moda italiana nel XV secolo. Abbigliamento e
accessori. Rimini 2017.
Falciai, M., Arezzo = Massimiliano Falciai, Arezzo, la sua storia e i suoi monumenti. Firenze 1910.
Fantuzzi, G., Notizie = Giovanni Fantuzzi, Notizie degli scrittori bolognesi. III. Bologna 1783.

Bibliográfia

259

Farbaky P., Giovanni d’Aragona = Farbaky Péter, Giovanni d’Aragona (1456–1485) szerepe Mátyás
király mecénásságában. Művészettörténeti Értesítő 70 (2021) 47–91.
Farbaky P., Szatmári György = Farbaky Péter, Szatmári György, a mecénás. Egy főpap műpártoló tevékenysége a Jagelló-kori Magyarországon. (Művészettörténeti füzetek 27.) Budapest 2002.
Farlato, D., Illyricum sacrum IV. = Daniele Farlato, Illyricum sacrum. IV. Ecclesiae suffraganeae metropolis
Spalatensis. Venetia 1769.
Farlato, D., Illyricum sacrum VII. = Daniele Farlato, Illyricum sacrum. VII. Ecclesia Diocletana, Antibarensis, Dyrrhachiensis et Sirmiensis cum earum suffraganeis. Venetia 1817.
Fedeles T., A király és a lázadó herceg = Fedeles Tamás, A király és a lázadó herceg. Az Újlaki Lőrinc és
szövetségesei elleni királyi hadjárat (1494–1495). Szeged 2012.
Fedeles T., A püspökök és városuk = Fedeles Tamás, A püspökök és városuk a 14. század derekától
Mohácsig. In: A Pécsi Egyházmegye története I–II. A középkor évszázadai (1009–1543). Szerk. Fedeles
Tamás – Sarbak Gábor – Sümegi József. Pécs 2009. I. 109–154.
Fedeles T., Pécsi székeskáptalan = Fedeles Tamás, A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban (1354–1526). (Tanulmányok Pécs történetéből 17.) Pécs 2005.
Fedeles T., Petrus Stephani = Fedeles Tamás, „Petrus Stephani collector apostolicus”. In: Magyarország és
a római Szentszék II. Vatikáni magyar kutatások a 21. században. Szerk. Tusor Péter, Szovák Kornél,
Fedeles Tamás. (Collectanea Vaticana Hungariae I/15.) Budapest–Róma 2017, 31–87.
Ferrari Cupilli, G., Della vita = Guiseppe Ferrari Cupilli, Della vita e degli scritti di Simeone Begna
zaratino vescovo di Modrussa. Annuario Dalmatico 1 (1859) 61–86.
Fletcher, C., Diplomacy in Renaissance Rome = Catherine Fletcher, Diplomacy in Renaissance Rome. The
Rise of the Resident Ambassador. Cambridge 2015.
Fraknói V., Bakocs Tamás birtokszerzeményei = Fraknói Vilmos, Bakocs Tamás primás birtokszerzeményei. Századok 22 (1888) 97–128
Fraknói V., Egri püspök-praetendensek = Fraknói Vilmos, Rodrigo Borgia (VI. Sándor), Giulio Medici
(VII. Kelemen) és Ascanio Sforza bíbornok, mint egri püspök-praetendensek. Egri Egyházmegyei
Közlöny 15 (1883) 20:161–162.
Fraknói V., Erdődi Bakócz Tamás = Fraknói Vilmos, Erdődi Bakócz Tamás élete 1442–1521. (Magyar
Történeti Életrajzok V.) Budapest 1889.
Fraknói V., Erdődi-czímer = Fraknói Vilmos, Az Erdődi-czímer. (Két színes czímerképpel.) Turul 7
(1889) 105–107.
Fraknói V., Hunyadiak és Jagellók kora = Fraknói Vilmos, A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440–1526).
(A magyar nemzet története 4.) Budapest 1896.
Fraknói V., Magyarország összeköttetései a szentszékkel = Fraknói Vilmos, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. Budapest 1902.
Fraknói V., Mátyás király, mint levélíró = Fraknói Vilmos, Mátyás király, mint levélíró. In: Mátyás király
levelei. Külügyi osztály. II. 1480–1490. Közzéteszi Fraknói Vilmos. Budapest 1895.
Fraknói V., Pecchinoli Angelo pápai legátus = Fraknói Vilmos, Pecchinoli Angelo pápai legátus Mátyás
udvarában I–II. Katholikus Szemle 12 (1898) 373–425., 529–566.
Fraknói V., Werbőczi István = Fraknói Vilmos, Werbőczi István 1458–1541. Budapest 1899.

260

Bibliográfia

Frenz, Th., Die Kanzlei der Päpste = Thomas Frenz, Die Kanzlei der Päpste der Hochrenaissance 1471–
1527. (Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom 63.) Tübingen 1986.
Frenz, Th., Papsturkunden = Thomas Frenz, Papsturkunden des Mittelalters und der Neuzeit. (Historische
Grundwissenschaften in Einzeldarstellungen 2.) Stuttgart 1986.
Frizzi, A., Memorie = Antonio Frizzi, Memorie per la storia di Ferrara. IV. Ferrara 1848.
Fügedi E., A XV. századi magyar püspökök = Fügedi Erik, A XV. századi magyar püspökök. In: Uő,
Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest 1981, 89–113.
Fügedi E., Az esztergomi érsekség gazdálkodása = Fügedi Erik, Az esztergomi érsekség gazdálkodása a
15. század végén. Századok 94 (1960) 82–122., 505–554. In: Uő, Kolduló barátok, polgárok, nemesek.
Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest 1981, 114–237., 478–493.
Gerevich T., Esztergomi műkincsek = Gerevich Tibor, Esztergomi műkincsek. In: Prímás Album. Dr.
Serédi Jusztinán Magyarország bíbornok hercegprímása tiszteletére. Szerkesztette az Országos Katolikus
Szövetség. Budapest 1928, 179–263.
Gerézdi R., Humanista levél = Gerézdi Rabán, A humanista levél és szónoki beszéd. In: A magyar
irodalom története 1600-ig. Szerk. Klaniczay Tibor. (A magyar irodalom története I.) Budapest 1964.
Gervers-Molnár V., Sárospataki síremlékek = Gervers-Molnár Vera, Sárospataki síremlékek. (Művészettörténeti füzetek 14.) Budapest 1983.
Gliubich, S., Dizionario biografico = Simeone Gliubich, Dizionario biografico degli uomini illustri della
Dalmazia. Vienna–Zara 1856.
Görög D., Bakócz Tamás római bevonulása = Görög Dániel, Bakócz Tamás római bevonulása. In: Egyház
és reprezentáció a régi Magyarországon. Szerk. Báthory Orsolya – Kónya Franciska. (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti Tanulmányok 12.) Budapest 2016, 113–119.
Guida d’Italia = Guida d’Italia. Touring Club Italiano. Milano 1999.
Hampel J., Zománcos kereszt = Hampel József, Zománcos kereszt Bakócz Tamás sírjából. Archaeologiai
Értesítő (Új folyam) 16 (1896) 140–142.
Haraszti Szabó P., Pénz beszél = Haraszti Szabó Péter, Pénz beszél? Magyarországi peregrináció
és a három nagy közép-európai egyetem a 15. század elejéig. In: „Mindenki vágyik a tudásra, de az
árát senki sem akarja megadni”. Az oktatás financiális háttere a középkorban és a korai újkorban. Szerk.
Haraszti Szabó Péter – Kelényi Borbála – Simon Zsolt. Budapest 2019, 39–62.
Heyen, Fr.-J., Das Stift St. Paulin vor Trier = Franz-Josef Heyen, Das Erzbistum Trier 1, Das Stift St. Paulin
vor Trier. (Germania Sacra. Neue Folge 6.) Berlin–New York 1972.
Heyen, Fr.-J., Das Stift St. Simeon in Trier = Franz-Josef Heyen, Das Erzbistum Trier 9, Das Stift St. Simeon
in Trier. (Germania Sacra. Neue Folge 41.) Berlin–New York 2002.
Hicks, M., English Political Culture = Michael Hicks, English Political Culture in the Fifteenth Century.
London 2002.
Hind, A. M., Florentine Engravings = Arthur Mayger Hind, Florentine Engravings and Anonymous Prints
of other Schools, Early Italian Engraving. I. New York 1938.
Hollingsworth, M., The Cardinal’s Household = Mary Hollingsworth, The Cardinal’s Household.
In: A Companion of the Early Modern Cardinal. Ed. Mary Hollingsworth – Miles Pattenden –
Arnold Witte. (Companions to the Christian Tradition 91.) Leiden–Boston 2020, 260–275.

Bibliográfia

261

Holub J., Egy dunántúli egyházi nagybirtok = Holub József, Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a
középkor végén. Pannonia 7 (1941–1942) 269–307.
Holub J., Egyházi nemesek jogállása = Holub József, Az egyházi nemesek jogállása a középkorban.
Regnum 6 (1944/46) 182–204.
Horler M., A Bakócz-kápolna = Horler Miklós, A Bakócz-kápolna az esztergomi főszékesegyházban.
Budapest 1987.
Horváth R., Bakócz IV. Tamás = Horváth Richárd, Bakócz IV. Tamás. In: Esztergomi érsekek 1001–
2003. Szerk. Beke Margit. Budapest 2003, 228–232.
Horváth R. – Neumann T., Ecsedi Bátori István = Horváth Richárd – Neumann Tibor, Ecsedi
Bátori István. Egy katonabáró életpályája 1458–1493. (Magyar történelmi emlékek, Értekezések) Budapest 2012.
Iacobilli, L., Di Nocera nell’Umbria = Lodovico Iacobilli, Di Nocera nell’Umbria e sua diocesi, e cronologia
de’ vescovi di essa città. Foligno 1653.
Ivančan, L., Podatci o zagrebačkim kanonicima = Ljudevit Ivančan, Podatci o zagrebačkim kanonicima od
godine 1193. do 1924. Zagreb 1924.
Iványi B., Regisztratúra-könyvek = Iványi Béla, Regisztratúra-könyvek Magyarországon a középkorban.
In: Emlékkönyv Dr. Gróf Klebelsberg Kunó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére születésének ötvenedik évfordulóján. Budapest 1925, 295–304.
Kálmán D., A középkori magyar armálisok = Kálmán Dániel, A középkori magyar armálisok címerei
1437 és 1490 között. In: Micae medievales V. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és
Európáról. Szerk. Fábián Laura – Gál Judit – Haraszti Szabó Péter – Uhrin Dorottya. Budapest
2016, 145–157.
Kalous, A., Cardinal Legate Tamás Bakóc = Antonín Kalous, Cardinal Legate Tamás Bakóc and the
Utraquists. In: Alla ricerca di soluzioni nuova luce sul concilio lateranense V, Studi per i 500 anni del
Concilio. Ed. Nelson H. Minnich. Roma 2019, 305–320.
Kalous, A., Late Medieval Papal Legation = Antonín Kalous, Late Medieval Papal Legation. Between the
Councils and the Reformation. (Viella History, Art and Humanities Collection 3.) Roma 2017.
Kalous, A., The Legation of Angelo Pecchinoli = Antonín Kalous, The Legation of Angelo Pecchinoli at the
Court of the King of Hungary (1488–1490). (Collectanea Vaticana Hungariae II/8.) Budapest–Rome
2021.
Karlinszky B., Származás és mobilitás = Karlinszky Balázs, Származás és mobilitás a veszprémi
székeskáptalanban 1448–1526 között. In: Mátyás király és az Egyház. Szerk. Fedeles Tamás. (Thesaurus
Historiae Ecclesiasticae in Universitate Quinqueecclesiensi 10.) Pécs 2019, 139–202.
Károlyi Á., Adalék = Károlyi Árpád, Adalék Frigyes császár és Mátyás király viszályai történetéhez.
Második és befejező közlemény. Történelmi Tár 15 (1892) 226–266.
Kasza P., Az 1530. évi poznani tárgyalások = Kasza Péter, „...hogy az lengyel király általa lenne köztek
valami békissíg”. Az 1530. évi poznani tárgyalások anatómiája. Történelmi Szemle 5 (2013) 271–289.
Király B., Trascrizione e commento = Király Bálint, Trascrizione e commento delle lettere di Ludovico Florino
governatore di Eger. MA szakdolgozat, PPKE BTK 2015.

262

Bibliográfia

Kis P., Az esztergomi érsekek uradalomszervezése = Kis Péter, Az esztergomi érsekek uradalomszervezése
a XIII. század második felében. In: „Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk
Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc. Szeged 2000, 225–248.
Knauz N., Balbi Jeromos = Knauz Nándor, Balbi Jeromos II. Lajos király tanára. Magyar Sion 4 (1866)
5–27., 81–106., 161–183., 241–261., 321–352., 401–419., 481–502.
Knauz N., Pozsonyi káptalan kéziratai = Knauz Nándor, A pozsonyi káptalan kéziratai. Magyar Sion 4
(1866) 606–623.
Koller, J., Historia episcopatus = Josephus Koller, Historia episcopatus Quinqueecclesiarum, IV. Posonii
1796.
Kovács B., Liber Sancti Johannis = Kovács Béla, A Liber Sancti Johannis keletkezése és kora. Archivum
3 (1974) 5–27.
E. Kovács P., Ceremónia és politika = E. Kovács Péter, Ceremónia és politika. Zsigmond bevonulásai
Itáliában, 1431–1433. Történelmi Szemle 55 (2013) 351–380.
E. Kovács P., Corvin János házassága = E. Kovács Péter, Corvin János házassága és a magyar diplomácia.
Századok 137 (2003) 955–971.
E. Kovács P., Léhűtők Egerben = E. Kovács Péter, Léhűtők Egerben. Mindennapi élet Estei Hippolit egri
püspök udvarában. In: Memoria rerum. Tanulmányok Bán Péter tiszteletére. Szerk. Oborni Teréz és Á.
Varga László. Eger 2008, 157–177.
Köblös J., Egyházi középréteg = Köblös József, Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. (A budai,
fehérvári, győri és pozsonyi káptalan adattárával). (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 12.)
Budapest 1994.
Körmendy K., A Bakócz-graduale = Körmendy Kinga, A Bakócz-graduale lehetséges megrendelője és
possessora. Magyar Könyvszemle 125 (2009) 212–220.
Körmendy K., A jogtudó magyar értelmiség = Körmendy Kinga, A jogtudó magyar értelmiség és a Curia
Romana a 16. század elején. Az esztergomi Boldogságos Szűz Mária-kápolna és a káptalan uniójának
annata-pere. In: Tanulmányok a magyarországi egyházjog középkori történetéről. Kéziratos kódexek, zsinatok, középkori műfajok. Szerk. Erdő Péter. (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III. Studia 3.) Budapest 2002, 211–223.
Körmendy K., Studentes extra regnum = Körmendy Kinga, Studentes extra regnum. Esztergomi kanonokok
egyetemjárása és könyvhasználata 1183–1543. (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III. Studia 9.) Budapest 2007.
Kretschmayr, H., Gritti Lajos = Kretschmayr Henrik, Gritti Lajos 1480–1534. (Magyar Történeti
Életrajzok) Budapest 1901.
Kristóf I., Egyházi középréteg = Kristóf Ilona, Egyházi középréteg a késő középkori Váradon (1440–1526).
(Thesaurus Historiae Ecclesiasticae in Universitate Quinqueecclesiensi 4.) Pécs 2014.
Kristóf I., Gabriele Rangone = Kristóf Ilona, Gabriele Rangone (Veronai Gábor) pályája (1410/20–
1486). In: Mátyás király és az egyház. Szerk. Fedeles Tamás. (Thesaurus Historiae Ecclesiasticae in
Universitate Quinqueecclesiensi 10.) Pécs 2019.
Kristóf I., Nostro protectore = Kristóf Ilona, „Nostro protectore e benefactore singulare”. Bakóc Tamás
és Estei Hippolit kapcsolata (1496–1520). In: Vestigia III. Italianista tanulmányok a magyar humaniz-

Bibliográfia

263

mus és a tizenötéves háború idejéről. Szerk. Domokos György, W. Somogyi Judit, Szovák Márton.
Budapest 2020, 66–82.
Kubinyi A., Ausztriai kormányzat = Kubinyi András, Mátyás király ausztriai kormányzata. Levéltári Közlemények 63 (1992) 111–121.
Kubinyi A., Bárók a királyi tanácsban = Kubinyi András, Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló
idején. Századok 121 (1988) 147–215.
Kubinyi A., Diplomáciai érintkezések = Kubinyi András, Diplomáciai érintkezések a Jagelló-kori magyar
állam és a pápaság között (1490–1526). In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk.
Zombori István. (METEM) Budapest 1996, 119–134.
Kubinyi A., Ernuszt Zsigmond pécsi püspök = Kubinyi András, Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén. Századok
135 (2001) 301–361.
Kubinyi A., Jagelló-kori magyar állam = Kubinyi András, A Jagelló-kori magyar állam. Történelmi Szemle
48 (2006) 287–307.
Kubinyi A., Mátyás király = Kubinyi András, Mátyás király. (Tudomány–Egyetem) Budapest 2001.
Kubinyi A., Mátyás király és a magyar püspökök = Kubinyi András, Mátyás király és a magyar püspökök.
In: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. (METEM Könyvek 22.)
Budapest 1999, 69–86.
Kubinyi A., Mátyás-kori államszervezet = Kubinyi András, A Mátyás-kori államszervezet. In: Hunyadi
Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gyula, V. Molnár
László. Budapest 1990, 53–147.
Kubinyi A., Két sorsdöntő esztendő = Kubinyi András, Két sorsdöntő esztendő (1490–1491). Történelmi
Szemle 33 (1991) 1–55.
Kuffart H., Esztergomi számadáskönyvek = Kuffart Hajnalka, Modenában őrzött esztergomi számadáskönyvek és az esztergomi érsekség udvartartása. PhD-értekezés, PPKE BTK 2018.
Kuffart H. – Neumann T., Érseki udvartartás = Kuffart Hajnalka – Neumann Tibor, „Olyan szép
kísérete lesz, mint kevés úrnak Itáliában”. Az esztergomi érseki udvartartás szervezése 1486/87 folyamán. Történelmi Szemle 63 (2021) 323–382.
Kuffart H., I libri contabili = Kuffart Hajnalka, I libri contabili di Ippolito d’Este, cardinale di Esztergom, materiali per l’edizione critica. In: Esercizi di filologia. Szerk. Nuzzo Armando, Ludmann Ágnes.
Budapest 2013, 139–149.
Kulcsár P., Bonfini forrásai és keletkezése = Kulcsár Péter, Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése. (Humanizmus és reformáció 1.) Budapest 1973.
Kumorovitz L. B., Budai várkápolna = Kumorovitz L. Bernát, A budai várkápolna és a Szent
Zsigmond prépostság történetéhez. In: Tanulmányok Budapest Múltjából XV. (1963) 109–151.
Laczlavik Gy., A budavári Szent Zsigmond prépostság = Laczlavik György, A budavári Szent Zsigmond-prépostság történetéhez. In: Studia professoris – professor studiorum. Tanulmányok Érszegi Géza
hatvanadik születésnapjára. Szerk. Almási Tibor, Draskóczy István, Jancsó Éva. Budapest 2005,
197–209.

264

Bibliográfia

Lakatos B., A király diplomatái I–II. = Lakatos Bálint, A király diplomatái. Követek és küldöttségek a
Jagelló-korban (1490–1526). I. rész. Kutatási vázlat. Történelmi Szemle 61 (2019) 593–616.; II. rész.
Adattár. Történelmi Szemle 62 (2020) 281–362.
Lakatos B., A tatai országgyűlés = Lakatos Bálint, A tatai országgyűlés és diplomáciai háttere (1508–
1510). In: A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Szerk. László János. (Annales
Tataienses VI.) Tata 2010, 29–65.
Lakatos B., Dózsa György = Lakatos Bálint, Dózsa György, Jean Hannart és a „ceglédi kiáltvány”, Három
újabb forrás az 1514. évi parasztháború eseménytörténetéhez. Történelmi Szemle 58 (2016) 277–302.
Lakatos B., Hírek Magyarországról = Lakatos Bálint, Hírek Magyarországról. Külföldi értesülések
1514-ben a parasztháború eseményeiről. In: Keresztesekből lázadók. Tanulmányok 1514 Magyarországáról. Szerk. C. Tóth Norbert – Neumann Tibor. (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések) Budapest 2015, 155–217.
Lakatos B., Mezővárosi oklevelek = Lakatos Bálint, Mezővárosi oklevelek. Települési önkormányzat és
írásbeliség a késő középkori Magyarországon 1301–1526. (Magyar Történelmi Emlékek. Adattárak)
Budapest 2019.
Litva, F., L’attività finanziaria = Felice Litva, L’attività finanziaria della Dataria durante il periodo tridentino. Archivum Historiae Pontificiae 5 (1967) 79–174.
Ljubović, E., Senjska plemićka = Enver Ljubović, Senjska plemićka obitelj Blasiolis-Blažiolović i njihovi
grbovi. Senjski Zbornik 35 (2008) 299–306.
von Looz-Corswaren, Cl., Das Kollegiatstift St. Martin und St. Severus = Clemens Graf von LoozCorswaren, Das Erzbistum Trier 12, Das Kollegiatstift St. Martin und St. Severus zu Münstermaifeld.
(Germania Sacra. Dritte Folge 10.) Berlin–Boston 2015.
Lővei P., Bíbor Esztergom = Lővei Pál, Bíbor Esztergom – a Szent Adalbert-székesegyház, a Bakóczkápolna és a királyi/érseki palota vörös márványa. In: Metropolis Hungariae. Strigonium Antiquum VIII.
Esztergom 2017, 96–106.
Lővei P., Vörös márvány = Lővei Pál, „Virtus, es, marmor, scripta”. Vörös márvány és bronzbetű. In:
Maradandóság és változás. Szerk. Bodnár Szilvia – Jávor Anna – Lővei Pál – Pataki Gábor –
Sümegi György – Szilágyi András. Budapest 2004, 53–71.
Lučin, B., Prilozi tekstu i recepciji = Bratislav Lučin, Prilozi tekstu i recepciji Kožičićeva govora De
Coruatiae desolatione. Fluminensia 24 (2012) 1:77–107.
Lučin, B., Šimun Kožičić Benja = Bratislav Lučin, Šimun Kožičić Benja. In: Christian-Muslim Relations,
A Bibliographical History. VII. Central and Eastern Europe, Asia, Africa and South America (1500–1600).
Ed. David Thomas and John Chesworth. Leiden 2015, 176–180.
Magyarországi műveszet = Magyarországi művészet 1300–1470 körül, I–II. Szerk. Aradi Nóra – Beke
László – Marosi Ernő. Budapest 1987.
Majorossy J., The Town of Pressburg and the Royal Summit = Judit Majorossy, The Town of Pressburg
and the Royal Summit in 1515. In: Das Wiener Fürstentreffen von 1515. Beiträge zur Geschichte der
Habsburgisch-Jagiellonischen Doppelvermählung. Hrsg. István Tringli – Bogusław Dybaś. (21st-century Studies in the Humanities) Budapest 2019, 293–347.

Bibliográfia

265

Mara DeSilva, J., The Office of Ceremonies and Advancement = Jennifer Mara DeSilva, The Office of
Ceremonies and Advancement in Curial Rome 1466–1528. (Studies in Medieval and Reformation
Traditions, Volume 230.) Leiden 2022.
Máthes, J. N., Veteris arcis Strigoniensis descriptio = Joannes Nep. Máthes, Veteris arcis Strigoniensis,
monumentorum ibidem erutorum, aliarumque antiquitatum lythographicis tabulis ornata descriptio.
Strigonii 1827.
Mikó Á., A Mátyás-kori címereslevelek = Mikó Árpád, A Mátyás-kori címereslevelek helye a miniatúrafestészet történetében. In: A Hunyadiak címereslevelei 1447–1489. Szerk. Avar Anton. Budapest 2018,
15–22.
Mikó Á., Festett oklevelek és kódexek = Mikó Árpád, Festett oklevelek és kódexek a késő középkori
Magyarországon. A művészettörténész dilemmái. Művészettörténeti Értesítő 66 (2017) 303–311.
Minnich, N. H., Lateran = Nelson H. Minnich, Lateran V as a sacred drama demonstrating papal
power. In: Nelson H. Minnich, The Decrees of the Fifth Lateran Council (1512–1517). (Variorum
Collected Studies Series) London–New York 2016. III. 1–22.
Minnich, N. H., Session XII = Nelson H. Minnich, Session XII, Decree Constituti iuxta verbum on
closing the Council – The closing of the Fifth Lateran Council (1512–1517). In: Nelson M. Minnich,
The Decrees of the Fifth Lateran Council (1512–1517). (Variorum Collected Studies Series) London–
New York 2016. X. 17–59.
Minnich, N. H., The Legitimacy = Nelson H. Minnich, The Legitimacy of the Fifth Lateran Council
(1512–1517). In: Nelson H. Minnich, The Decrees of the Fifth Lateran Council (1512–1517). Their
Legitimacy, Origins, Contents, and Implementation. (Variorum Collected Studies Series) London–New
York 2016. II. 167–194.
Minnich, N. H., The Participants = Nelson H. Minnich, The Participants at the Fifth Lateran Council.
Archivum Historiae Pontificiae 12 (1974) 157–206.
Modigliani, A., Roma 1512. = Anna Modigliani, Roma 1512. Echi del Concilio e vita di corte
attraverso le lettere di Stazio Gadio. In: Egidio da Viterbo. Cardinale Agostiniano tra Roma e l’Europa del
Rinascimento. Atti del Convegno. Viterbo 22–23. settembre 2012. A cura di Myriam Chiabò – Rocco
Ronzani – Angelo Maria Vitale. Roma nel Rinascimento 2014, 191–202.
Moholi-Ernuszt H., A humanista levél = Moholi-Ernuszt Hanna, A humanista levél. Egyetemes
Philológiai Közlöny 70 (1947) 22–36.
Molnár D., Egy ezüstcsempész kanonok = Molnár Dávid, Egy ezüstcsempész kanonok? Várdai István
itáliai peregrinációs költségei (1448–1449). In: „Mindenki vágyik a tudásra, de az árát senki sem akarja
megadni”. Az oktatás financiális háttere a középkorban és a korai újkorban. Szerk. Haraszti Szabó Péter
– Kelényi Borbála – Simon Zsolt. Budapest 2019, 77–100.
Monay F., A római gyóntatók = Monay Ferenc, A római magyar gyóntatók. Róma 1956.
Nagy J., Mente = Nagy Jenő, Mente. Adalékok a magyar és szász összehasonlító viselettörténeti kutatásokhoz. Ethnographia 104 (1993) 11–56.
Nemes G., Magyarország kapcsolatai = Nemes Gábor, Magyarország kapcsolatai az Apostoli Szentszékkel
(1523–1526). Századok 149 (2015) 479–506.

266

Bibliográfia

Nemes G., Oluf Hansen Bang = Nemes Gábor, Oluf Hansen Bang, Bakóc Tamás dán jegyzője. Turul 93
(2020) 3:58–62.
Nemes G., Pápai követek = Nemes Gábor, Pápai követek a Mohács előtti Magyarországon. Századok 150
(2016) 369–385.
Nemes G., Pietro Isvalies = Nemes Gábor, Pietro Isvalies bíboros veszprémi püspök. In: Folyamatosság és
változás. Egyházszervezet és hitélet a veszprémi püspökség területén a 16–17. században. Szerk. Karlinszky
Balázs – Varga Tibor László. (Veszprémi egyházmegye múltjából 32.) Veszprém 2018, 9–46.
K. Németh A., Tolna megye = K. Németh András, Tolna megye központi helyei a középkorban. Urbs.
Magyar Várostörténeti Évkönyv 8 (2013) 213–247.
Németh P., A középkori Szatmár megye = Németh Péter, A középkori Szatmár megye települései a XV.
század elejéig. (A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 60.) Nyíregyháza 2008.
Neumann T., A gróf és a herceg magánháborúja = Neumann Tibor, A gróf és a herceg magánháborúja
(Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért). Századok 148 (2014) 387–426.
Neumann T., Békekötés = Neumann Tibor, Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán. A Jagelló–
Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490–1492). I–II. Századok 144 (2010) 335–372.; 145 (2011)
293–347.
Neumann T., Drágfi Bertalan = Neumann Tibor, Drágfi Bertalan politikai szerepe II. Ulászló király
idején. In: A Szilágyság és a Wesselényi család (14–17. század). Szerk. Hegyi Géza, W. Kovács András.
(Erdélyi Tudományos Füzetek 277.) Kolozsvár 2012, 213–235.
Neumann T., Győr és Eger között = Neumann Tibor, Győr és Eger közt. Egy püspöki áthelyezés története. In: „Erősségénél fogva várépítésre való”. Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére. Szerk. Juan
Cabello – C. Tóth Norbert. Nyíregyháza 2011, 357–366.
Neumann T., Hercegek = Neumann Tibor, Hercegek a középkor végi Magyarországon. In: Hercegek és
hercegségek a középkori Magyarországon. Szerk. Zsoldos Attila. (Közlemények Székesfehérvár Történetéből) Székesfehérvár 2016, 95–112.
Neumann T., Kassai hadjárat = Neumann Tibor, A kassai hadjárat. In: Elfeledett háborúk. Középkori csaták
és várostromok (6–16. század). Szerk. Pósán László és Veszprémy László. Budapest 2016, 363–397.
Neumann T., Királyi aláírás = Neumann Tibor, Királyi aláírás és pecséthasználat a Jagelló-kor elején.
Turul 83 (2010) 33–53.
Neumann T., Királyi hatalom és országgyűlés = Neumann Tibor, Királyi hatalom és országgyűlés a
Jagelló-kor elején. In: Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon a kezdetektől 1918-ig. Szerk. Ifj.
Bertényi Iván, Dobszay Tamás, Forgó András, Pálffy Géza, Rácz György, Szijártó M. István.
Budapest 2013, 46–54.
Neumann T., Királyi városok adóztatása = Neumann Tibor, „Minden időkben kegyelmes uratok kívánunk lenni”. A királyi városok adóztatása a 15. század végén. In: Hatalom, adó, jog. Gazdaságtörténeti
tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István és Weisz Boglárka. (Magyar Történelmi Emlékek, Értekezések) Budapest 2017, 13–106.
Neumann T., Olasz vendégek = Neumann Tibor, Hal, bor, zsemle. Olasz vendégek Pozsonyban (1476–
1497). In: Vestigia. II. Magyar források Itáliából. Szerk. Domokos György, Kuffart Hajnalka, Szovák
Márton. Piliscsaba 2018, 55–63.

Bibliográfia

267

Neumann T., Perényi Imre szerzeményei = Neumann Tibor, Várat vennék, de miből? Perényi Imre szerzeményei az 1490-es években. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 59/1 (2017) 91–112.
Neumann T., Névhasználat és ragadványnevek = Neumann Tibor, Névhasználat és ragadványnevek a
középkor végi királyi udvarban. Századok 156 (2022) 1167–1198.
Neumann T., Verbőci István utazásai = Neumann Tibor, Verbőci István 1520. évi utazásai Szatmár megyében (A somlyói Bátoriak és a Móroc-örökség). Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 41 (2006) 290–304.
Nevola, F., The Failed Triumphal Entry of Leo X = Fabrizio Nevola, „El Papa non verrà”, The Failed
Triumphal Entry of Leo X de’Medici into Siena. The Sixteenth Century Journal. Summer 2011, Vol. 42.
No. 2. 426–446.
Oslanský, F., Pozemkové vlastníctvo = František Oslanský, Pozemkové vlastníctvo Ostrihomského
arcibiskupstva na Slovensku v stredoveku. Historický časopis 38 (1990) 364–389.
Oslanský, F., Predialisti = František Oslanský, Predialisti ostrihomského arcibiskupstva na Slovensku
do začiatku 16. storočia. Historický časopis 34 (1986) 487–508.
Óváry L., Modenai és mantovai kutatások = Óváry Lipót, A modenai és mantovai levéltári kutatásokról.
Századok 23 (1889) 392–402.
Óváry L., II. Ulászló és Beatrix = Óváry Lipót, II. Ulászló és Beatrix házassága (Kiadatlan levelek alapján). Századok 24 (1890) 762–774.
Ozorai J., Az esztergomi érsek praediálisai = Ozorai József, Az esztergomi érsek praediális nemesei.
Magyar Sion 1 (1887) 100–116., 195–211., 261–268.
Pálosfalvi T., From Nicopolis = Pálosfalvi, Tamás, From Nicopolis to Mohács. A History of OttomanHungarian Warfare, 1389–1526. (The Ottoman Empire and its Heritage: Poltics, Society and
Economy 63.) Leiden 2018.
Pálosfalvi T., Középkori magyar országgyűlések = Pálosfalvi Tamás, A középkori magyar országgyűlések. In: Fazekas István – Gebei Sándor – Pálosfalvi Tamás, Rendi országgyűlések a Magyar
Királyságban a 18. század elejéig. (A magyar országgyűlések története) Budapest 2020, 9–176.
Pálosfalvi T., Vitézek és Garázdák = Pálosfalvi Tamás, Vitézek és Garázdák. A szlavóniai humanisták
származásának kérdéséhez. Turul 86 (2013) 1–16.
Pardi, G., Titoli Dottorali = Giuseppe Pardi, Titoli Dottorali Conferiti Dallo Studio Di Ferrara. Ferrara
1900.
Pasqui, A. – Pasqui, U., La Cattedrale = Angiolo Pasqui – Ubaldo Pasqui, La Cattedrale aretina e suoi
monumenti. Arezzo 1880.
Pauly, F., Das Stift St. Kastor in Karden = Ferdinand Pauly, Das Erzbistum Trier 3. Das Stift St. Kastor in
Karden an der Mosel. (Germania Sacra Neue Folge 19.) Berlin–New York 1986.
Pavanello, A., Fortuna = Agnese Pavanello, Fortuna on the Dolphin. Notes on an Iconographic Motif
in Cappella Sistina 14 and 51. Tijdschrift van de Koninklijke Vereniging voor Nederlandse Muziekgeschiedenis 67 (2017) No. 1/2. (A Festschrift for Jaap van Benthem on his 80th Birthday) 51–67.
Péterfi, B., Das Supplikenwesen = Péterfi, Bence, Das Supplikenwesen am spätmittelalterlichen
ungarischen Königshof. In: Modus supplicandi. Zwischen herrschaftlicher Gnade und importunitas petentium.
Hrsg. Christian Lackner – Daniel Luger. (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische
Geschichtsforschung 72.) Wien–Köln–Weimar 2019, 67–92.

268

Bibliográfia

Plihál, K., Magyarországot ábrázoló első ismert térkép készítője = Plihál Katalin, A Magyarországot
ábrázoló első ismert térkép készítője a források tükrében. Geodézia és kartográfia 42 (1990) 217–221.
Pócs D., Handó György = Pócs Dániel, Handó György könyvtára. Ars Hungarica 44 (2016) 309–338.
Prioux, É., Regards Alexandrins = Évelyne Prioux, Regards Alexandrins. Leuven 2007.
Pulszky F., Bisticci Vespasiano = Pulszky Ferenc, Bisticci Vespasiano Janus Pannoniusról és György
kalocsai érsekről. Budapesti Szemle 3 (1873) 5–6:277–290.
Rácz Gy., Beszámoló = Rácz György, Beszámoló az ENArC projektről. Levéltári Közlemények 87 (2016)
297–304.
Reiszig E., A Geregye nemzettség = Reiszig Ede, A Geregye nemzettség. (Második, befejező közlemény)
Turul 18 (1900) 117–135.
Reizner J., Szeged = Reizner János, Szeged története, IV. Szeged 1900.
Ritoókné Szalay Á., Bakócz Bálint sírköve = Ritoókné Szalay Ágnes, Bakócz Bálint titeli és budai
prépost sírköve a Magyar Nemzeti Múzeumban. Művészettörténeti Értesítő 43 (1994) 231–233.
Ritoókné Szalay Á., Bakócz Tamás = Ritoókné Szalay Ágnes, Bakócz Tamás Breviáriumának kéziratos versei. Irodalomtörténeti Közlemények 79 (1975) 541–553.
Ritoókné Szalay Á., Kik és miért látogatták = Ritoókné Szalay Ágnes, Kik és miért látogatták a
római Archiginnasiót Magyarországról a 16. században. In: Kutak. Tanulmányok a XV–XVI. századi
magyar művelődés köréből. (Humanizmus és reformáció 33.) Budapest 2012, 152–159.
Rogers Mariotti, J., Selections from a Ledger = Josephine Rogers Mariotti , Selections from a Ledger
of Cardinal Giovanni de’ Medici 1512–1513. Nuovi Studi 9 (2001–2002) 103–146.
Roth, A., Studien zum frühen Repertoire = Adalbert Roth, Studien zum frühen Repertoire der päpstlichen
Kapelle unter dem Pontifikat Sixtus’ IV. (1471–1484). Die Chorbücher 14 und 51 des Fondo Cappella
Sistina der Biblioteca Apostolica Vaticana. Città del Vaticano 1991.
Setton, K. M., The Papacy and the Levant = Kenneth M. Setton, The Papacy and the Levant (1204–
1571). III. Philadelphia 1984.
Schmitth, N., Episcopi Agrienses = Nicolaus Schmitth, Episcopi Agrienses fide diplomatum concinnati.
Tomulus secundus. Tyrnaviae 1768.
Schönherr Gy., Corvin János = Schönherr Gyula, Hunyadi Corvin János 1473–1504. Budapest 1894.
Shearman, J., The Florentine Entrata of Leo = John Shearman, The Florentine Entrata of Leo, 1515.
Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 38 (1975) 136–154.
Simon Zs., Erdélyi városok oktatásra fordított költségei = Simon Zsolt, A késő középkori erdélyi városok
oktatásra fordított költségei. In: Peregrináció és erudíció. Tanulmányok Tonk Sándor tiszteletére. Szerk.
Bogdándi Zsolt és Lupescu Makó Mária. Kolozsvár 2020, 379–400.
Solymosi L., Egri káptalan dékánválasztása = Solymosi László, Az egri káptalan dékánválasztási statútumai a XV. századból. Levéltári Közlemények 63 (1992) 137–156.
Solymosi L., Főpapi méltóságnevek = Solymosi László, Főpapi méltóságnevek a középkori helynevekben.
Magyar Nyelvjárások 61 (2023) 5–23.
Solymosi L., Szentek az Árpád-kori oklevelekben = Solymosi László, Szentek az Árpád-kori oklevelekben. In: Kultúra, művelődés, agrárium. Tanulmányok ifj. Barta János 80. születésnapjára. Szerk. Papp
Klára – Bárány Attila – Kerepeszki Róbert – Pallai László. (Speculum Historiae Debreceniense
29.) Debrecen 2020, 75–88.

Bibliográfia

269

Solymosi L., Veszprémi káptalan számadáskönyve = Solymosi László, A veszprémi káptalan középkor
végi számadáskönyvének forrásértéke. In: Szabó István emlékkönyv. Szerk. Rácz István, közreműködött
Kovács Ágnes. Debrecen 1998, 88–104.
Sörös P., Az elenyészett bencés apátságok = Sörös Pongrácz, Az elenyészett bencés apátságok. A pannonhalmi
Szent-Benedek-Rend története 12/B. Budapest 1912.
Stotz, P., Handbuch zur lateinische Sprache = Peter Stotz, Handbuch zur lateinische Sprache des Mittelalters.
Vierter Band, Formenlehre, Syntax und Stilistik. (Handbuch der Altertumswissenschaft. Zweite
Abteilung, Fünfter Teil, Vierter Band.) München 1998.
Sugár I., Az egri püspökök története = Sugár István, Az egri püspökök története. (Az Egri Főegyházmegye
Schematizmusa I.) Budapest 1984.
Szabó Á., Bakócz Tamás címerével ellátott tárgyak = Szabó Ágnes, Bakócz Tamás címerével ellátott tárgyak egykor az Esztergomi Főszékesegyházban. Tárgyegyüttes-rekonstrukció a kincstár leltárai alapján.
Művészettörténeti Értesítő 70 (2021) 305–341.
Szabó Á., Turca, suba és a nevető harmadik = Szabó Ágnes, Turca, suba és a nevető harmadik. Egy öltözék az itáliai-magyar diplomáciai forrásokban a 15. század második felében és a 16. század elején. In:
Reneszánsz és barokk Magyarországon. Művészettörténeti tanulmányok Galavics Géza tiszteletére. Szerk.
Gulyás Borbála – Mikó Árpád – Ugry Bálint. Budapest 2021, 143–158.
Szabó Á. – Domokos Gy., L’entrata del cardinal = Szabó Ágnes –Domokos, György, L’entrata del
cardinal Tamás Bakóc a Roma nel 1512 in due fonti manoscritte. Verbum – Analecta Neolatina 23/2
(2022) 433–453.
Székely O., Egyházi nemesség = Székely Ottokár, Az egyházi nemesség. A Gróf Klebelsberg Kunó
Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. V. Szerk. Angyal Dávid. Budapest 1935, 28–52.
Szekszárd v. tört. = Szekszárd város történeti monográfiája. I. Szerk. K. Balog János. Szekszárd 1989.
Szentpétery I., Oklevéltan = Szentpétery Imre, Magyar oklevéltan. Budapest 1930.
Szilágyi L., Írásbeli supplicatiók = Szilágyi Loránd, Írásbeli supplicatiók a középkori magyar administratióban. Levéltári Közlemények 10 (1932) 157–176.
Szilágyi L., Magyar királyi kancellária = Szilágyi Loránd, A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458–1526. Turul 44 (1930) 45–83.
Szovák M., Bernardino Zambotti naplója = Szovák Márton, Bernardino Zambotti naplójának magyar
vonatkozásai. In: Vestigia II. Magyar források Itáliából. Szerk. Domokos György, Kuffart Hajnalka,
Szovák Márton. Piliscsaba 2018, 203–218.
Szovák M., Itáliai levelek = Szovák Márton, Itáliai levelek regesztái az akadémiai másolatgyűjteményből, Összefoglaló a MTAK Kézirattárának 4936/VI. és VII. csomóinak feldolgozottságáról. In: Vestigia. Mohács előtti magyar források olasz könyvtárakban. Szerk. Domokos György, Mátyus Norbert,
Armando Nuzzo. Piliscsaba 2015, 83–96.
Szűcs J., A ferences obszervancia = Szűcs Jenő, A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború. Egy
kódex tanúsága. Levéltári Közlemények 43 (1972) 213–263.
Takács I., Az esztergomi Porta speciosa = Takács Imre, Az esztergomi Porta speciosa. Budapest 2020.
Teke Zs., Raggione Bontempi = Teke Zsuzsa, Egy firenzei kereskedő a Jagelló-korban, Raggione Bontempi
1488–1528. Századok 141 (2007) 967–990.

270

Bibliográfia

Tewes, G.-R., Kampf um Florenz = Götz-Rüdiger Tewes, Kampf um Florenz – die Medici im Exil (1494–
1512). Köln–Weimar–Wien 2011.
Tompos L., Oriental and Western Influences = Tompos Lilla, Oriental and Western Influences on
Hungarian Attire in the 16th and 17th Centuries. In: Turkish Flowers. Studies on Ottoman Art in
Hungary. Ed. Ibolya Gerelyes. Budapest 2005, 87–100.
Tompos L., Öltözékek = Tompos Lilla, Az Esterházy-kincstár öltözékei. In: Az Esterházy-kincstár textíliái
az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Szerk. Pásztor Emese. (Thesaurus Domus Esterhazyanae
II) Budapest 2010, 9–27.
Tompos L., Példák a magyar férfiöltözék = Tompos Lilla, Példák a magyar férfiöltözék gombolásmódjának
változataira a 16-tól a 20. századig. Etnographia 17 (2006) 77–87.
Tonk S., Erdélyiek egyetemjárása = Tonk Sándor, Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest 1979.
Tóth K., Szécsi Dénes érsek építkezései = Tóth Krisztina, Szécsi Dénes érsek építkezései Esztergomban.
Fons 24 (2018) 125–151.
Tóth S., Az esztergomi Bakócz-kápolna = Tóth Sándor, Az esztergomi Bakócz-kápolna történelmi helye.
Ars Hungarica 18 (1990) 207–228.
C. Tóth N., A Magyar Királyság nádora = C. Tóth Norbert, A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562). (Századok könyvek) Budapest 2020.
C. Tóth N., A püspök és a prépost = C. Tóth Norbert, A püspök és a prépost, a két Bacskai Miklós. Turul
88 (2015) 144–146.
C. Tóth N., Az 1514. márciusi országgyűlés = C. Tóth Norbert, Az 1514. márciusi országgyűlés. Politikatörténeti események Magyarországon a parasztháború kitöréséig. In: Keresztesekből lázadók. Tanulmányok 1514 Magyarországáról. Szerk. C. Tóth Norbert – Neumann Tibor. (Magyar Történelmi
Emlékek. Értekezések) Budapest 2015, 31–79.
C. Tóth N., Bakóc Tamás kölcsönei = C. Tóth Norbert, Bakóc Tamás kölcsönei a királynak. In: Hadi
és más nevezetes történetek. Tanulmányok Veszprémy László tiszteletére. Szerk. Kincses Katalin Mária.
Budapest 2018, 81–91.
C. Tóth N., Dorogházi László = C. Tóth Norbert, Dorogházi László ítélőmester pályaképe. Acta
Universitatis Szegediensis, Acta Historica 138 (2015) 95–108.
C. Tóth N., Erdődi Bakóc rokonság = C. Tóth Norbert, Erdődi Bakóc Tamás érsek rokonsága (Rekonstrukciós kísérlet). Turul 91 (2018) 1:8–30.
C. Tóth N., Esztergomi székeskáptalan = C. Tóth Norbert, Az esztergomi székeskáptalan a 15. században.
I. A kanonoki testület és az egyetemjárás. (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7.)
Budapest 2015.
C. Tóth N., Kié a kinevezés joga = C. Tóth Norbert, Kié a kinevezés joga? Az esztergomi Szent
Péter-oltár kegyurasága. In: Magyarország és a római Szentszék III. Szerk. Tusor Péter, Kanász
Viktor. (Collectanea Vaticana Hungariae I/21.) Budapest–Róma 2022, 111–146.
C. Tóth N., Szent László királyról elnevezett társaskáptalan = C. Tóth Norbert, A váradi Szent László
királyról elnevezett társaskáptalan megalapítása. Századok 157 (2023) 287–317.
C. Tóth N. – Lakatos B. – Mikó G., A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya = C. Tóth Norbert –
Lakatos Bálint – Mikó Gábor, A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421–1425). A szentszéki

Bibliográfia

271

bíráskodás Magyarországon – a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején. (Subsidia ad
historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3.) Budapest 2014.
Tóth-Szabó P., Szatmári György = Tóth-Szabó Pál, Szatmári György primás (1457–1524). (Magyar
Történeti Életrajzok) Budapest 1906.
Török J., Magyarország primása = Török János, Magyarország primása. Közjogi és történeti vázolat I–II.
Pest 1859.
Tringli I., Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés = Tringli István, Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés. In:
Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Budapest 1998, 291–318.
Varga Sz., Egy ismeretlen humanista = Varga Szabolcs, Egy ismeretlen humanista, Peregi Albert pécsi
prépost. Történelmi Szemle 53 (2011) 351–376.
Véber J., A Dózsa-féle parasztfelkelés = Véber János, A Dózsa-féle parasztfelkelés humanista stílusban írt
levelekben. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 50 (2015) 1:93–98.
Véber J., Váradi Péter = Véber János, Két korszak határán. Váradi Péter humanista főpap, kalocsai érsek
pályaképe. (Sziluett. Korszerű történelmi életrajzok.) Pécs–Budapest 2016.
Véber J., Váradi Péter címerhasználata = Véber János, Váradi Péter címerhasználatáról. Turul 79 (2006)
75–78.
Végh A., Buda helyrajza = Végh András, Buda város középkori helyrajza I–II. (Monumenta Historica
Budapestinensia 15.) Budapest 2006–2008.
da Venezia, S., Biografica serafica = Sigismondo da Venezia, Biografica serafica degli uomini illustri.
I. Venezia 1846.
Veress E., Olasz egyetemek = Veress Endre, Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és
iratai 1221–1864. (Olaszországi Magyar Emlékek III.) Budapest 1941.
Vukov K., A középkori esztergomi palota = Vukov Konstantin, A középkori esztergomi palota épületei.
Budapest 2004.
Vukov K., Az esztergomi palota = Vukov Konstantin, Az esztergomi palota díszterme török kori szemtanúk leírásában. In: „A magyar múltat kutatni, írni és láttatni – ez által szolgálni a hazát”. Tisztelgő kötet
J. Újváry Zsuzsanna 25. Pázmányos oktatói éve előtt. Szerk. Bíró Bence, Miski Péter, Törtei Renáta.
Budapest–Piliscsaba 2020, 19–34.
Warburg, A. M., Francesco Sassetti = Aby M. Warburg, Francesco Sassetti’s letztwillige Verfügung. In:
Kunstwissenschaftliche Beiträge August Schmarsow gewidmet zum fünfzigsten Semester seiner akademischen
Lehrtätigkeit. Leipzig 1907. 129–152.
Zanichelli, L., Gergelylaki Buzlay Mózes milánói követjárása = Zanichelli, Laura, Gergelylaki Buzlay
Mózes milánói követjárása (1489). In: Vestigia. Mohács előtti magyar források olasz könyvtárakban. Szerk.
Domokos György – Mátyus Norbert – Armando Nuzzo. Piliscsaba 2015, 125–130.
Zolnay L., Bakócz pluviáléja = Z. L. [Zolnay László], Bakócz Tamás pluviáléja egy észak-amerikai
múzeumban. Esztergom Évlapjai / Annales Strigonienses. Az esztergomi Múzeumok Évkönyve 1 (1960)
169–171.
Zsupán E., Vitéz János Leveleskönyve = Zsupán Edina, Vitéz János Leveleskönyve (ÖNB, Cod. 431).
Prológus. In: Csillag a holló árnyékában Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2008. március 14. – június 15. Szerk. Földesi Ferenc. Budapest
2008, 113–135.

(PDF) Bakóc Tamás és Estei Hippolit cseréje [The shift of seats between Tamás Bakóc and Ippolito I d'Este]